Egyedülálló nő megosztaná

Vágólapra másolva!
Manapság, ha egy nő már elmúlt harminc, és még nincs tartós kapcsolata, azt gondolják róla, hogy tipikus szingli: képtelen normális kapcsolatban élni, nem tud maga mellett elviselni senkit vagy karrierista. Pedig a legöbben egyszerűen csak nem találják az igazit. De vajon miért?
Vágólapra másolva!

Az elmúlt években rengeteg tanulmány, könyv, előadás és egyéb fórum foglalkozott már ezzel az "egyedülálló nő" jelenséggel. A következőkben anélkül, hogy bárkit is bírálnánk, megpróbáljuk szakértők segítségével összeszedni, hogy vajon azok a nők, akik harmincévesen is egyedül élnek - de nem ez az életcéljuk, nem karrieristák, és igenis vágynak a tartós kapcsolatra - hol követhetnek el, tudat alatt hibákat - a hiba szó nem klasszikus értelemben véve -, mi az, amit talán másképp kellene csinálniuk. Természetesen az itt olvasottak sem kőbe vésett okosságok, de reméljük segítségül szolgálnak majd azoknak a csajoknak, akik marhára utálnak már egyedül lenni.

A harmincéves Ági azon lamentál, milyen értelmetlen az élete. Van ugyan szakmája, munkája, jó fizetése és lakása is, de nincs senki, akiről esténként, hazatérve gondoskodhatna. "A barátnőim mind férjes asszonyok. Semmiben sem különbek mint én, nekik mégis sikerült. Nekem miért kell egyedül lennem, mikor annyira vágyom egy családra."

Ági helyzete nem egydülálló, egyre több nő él ma 30 év felett egyedül. Az általános véleményekkel ellentétben azonban ezt a legtöbb magányos nő nem tudatosan választja, ugyanis szociológiai felmérések arról tanúskodnak, hogy az ilyen értelemben véve magányos nők kétharmada igenis családdal és gyerekkel képzeli el a jövőjét. Egy, egyedülálló magyar nők között végzett kutatásból például az is kiderült, hogy a rájuk aggatott jelzők, csupán az érintettek kisebb hányadára igazak. Ezek a lányok ugyanis nem önzőek és karrieristák, a megkérdezettek 85 %-a a tartós párkapcsolatot tartja az ideális életformának, csak éppen úgy érzi, mindig melléfog és rosszul választ.

Óvatosan a felmérésekkel

Szendi Gábor pszichológus azonban azt mondja, ezek a felmérések azért megtévesztőek, mert sokszor két teljesen eltérő dolog, hogy a magányos nő mit mond és valójában mi érez. "Önmagának sem vallja be, de gyakran valójában nem is keresik az igazit, mert félnek a kötődéstől, esetleg a szexualitástól. Ezek pszichés problémák, amiken lehet segíteni."

Szendi szerint ez a probléma a gyerekkorra vezethető vissza, akkorra, amikor a biológiailag megalapozott kötődési stílus kialakul. Már ekkor eldől, hogy valaki mennyire bízik meg a környezetében, és ez a kötődés határozza meg később, hogy mennyire bízik majd az emberekben. "Ha valakire rátelepszik az az attitűd, hogy negatívan látja a külvilágot, és nem bízik meg senkiben, nagyon nehéz dolga lesz később, amikor párkapcsolatot szeretne. Az alapvető bizalmatlanság a férfiakkal szemben ugyanis egyre jobban letöri az önbizalmat is."

Megoldóképlet - Szendi szerint

A viselkedéskutató felhívja a figyelmet arra, hogy nem muszáj beleregadni ebbe az állapotba. "A leggyakoribb megoldás ilyen helyzetekben, amikor jön egy férfi, aki annyira kitartó, hogy a régóta magányos nőben felül tudja írni a gyerekkorban keletkezett, negatív kötődési tapasztalatokat, és bebizonyítja neki, hogy lehet hinni az emberekben."

Viszont a probléma egy másik aspektusát is meg kell vizsgálni ahhoz, hogy kiderüljön, sok egyedülálló nő miért nem találkozik a fent említett férfivel.

Nem csak a szép nőknek áll a világ

Szendi Gábor szerint a nők egyik elengedhetetlen képessége a flörtölés, a férfiaknak pedig a flörtöléskor leadott jelek olvasásának képessége. "Ezek tanult és idővel tökéletesített technikák, hiszen kamaszkorban a lányok ezt még sokkal harsányabban csinálják, idő elteltével azonban finomodnak ezek a jelek" - teszi hozzá a szakértő, majd nyomatékosan felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy ezeket a genetikailag kódolt viselkedési jegyeket be kell tudni indítani. Igen ám, de vannak olyan nők, akik a flörtölési technikákat nehezebben sajátítják el mint mások.

"Tipikus eset, hogy a nő ül a bárban, és csodálkozik, hogy nem szólítja le senki. Pedig nem a külsejével van a baj, hanem azzal, hogy nem ad le flörtjeleket. Kísérletek igazolják, hogy a férfiak általában nem a szép nőkhöz mennek oda, hanem azokhoz, akik sok kacér jelet küldenek feléjük." A szakemberek egybehangzóan állítják, hogy ezt tudatosan lehet irányítani, és ha valaki odafigyel rá, látványos változásra számíthat. Amerikában még tanfolyamokat is tartanak, ahol meg lehet tanulni azokat a metakommunikációs jeleket, amelyek vonzóak a férfiak számára" - ad útmutatást Szendi.

Forrás: [origo]

Lívia azonban egyáltalán nem érzi úgy, hogy szüksége lenne ilyen tanfolyamra, hiszen úgy látja, vele nincs semmi probléma. Ő azt mondja, nem zavarja, hogy a szüleivel él, mert megvan a maga társasága, és számára nem a férfitársaság hiánya okoz gondot, hanem az, hogy szülei azzal üldözik, mikor megy már végre férjhez. "Hiába mondogatom nekik, hogy egyszerűen még nem találtam meg az igazit. Voltak pasijaim, de egyiktől sem kaptam meg, amit vártam, és nem is a férfi életem központi témája. Van munkám, amely örömet okoz, barátaim is vannak, ám néha hetekig nem jön hozzám senki. De ilyenkor nem esem pánikba. Ha egyedül vagyok, olvasgatok, nyelvet tanulok vagy csak úgy festegetek."