Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Senki sem tudja, mi lesz a görög népszavazás eredménye, azt pedig pláne nem, hogy mik lesznek a következményei. De ez a kisebbik probléma. Sokkal nagyobb gond, hogy már az sem világos, tulajdonképpen mi a kérdés, amiről a görögöknek dönteniük kell.
Az első megoldás szerint a népszavazáson feltett kérdés jogilag és technikailag értelmetlen. Alekszisz Ciprasz miniszterelnök június 26-án jelentette be, hogy népszavazást írnak ki a feltételek elfogadásáról, amihez az ország hitelezői alkotta trojka (az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank és az IMF) a pénzügyi mentőcsomag meghosszabbítását kötötte.
A mentőcsomag azonban június 30-án kifutott, a szavazás pedig 5-én van. Gyakorlatilag ez most olyan,
mintha azt kérdezné a kormány a görögöktől, kérnek-e tegnap reggelire rántottát.
Ezt az értelmezést vallja például Valdis Dombrovskis, az Európai Bizottság alelnöke. Sok olyan göröggel beszéltünk, akik tisztában vannak a kérdés értelmetlenségével, és ők bizonytalanok is, hogyan fognak szavazni.
Az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker és az eurócsoport országainak vezető politikusai szerint ha Görögországban a nemek győznek, vagyis a görögök visszautasítják a megszorításokat, akkor Athénnak ki kell lépnie az eurózónából, és vissza kell térnie a drachmához. Legalábbis ilyen nyilatkozatokat tettek, de könnyen lehet, hogy csak nyomást akartak gyakorolni. Ha igen, akkor bejött a számításuk: azok, akikkel beszéltünk, és igennel akartak szavazni, az indokok közt kivétel nélkül megemlítették, hogy ha a nemek győznek,
elveszítik az eurót, a görög gazdaság pedig összeomlik.
Görögországban az ellenzék, elsősorban az Új Demokrácia kampányolt az igenekért, az ő érvük pontosan az, hogy a nemek győzelme Görögország eurótagságának végét jelentené.
A nagyobbik görög kormánypárt, a Sziriza és Alekszisz Ciprasz a „nem” mellett kampányoltak, amiből szimbolikus kérdést csináltak. A Sziriza péntek esti demonstrációján, ahol az Origo is ott volt, gyakran elhangzottak olyan szlogenek, mint például: „A nem a demokráciát jelenti!”; „A nem a jövőt jelenti!”; „A nem Európát jelenti!”;
„A nemmel a múltra mondunk nemet!”;
„Nemet mondunk az ultimátumokra!”
Ciprasz azzal érvel, hogy ha a nemek győznek, a kormánynak sokkal erősebb pozíciója lesz a következő mentőcsomag tárgyalásainál. Azt a miniszterelnök folyamatosan hangsúlyozza, hogy nem akarja Görögországot kivezetni az euróövezetből, az unióból pedig különösen nem.
Ezt az érvelést a Sziriza szavazói tökéletesen elfogadják. Legtöbben (legalábbis nem reprezentatív felmérésünk szerint) nem akarják elhagyni az eurót, nem hiszik el, hogy a nem szavazatok győzelme feltétlenül ezt vonná maga után. Ők úgy látják, ha nemmel voksolnak, akkor
esélyt adnak egy jobb megegyezésre a trojkával,
illetve az euró megtartására.
Aztán ott vannak a kisebb kommunista pártok és mozgalmak, például a trockisták, akik a kampány napjaiban intenzíven jelen voltak az utcákon. A Szirizát ugyan nem támogatják, de elleneznek mindenféle megszorítást (és a kapitalizmust úgy, ahogy van), Görögországot pedig legszívesebben kivinnék az eurózónából, sőt az unióból.
Ők ezért szavaznak nemmel.
A legnagyobb kommunista párt, a marxista Görög Kommunista Párt pedig harmadik utat választott: a görögöket arra buzdították, szavazzanak érvénytelenül két nemmel, mondjanak nemet a Szirizára is, valamint az euróra és az unióra is.
A görögök próbálják használni a politikusok által kínált gondolati mankókat. De ezek a mankók sokfélék és ellentmondásosak, ami furcsaságokat szül. Beszéltünk olyan volt katonával, aki
attól fél, Törökország lerohanja Görögországot,
ezért nemmel szavaz, hogy a kormány benntarthassa az országot az unióban. Mások szintén attól félnek, hogy a törökök támadnak, ha Görögország magára marad, ezért igennel voksolnak, mert úgy hiszik, máskülönben az országnak el kell hagynia az uniót.
Ahogy a fenti példából jól látszik, a népszavazás mélyen, és sokszor minden mintát nélkülöző törésvonalak nélkül osztja meg a társadalmat. Néhány szabályszerűséget azért felismerni vélünk. Az idősek inkább az igenre hajlanak, mert
féltik a nyugdíjukat, ráadásul többen vannak köztük az ellenzék szavazói.
A tehetősebb és tanultabb görögök szintén az igen felé hajlanak inkább, sokan azzal is tisztában vannak, hogy szükség van megszorításokra és reformokra. Köztük sok a bizonytalan is, mert tudják, hogy a szavazás értelmetlen.
A középosztály teljesen megosztott.
Az alacsony jövedelműek, a szegények, a képzetlenebbek inkább nemmel szavaznak. Közülük sokan hazafias dacból vagy kimondottan nacionalista indulatból, mások a Szirizát támogatják. A fiatalok közt sok a baloldali, a mérsékelt szirizások, de sok támogatója van a Kommunista Pártnak és a kisebb kommunista mozgalmaknak, amik mind eurószkeptikusok.
Mindettől függetlenül rengetegen, minden társadalmi csoportból, meg vannak róla győződve, hogy
az unió példát akar statuálni Görögországgal
a többi déli tagállam számára, ez erősen fűti a dacot és az uniószkepticizmust. Számtalanszor hallottuk azt az érvet, miszerint teljesen más lenne most a helyzet, ha Spanyolországban nem idén ősszel lennének választások.
Hogy mi lesz vasárnap este, hétfőn és a következő hetekben-hónapokban, senki sem tudja. Alekszisz Ciprasz és Jannisz Varufakisz pénzügyminiszter azt mondták, hogy lemondanak, ha az igenek győznek. Ráadásul mivel a Sziriza elvi ügyet csinált a szavazásból, nagyon valószínűtlen, hogy kormányon tudnak maradni, ha veszítenek.
Egy új pénzügyi mentőcsomag kidolgozásában a trojka az igenek győzelme esetén mindenképpen benne lenne. De ez rendes körülmények közt is sok időbe telne, ideiglenes vagy ügyvivő kormánnyal pedig biztosan nem írnának alá semmit, hiszen a Sziriza is felrúgta a korábbi megállapodást, miután hatalomra került. Ráadásul amilyen állapotban a görög társadalom van, azt sem garantálja semmi, hogy új választások után létre tudna jönni egy stabil kormánytöbbség.
Ha a nemek győznek, akkor a Sziriza vezette kormánykoalíció minden bizonnyal a helyén tud maradni. Bár a nyugat-európai politikusok azt mondták, a görögök vasárnap az eurótagságról szavaznak, ezt valószínűleg nem kell komolyan venni. A napokban Jeroen Dijsselbloem, az eurócsoport elnöke már arról beszélt,
nehéz lesz megegyezni Athénnal a következő mentőcsomagról,
bármi lesz is a referendum eredménye. Vagyis nem zárta ki, hogy a nemek győzelme után újra tárgyalóasztalhoz üljenek.
Ráadásul az IMF szinte bombát robbantott, amikor elismerte: Görögországnak egy 60 milliárd eurós új mentőcsomagra lenne szüksége ahhoz, hogy talpra tudjon állni, és arra, hogy minden adósságtörlesztését felfüggesszék 20 évre. Az IMF tehát békülékenynek tűnik.
Alekszisz Ciprasz miniszterelnöknek friss választói felhatalmazása lenne arra, hogy újra tárgyalni kezdjen a trojkával, hiszen éppen ezzel kampányolta végig a népszavazás előtti hetet. A választói valószínűleg azt is jól tolerálnák, ha végül komoly megszorításokat tartalmazó egyezséget írna alá.
Ciprasz már nagyon sok megszorításra rábólintott (bár sosem annyira, amennyit a trojka akart), ezzel a választói tisztában vannak, ennek tudatában szavaznak vasárnap. A napokban több szirizást próbáltunk szembesíteni azzal, hogy a választási ígéreteihez képest (amik szerint véget vet a megszorításoknak)
mennyit puhult Ciprasz álláspontja.
Legtöbbjüket ez nem zavarta: ők a hős szabadságharcost látják a miniszterelnökben, aki egy személyben áll ki egész Európa és az IMF ellen;
csodákra ő sem képes, a nimbuszába belefér néhány kompromisszum.
Vagy akár a teljes meghátrálás, ha nem nevezik nevén.
Akárhogy is alakuljanak a dolgok, egy új mentőcsomaghoz nagyon hosszú út vezet. De addig is, amíg Görögország ténylegesen csődbe megy. Egyelőre Christine Lagarde IMF-elnök azt sem jelentette be hivatalosan, hogy Athénnak késedelmes kötelezettsége van, és még majd egy hónapig nem fogja.
A sürgető és most már a mindennapok részét képező problémát a bankok jelentik. Jelenleg takaréklángon működnek az Európai Központi Bank (EKB) vészhelyzetekre szóló likviditási alapjából. Amíg nem kapnak több pénzt, addig nem tudnak kinyitni, legfeljebb drachmával, emlékeztet Demetriosz Efstacio, az ICBC Bank elemzője. Az EKB pedig valószínűleg nem fogja megemelni a likviditási keretet, amíg nincs megegyezés. A görög bankszövetség elnöke azt nyilatkozta, a népszavazási utáni hétfőtől
a görög bankok már csak az EKB segítségével tudnak majd működni.
A görögöknek tehát jobb esetben belátható időre marad a napi 60 eurós pénzfelvételi limit, ami tulajdonképpen inkább 50, mert az automatákba csak 50 és 20 eurós címletet tesznek, 20 eurósból pedig nagyon keveset. Vagy az új, de értéktelen drachma.
