Örök életű álmok

A "nagy álmok" erőteljesen megmaradnak bennünk, még évek múltán is fel tudjuk idézni őket, akár a gyermekkorunk alatt álmodottakat is, még akkor is, ha nem rögzítettük korábban írásban vagy diktafonon ezeket az álmainkat. Sőt, abban az esetben, ha jósló álmok voltak, és például sok év múlva megtörténik a nappali életben az az esemény, amit az álmok előre megjósoltak, a megtörténtek hatására pillanatok alatt beugrik a tudatunkba, hogy "Jé, de hiszen ezt én megálmodtam már jóval régebben!", és el is meséljük az álmot, ha van kinek.

Ezek azok az álmok, amelyekről különösen erősen érezzük, tudjuk, hogy a létünk szempontjából fontosak: jelentős dolgot, sorscsapásokat, nagy szerencsét jósoltak, figyelmeztettek minket valami igen fontos eseményre, egy emberrel tartott kapcsolatunkra, önismereti tükröt tartottak elénk, sőt akár túl is léptek a mi személyes életünk keretén, és az egész emberiség, univerzum sorsával kapcsolatban mutattak meg jelentős dolgokat. Ezek az utóbbi álmok általában sámánálmok néven szerepelnek a szakirodalomban, és rájuk a következő írásunkban kerítünk sort.

Fontos még egyszer hangsúlyozni, hogy nem attól "nagyok", mert hosszú, színes események kavarognak bennük, bár ez is előfordulhat, hanem a jelentőségüket érezzük nagynak.

Terjedelem szempontjából lehetnek nagyon rövidek is akár. Esetleg akár puszta hangálomként is jelentkeznek. Az álmodó nem is lát semmit, csak a tudatában szólal meg egy hang:
"Van túlvilág, de nem olyan, amilyennek a papok tanítják. Nem elmondható, hogy milyen, mert nincs rá emberi szó, emberi fogalom. Itt nincs jó, és nincs rossz." (Az álmodóhoz a halott nagymama szólt),
vagy:
"Az egyéni léted önmagában jelentéktelen, csak annyiban vagy fontos, amennyiben fenntartod a létezés nagy áramlását, és felajánlod szolgálataidat érte",
vagy:
"Ne félj, igaz úton jársz, és én fogom a kezed!" (isteni sugallatszerű érzet jelentkezett az álmodóban már az álmodások alatt, majd felébredve is, amin azért csodálkozott el, mert a szó hagyományos értelmében nem tartotta magát vallásosnak).

Olykor előfordul, hogy egyetlen kép villan fel, de jelentős üzenet van benne. Figyelmeztet egy igen fontos dolog megtételére, amit a nappali tudat elfelejtett, vagy hamarosan bekövetkező eseményekre, találkozókra készít fel.
"Egy csapat összehozott egy találkozót a számomra a nappali életemben egy férfival, azért, mert véleményük szerint még mindig nem mértem fel teljesen jól a bennem élő lélek-képmást, az én férfi-lelkemet, ezért elrendezték a nappali életem eseményeit úgy, hogy találkozni tudjak azzal a férfival, aki leginkább jellemzi a jungi értelemben vett animusomat." (Animus a nő lelkében élő "férfi" én.)