Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
De ez mégis hogyan lehetséges, és miért csak a nagyon kiváltságosok élhetnek ezzel a lehetőséggel? A képlet „egyszerű": vásárolj, adósodj el és halj meg – amint látni fogjuk az átlagember számára inkább illogikusnak tűnik, mintsem követendő példának. A szupergazdagok tulajdonképpen megvesznek egy nagy értékű eszközt, felépítenek egy céget vagy egy hatalmas vagyont örökölnek – írja a Tűzfalcsoport legújabb tényfeltáró riportjában a ProPublica nevű oknyomozó portálra hivatkozva.
Ameddig nem adják el vagy tesznek túl rajta, nem kell adót fizetniük, így minimalizálva a tényleges jövedelmüket. Természetesen nekik is vannak kiadásaik, de a pénzügyi forrást kölcsön biztosítja, aminek fedezete a hatalmas vagyon. A pénzügyi intézmények előszeretettel, alacsony kamat mellett hitelezik az ilyen ügyfeleket, így tulajdonképpen párszázalékos költség mellett lehet pénzhez jutni.
Ezzel szemben a bérből és fizetésből élők kénytelenek átlagosan bruttó bérük több mint 30 százalékáról is lemondani.
Végső soron a felső tízezer fényűző életüket kölcsönből finanszírozza, miközben bevallott jövedelmük elenyésző vagy éppen nincsen. Az életük vagy pályafutásuk végén különböző pénzügyi trükköket alkalmazva és/vagy filantropikus alapítványokon keresztül elrejtik a pénzüket, ahonnan majd adózatlanul jut tovább az örökösök birtokába. A kör pedig kezdődik elölről.
Az utóbbi lépésre jó példa Soros György pénzügyi manőverezése, hisz
az elmúlt években majdnem teljes vagyonát átmozgatta az általa irányított Nyílt Társadalom Alapítványokba, kikerülve mindennemű adózást.
Ráadásul ezzel a lépéssel még saját adókötelezettségét is csökkenti, ami szintén jó üzleti megoldásnak bizonyul. Nem Soros György az egyetlen spekuláns Amerikában, aki magát filantrópnak beállítva eladományozza vagyonát, hisz az elmúlt évek során több száz milliárd dollár vándorolt át magán alapítványokba.
Olyan helyekre, ahonnan leginkább baloldali-liberális lobbitevékenységeket támogatnak, és számos kormányzati döntést próbálnak befolyásolni, legtöbbször sikerrel.
Ennek ellenére a szupergazdagok, élükön Soros Györggyel, eléggé hipokrita módon vagyonadó kiszabását javasolták még az amerikai elnökválasztások előtt.
Ebből az adófajtából több mint 3 000 milliárd amerikai dollárt reméltek, de a fentebb megismert pénzügyi trükközést látva nem ők fizetnék meg ezt az adót.
Több mint valószínű, hogy Sorosék a Joe Biden vezette demokrata kormányzat adónövelési politikájának akarnak megágyazni. Az elnöki kampány során számos demokrata politikus nyíltan kiállt a közterhek emelése mellett, és azóta sem tett le róla. A baloldal csak az adóemelésben látja a megoldást, sőt már nemcsak a bérből és fizetésből élők terheit akarják emelni, hanem a társasági adót is tovább emelnék. Ez szöges ellentéte a republikánusok alacsony adókulcsok mellett is működő, munkahelyteremtő politikájának.
A Soros-blog egyenesen a legjobb döntésnek nevezi az amerikai vállalatok további megsarcolását. Sőt egészen odáig megy, hogy megkérdőjelezi a technológiai fejlődést jelentő automatizációt, és a szabad piaccal szemben inkább az állam ilyen jellegű ösztönző politikájában látja a megoldást.
A 444 arról persze „elfelejtett" beszámolni, hogy Soros sem adózik,
Jeff Bezos, Michael Bloomberg és Elon Musk neveit ugyanakkor megemlítette. Ezt hívják cenzúrának.
A ProPublica – amire a 444 hivatkozik – természetesen megemlíti Sorost, több alkalommal is.
A Soros üzenőfalaként működő Project Syndicate oldalán megjelent írás ráadásul tovább megy, és egyenesen remek ötletnek tartja a Biden-féle globális minimum társasági adót.
Természetesen ehhez más országoknak is lesz szava, és korántsem biztos, hogy az Egyesült Államok sikeresen ki tudja használni hatalmas pénzügyi erejét.
Egy ilyen adófajta bevezetése egyrészt szuverenitásbeli kérdéseket is felvet, másrészt komoly gazdaságpolitikai aggályokat is felszínre hozhat.
A Tűzfalcsoport értékelése szerint összességében nincs itt másról szó, mint az örökös baloldali mantráról, Amerikától kezdve Magyarországig, amely lényegében az eladósításban és a minél nagyobb elvonásban látja a megoldást. Viszont mindazok, akik eddig is trükkök százait alkalmazták, kevésbé vagy egyáltalán nem fogják megérezni ezt az adóelvonást. Ezzel szemben a középréteg, és a saját erejükből vagyont építeni képes vállalkozók lesznek mindezen téves politika elszenvedői.
