Két hidegháborús veterán, két egykori nemzetbiztonsági tanácsadó – akik maguk is formálói voltak az Amerikai Egyesült Államok külpolitikájának – egy washingtoni irodában beszélget egymással. Zbiegnew Brzezinski és Brent Scowcroft, miközben történelmi távlatból és megélt tapasztalataik alapján a világ múltjának és jelenének politikai, katonai, gazdasági, pénzügyi és kulturális kérdéseit taglalják, elsősorban a jövő lehetséges útjait fürkészik, és hazájuk szerepét az eljövendőkben.
Az Antal József Tudásközpont legfrissebb könyve Jimmy Carter és George H. W. Bush egykori elnökök nemzetbiztonsági tanácsadóinak 2008-as beszélgetéseit eleveníti fel.
Bár a dialógusok óta több mint 11 év telt el, de a két szakértő gondolatainak jelentős része még ma is aktuális.
Természetes, hogy a két főszereplő nem látta előre, hogy 2008 végén rég nem látott világgazdasági válság veszi kezdetét, 2011-ben a teljes Közel-Kelet felrobban, majd pedig 2015-ben egy soha nem látott migrációs válság sújtja majd Európát. Azt sem látták, hogy Ázsia 2008-hoz képest a várakozásokhoz képest is jóval erősebb lett napjainkra, mint akkor sejthető volt.
„Beszélgetőkönyvünk kísérlet is egyben: vajon közös nevezőre juthat-e egy befolyásos demokrata és egy nem kevésbé jelentős republikánus [...], miközben mindketten kizárólag a maguk nevében beszélnek, nem pedig pártjaik mellett vagy ellen?" – mondta David Ignatius, a könyv szerzője. Brzezinskinél és Scrowcroftnál alklamasabb személyeket keresve sem lehetett volna találni erre a tesztre, mivel mindketten előrelátó módon, szkeptikusan viszonyultak a 2003-as iraki háborúhoz.
A legtöbb külpolitikai elemzőnél
hamarabb átlátták azokat a veszélyeket és nehézségeket, amelyekkel az Egyesült Államok szembekerül, ha megbuktatja Szaddám Huszeint, az aggodalmaikkal pedig bátran ki álltak a nyilvánosság elé.
Akár csak ezért is érdemes figyelmesen elolvasni a véleményüket. Noha egyes részkérdésekben eltér a véleményük – különösen azt illetően, hogy az Egyesült Államok, milyen gyorsan tud kivonulni biztonságosan Irakból -, de ennek ellenére szinte folyamatosan közelítenek egy közös állásponthoz.
Brzezinski és Scrowcroft – megtestesült hidegháborús veteránok – ebben a könyvben szót ejtenek olyan eddig tiktokban maradt részletekről is, amelyek végül a berlini fal leomlásához és a szovjet kommunizmus bukásához vezettek. Ám ez a világ már a múlté, és semmiféle diadalittas ujjongást és nosztalgiát nem éreznek emiatt. Ehelyett inkább az amerikai politikai döntéshozókban továbbélő hidegháborús szemléletmód aggasztja őket – hogy nincsenek tisztában a világ új hatalmi egyensúlyával. A hidegháború óta a világban bekövetkező változások témájára újra és újra visszatérnek a könyv oldalain.
Mind Brzezinski, mind Scrowcroft a nemzeti érdekből indul ki, ebben az értelemben külpolitikai realisták.
Hisznek abban, hogy az Egyesült Államoknak aktívan kell részt vennie a világ megváltoztatásában ahelyett, hogy védekező módon, pusztán csak reagál a változásokra.
A céljuk, hogy Amerika, amikor csak lehetséges, a változás erőivel működjön együtt, és ne somfordáljon el a feladatok elől. Ismételten kiemelik a rugalmasság, a nyitottság, valamint úgy a barátokkal, mint az ellenségekkel való tárgyalások szükségességét.
Több mint egy évtizeddel a beszélgetésük után a globális külpolitika iránt érdeklődő magyar olvasó is történelmi távlatból tekinthet már eszmecseréjükre, és eldöntheti, miben és mennyiben tévedtek jóslataikkal, illetve miként igazolta elgondolásaikat a számunkra már múltként és jelenként érzékelt jövő.