Nem élhetek valóságshow nélkül

Az egyik elemzés példának a Big Brother angliai pályafutását elemzik, amit éppen egy időben kezdtek forgalmazni egy nagy sikerű amerikai valóságshow-val, a Túlélő-vel.
A Túlélő-nek (Survivor) óriási reklámja volt, csaknem tízszeres költségvetéssel készült, és szenzáció értékű jelenetek voltak benne, például a szereplők férgeket is ettek. Nyílt színi szex is volt. A médiaszakértők a Big Brother bukását jósolták a versenyben. Ehhez képest a BB kezdettől négyszer annyi nézőt vonzott, mint a Túlélő, szám szerint napi négymilliót, és akkor még nem számolták hozzá az internetes és WAP-os látogatókat. A váratlan siker magyarázata elemzők szerint elsősorban az, hogy amíg a Túlélő-ben a szereplők egymást szavazták ki, a BB esetében a közönség dönthetett. A BB a nézőt karosszékben üldögélő félistenné tette, aki befolyásolhatta és manipulálhatta a szereplők életét. Az emberek szomjazzák a mások feletti kontroll lehetőségét, és a BB kielégítette ezt az igényt.

A siker másik kulcsa a gyakorlatilag 24 órás hozzáférés, amit a multimédiás lehetőségek biztosítanak. Az interneten követhető folyamatos videoközvetítés, a hagyományos és mobiltelefonos, valamint WAP-os hozzáférés segítségével túl lehet lépni a tv-műsorok 20-30 perces időkorlátain. A folyamatos valós idejű szórakoztató környezet nagyon vonzó az azonnali vágyteljesülésre törekvő nézőnek. Ha mindezt még játékokkal, sőt szerencsejátékokkal egészítik ki, akkor a vetélkedési vágy és a nyerési mohóság is kielégíthető, ami üzembiztosan köti a nézőt a műsorokhoz.

A kép, amit a tartalomszolgáltatás szakemberei sugallnak a néző lélektanáról, nem túl hízelgő. Ezek szerint a néző hatalommániás, továbbá kisgyerek módjára igyekszik elérni, hogy vágyai minél rövidebb idő alatt teljesüljenek. A nézettségi adatok azonban minden jel szerint a tartalomszolgáltatókat igazolják.