Az elvesztett kisbabát el kell siratni

Tanácsadónk Szendi Gábor klinikai szakpszichológus. Ha szeretnéd megosztani valakivel gondjaid, tanácsot szeretnél kérni, fordulj hozzá e-mailben.

Tisztelt Doktor Úr!

Pár évvel ezelőtt állapotos lettem, bár nem terveztünk gyermeket a férjemmel; majd spontán elvetéltem, ami még mindig fájó emlék. Most úgy döntöttünk a férjemmel, hogy gyermeket szeretnénk, akkor is, ha sok változást hoz az életünkbe (új helyre költözés, emiatt új munkahely, a régi elhagyása miatti stressz stb.). Szeretném megkérdezni, mit gondol, a gyermek érkezése ki tudja törölni a fájdalmat, ami az előző elvesztése okozott?

Válaszát előre is köszönöm!

Kedves Levélíró!

Szerintem az új baba születése kitörölheti a fájdalmas emlékeket, de nem biztos, hogy jó ekkora terhet rakni egy új jövevény nyakába. Érdemes volna feldolgozni ezeket az emlékeket. Például leírhatná amolyan spontán írással, minden végiggondolás nélkül, ahogy jön, mindazt, ami a lelkét nyomja elvesztett kisbabájával kapcsolatban. Aztán egy hét múlva ismét leírná ugyanazt. Majd ismét. Nem kell senkinek megmutatni, ez csak magára tartozik. De persze, ha jólesik, akkor megmutathatja, vagy akár nekem is elküldheti. Ahogy érzi. Van akinek az segít, ha megoszthatja mással fájdalmát, van, aki önmagában szereti rendezni. Ennek az írásnak az a célja és értelme, hogy minden "elmondás" kicsit más lesz, összeszedettebb, megfogalmazottabb, feldolgozottabb.

Ne féljen a fájdalomtól, mert csak azáltal tud tőle szabadulni, ha átéli. További - talán furcsának tűnő - lehetőség, hogy meggyászolja őt. Valamilyen szimbolikus módon, érzése és, ha vallásos, hite szerint. Csinálhat például nNeki egy kis titkos emlékművet, de ne otthon.

Üdvözlettel:
Szendi Gábor