Így csinált hírhedt no-go zónát Brüsszel munkáskerületéből a baloldali polgármester

2018.03.19. 19:55

Philippe Moureaux, egykori hírhedt molenbeeki szocialista polgármesterről már többször is volt szó az elmúlt napokban.

Deutsch Tamás videót forgatott arról a városrészről, ahova este a rendőrök sem mernek gyalogosan bemenni, csak járőrkocsiban, ha legalább hárman ülnek bent....

De vajon mi a különleges ennek a baloldali politikusnak az életútjában? Van-e üzenete a magyar közvélemény számára?

A most 78 éves baloldali belga politikusnak köszönhetően Brüsszel egykori polgári negyede no-go zónává változott. A lakosságszámát igazából senki sem tudja,mivel Moureaux 10 éves polgármestersége alatt szervezetten és ellenőrizetlenül vándoroltak a migránsok a kerületbe.

Amikor a 2016 márciusi terrormerénylet után (miután kiderült, hogy azt zömében Molenbeekben tervelték ki ott élő radikális muzulmánok) a flamand politikusok át akarták vizsgálni a kerületet házról házra járva, a baloldal azonnal fasizmust kiáltott.

Philippe Moureaux politikuscsaládban született, apja liberális miniszter volt, anyja egyenesági leszármazottja Belgium egyik legnagyobb építőipari cége, a Blaton alapítójának.

Egyetemi évek

Moureaux bölcsészkarra jár, filozófiát hallgat, közben történész diplomát is szerez, majd a brüsszeli szabadegyetemen tanít, ahol téziseit többnyire Hollandia osztrák megszállásának szentelte.

Politika

Politikusi karrierje 1980 körül indul, amikor hirtelen a harmadik Martens kormányban belügyminiszter lesz és a belga intézményi reform előkészítője. Belgium ugyanis ekkoriban lépett a föderalizmus útjára.

Ő az első elnöke az akkor létrejött Belgiumi Francia Közösségnek.

1988-ban elérte legmagasabb kormányzati pozícióját, miniszterelnök-helyettes lesz Martens nyolcadik és kilencedik kormányában.

Fordulat: Molenbeek

1982-ben érkezik Molenbeekbe, ahol érdekes módon migránsellenes kampányt szervez "Állítsuk meg a migrációt" címmel. Ekkor még ellenezte a migránsok szavazati jogát, oktatáspolitikai szakértőként határozottan állást foglalt a migránsok kötelező asszimilációja mellett és számtalanszor kifejtette - többek között a szocialista párt vezetőinek írt nyílt levélben (Lettre ouverte au Président du PS et aux Membres de la Fédération Bruxelloise ») -, hogy nagyon nagy hiba volt támogatandó vallásnak elismerni az iszlámot. 

Aztán valami történt. Rájött, ha fenn akar maradni szocialista politikusként, több szavazatra lesz szüksége, mert az emberek kezdtek kiábrándulni a szocialista politikusokból és a jóléti társadalomban elkényelmesedett, konzumidiótizmus felé tartó belga társadalom - ahogy a nyugati jóléti társadalmak többsége - elfordult a politikától.

Új bázisra volt szüksége, és meglátott valamit, amit a baloldal azóta is előszeretettel használ ki: a migránskérdést. A muzulmánok, a migránsok szavazataira volt szüksége. Ezért, pusztán politikai célok érdekében válhatott az iszlám vallás egyik legnagyobb belga prófétájává egy korábban szélsőségesen muszlimellenes szocialista politikus, aki elsőként kezdett mecsetekben szocialista kampányokat folytatni, ezzel is szavazókat toborozva. De nemcsak az iszlám, hanem a bevándorlás szószólója is lett, és nyilván ezt sem szeretetből tette.

1992-ben lett Molenbeek polgármestere és azon kívül, hogy az ellenőrizetlen migrációval élhetetlenné tette a belgáknak Molenbeeket, utat nyitott a nem belga muzulmán politikusoknak is, akik 2000-től az önkormányzatban is fontos szerepet kaptak, természetesen szocialista színekben.

Amikor Moureaux 2012-ben otthagyta az önkormányzatot, nagyon súlyos visszaéléseket találtak, az önkormányzat eladósodott. Ismerős szocialista klisé? Igen. A Capital nevű brüsszeli napilap azt is kiderítette, hogy Moureaux alatt legalább 45-en kaptak szociális juttatást úgy, hogy jóval az arra jogosító küszöb fölötti jövedelmük volt. Egy másik napilap, a La Libre Belgique szerint a városvezetés hanyagsága miatt súlyos válságba került a kerület. Ismerős szocialista klisé?

Önkormányzati szövetségesei, a liberálisok 2010 után ellene fordultak, mondván, diktatórikus módon irányít és mindent centralizál.

Közben egy marokkói származású flamand újságíró könyvet írt Molenbeekről "Tengeralattjáróval kis-Marokkóban" címmel, világosan bemutatva a kerület teljes radikalizálódását. Mások is kongatták a vészharangot amiatt, hogy a legszélsőségesebb tanokat is lehetett szabadon hirdetni, vagy akár terrorista merényletekre készülni.

Egyes közírók, mint a vallásszociológus Felice Dassetto egy könyvében Molenbeeket csak "Molmuslim"-nak hívták. Dassetto már ekkor, 2011-ben megjelent könyvében (Az írisz és a félhold) 14 százalék körülire teszi a brüsszeli belvárosban élő hívő muzulmánok arányát, többségében marokkói és török eredettel. 1970 és 2010 között Brüsszelben több mint 200 muzulmán vallási alapú szervezet alakult, 77 (hivatalos) mecset, 86 további vallási és kulturális szervezet, 18 könyvtár és kiadó, ugyanakkor ezek a számok Molenbeekre (és azóta már több brüsszeli kerületre is) hatványozottan igazak. Vagyis, a legtöbb muszlim szervezet és kulturális, vallási központ ott alakult.

Nem városi legenda az, hogy Molenbeekben csak az nem telepedett le, aki nem akart, és ehhez nem is kellett igazából semmi, elég volt bemenni a szocialista polgármesterhez.

De Moureaux másban is úttörő volt, vagy csak meghallotta a szintén szocialista Gyurcsány Ferenc nőkkel, feleségekkel szembeni súlyos inzultusát és a vele majdnem egykorú "öregecskedő feleségét" 35 éves marokkói gyakornokára, Latifa Benaicha-ra cserélte. Komolyan gondolta. Kedvéért áttért a muzulmán hitre, és ahogy akkoriban azt a molenbeeki emberek beszélték, felesége teljes családját Marokkóból Molenbeekbe vitette. Ők azóta is minden bizonnyal a szocialista párt lelkes szavazói.