A német kérkedést be kell fejezni

2018.09.19. 11:12

Sigmar Gabriel volt alkancellár, korábbi külügyminiszter és SPD-elnök „A német kérkedést be kell fejezni" címmel jelentetett meg vendégkommentárt a Der Tagesspiegelben, a salzburgi informális EiT elé időzítve. Gabriel úgy látja: Németország úgy tekint magára Európában, mint a jó, a humánus és a helyes védelmezőjére, de anélkül, hogy más európaiak véleményét kikérné. A német hozzáállás a partnerországokban frusztrációt vált ki. Ezt három példán mutatja be: energiafordulat, szabadkereskedelem, menekültválság. A migráció kapcsán kijelenti: nem a migránsok befogadását elutasító „elmaradott" kelet-európaiak okozták Európának a problémát, hanem a németek felelősek érte. Gabriel a „bonni köztársaság" idejében követett gyakorlathoz való visszatérést szorgalmazza, amikor az európai szomszédokra, különösen a kisebb tagállamokra, mindig egyenrangú partnerként tekintettek, és nem törekedtek Európa morális vezetésére.

Sigmar Gabriel szerint Németország túl nagy ahhoz, hogy egyszerűen csak kiváró álláspontra helyezkedjen a meghatározó európai ügyekben. Meg kell tanulnia, hogy ennek a szerepnek új módon tegyen eleget, de erre csak részlegesen van felkészülve. A gazdasági és pénzpolitikai kérdésekben a német vezető szerep egyértelmű, a külpolitikában viszont ingadozónak tűnik. A németek gyakran beérik azzal, hogy a vágyak birodalmában tartózkodjanak, és ennek során még fölényben is érzik magukat azokkal szemben, akik a valóságához ragaszkodnak.

Sigmar GabrielForrás: AFP/Sebastian Kahnert

Hivatali ténykedése során azt tapasztalta, hogy a partnerországok úgy tekintenek a DE-re, amelyik annyira hisz a saját jó küldetésében, hogy a körülötte lévőket már nem érti meg, sőt ignorálja, és lenéz rájuk.

A Menekültpolitikáról

Amikor 2015 őszén a németek túlnyomó többsége azt gondolta, hogy egy gesztussal bizonyítják az emberségüket, a legtöbb európai tagország megzsarolva érezte magát. Gabriel önkritikusan elismeri, ezt akkor ő sem látta (Gabriel is „Refugees Welcome" feliratú kitűzővel ült akkor a Bundestag kormányzati padsorában). 2015. szeptember 4-én este Steinmeier külügyminiszterrel együtt Gabriel is támogatta Merkel kancellár javaslatát, hogy a Budapesten feltorlódott menekülteket Ausztrián keresztül Németországba engedjék. Seehofer bajor miniszterelnök bírálta a döntést. A szeptember 6-i CDU-CSU-SPD koalíciós csúcs határozatot hozott, miszerint egyszeri, egyedi döntésről van szó, amelynek kivételt kell képeznie – ez azonban illúziónak bizonyult. A németek túláradó segítőkészsége a német kormányt is meglepte, amely azt bizonyította a világnak, hogy a nacionalista és embertelen Németország végleg a múlté.

Migránsok NémetországbanForrás: Getty Images/2018 Getty Images/Alexandra Beier

Miközben a németek a saját erkölcsiségüket ünnepelték, a szomszédok erősen rázták a fejüket: mert Németország jelentős biztonsági kockázatokat vett a nyakába, és nem egyeztetett a többi országgal. Aztán gyorsan jöttek a bírálatok, a menekültek kvóták szerinti elosztására vonatkozó javaslat pedig minden korábbinál jobban megosztotta Európát.

Ami a németeknél a humanitárius gesztusnak tűnt, azt Európa nagy részében arroganciaként fogták fel: „ti hívtátok meg a migránsokat, és most mi vegyük át őket?"

– hangzott a politikusok szemrehányása a kikapcsolt mikrofonok mögött.

Hamar világossá vált tehát: nem a menekültek befogadását elutasító „elmaradottnak" mondott kelet-európaiak okozták Európának a problémát, hanem a németek felelősek érte. A németek a külső szabadság árát a belső szabadság elvesztésével fizették meg. Ennek azonban nem voltak tudatában, „kormányzati cselekvésünk inkább tűnik intuitívnak, mint politikailag mérlegeltnek".