Lassú élvezet

Az élet minél teljesebb élvezetéhez hozzátartozik az ízek és az illatok felfedezése is. Vannak, akik ezt mozgalomszerűen művelik: a "slow food"-osok húsz éve tették le a garast amellett, hogy elutasítják a viharos zabálást, a gyorskaját és a tartósítószereket.

Amikor az olasz Carlo Petrini 1986-ban, Rómában megnyitotta az első éttermét, a világ már a gyorséttermekről, illetve a boltok polcain zsúfolódó, előrecsomagolt egytálkajákról szólt: dúlt a gonosz tartósítószerek, valamint mesterséges szinezékek támadása. Petrininek nem tetszett ez a világ, és - mint a hagyományokhoz ragaszkodó, jó olasz gourmand - globális ellentámadást indított a "műkajákkal" szemben - ami azóta valóságos mozgalommá nőtte ki magát.

Petrini szerint a jó élet titka a lassú, komótos evés, az ízek és az illatok lehető legteljesebb élvezete, a helyi specialiások, a lokális termékek és hagyományok tisztelete. Ezért aztán "le a az egyenételekkel, a világon mindenhol ugyanolyan gyorskajákkal, a tömegnövelőkkel, aromákkal és pótlóanyagokkal, amelyek nemcsak az ízeket, de az egészségünket is tönkreteszik!".

Ehelyett a mérgek nélkül, a napon érlelt gyümölcsöket, zöldségeket, valamint a minél "tisztább" húsokat preferálta. "Az evésnek ugyanolyan kulturális gyökerei vannak, mint a művészeteknek" - állította. - "Adjuk hát meg neki ugyanazt a tiszteletet és figyelmet, mint ami egy festménynek vagy egy zeneműnek jár!"

Csak nyugi: eljön az igazi élvezet!

Mint minden gyökeres változtatás az életünkben, a "slow food"-ra - a lassú evésre, az ízek, az illatok és a színek legteljesebb átélésére - való áttérés sem megy egyik napról a másikra, de azért egy hétvége már elég ahhoz, hogy legalább kipróbáld a dolgot.

Először is fogd magad péntek délután, pakold le a konyhapolcodról az összes kaját, és szívbaj nélkül dobd ki azokat, amelyek mesterséges ízesítőket tartalmaznak: praktikusan az összes port, kockát és keveréket. Aztán menj le egy jó zöldségeshez és tankolj fel gyönyörű gyümölcsből, illetve zöldségből. A nagyobb vásárcsarnokokban lehet frissen szedett fűszernövényt - vagy egyenesen élő fűszernövényt - kapni, ezekből is vegyél egy nagyobb adagot, majd fejezd be a shoppingot friss húsokkal.

Japán szusi, ukrán borscs

A "slow food"-osok eltökélt célja, hogy ne csak kipróbáljanak mindenféle helyi ízt az utazásaik során, de erősítsék is azt, hogy a lokális hagyományok továbbéljenek. Az igazi megszállottak igyekeznek felkutatni egy sor speciális gyümölcs- vagy zöldségfajtát, valamint olyan ételkülönlegességet, amely eltűnőben van, illetve nagyon kevesen ismerik - ilyen például a magyar mangalica is. A mozgalmisták utánamennek a helyi recepteknek is: felkutatják és feljegyzik a hagyományos ételkészítési módokat, sőt harcolni kezdtek a kisvendéglők megmentéséért is.

Nem kell azért messzire menni, hogy egy kicsit mi is belenyomuljunk a mozgalomba: elég elkunyerálni a nagymamánk kézzel írt receptkönyvét vagy kiszedni belőle az ősrégi fortélyokat.