Határtalan szerelem

Egy külföldi szerelem mindig csábító, hiszen sok izgalmat, újdonságot ígér. De ezek az internacionális távkapcsolatok vajon hosszú távon is működőképesek-e?

Ha idegenbe látogatunk nyaralás, néhány napos kiruccanás vagy akár csak egy üzleti út erejéig, mindig nyitottabbak és kommunikatívabbak vagyunk, mint itthon. Az embernek idegenben van ideje hosszan elmélázni dolgokon, szemlélődni a városban, kávéházak teraszán múlatni az időt, szóba elegyedni a helyiekkel.
Nem ritka, hogy a külföldön töltött idő alatt új barátokra teszünk szert, s az is gyakran előfordul, hogy romantikus kapcsolatba bonyolódunk egy kedves helyi sráccal. Ez rendszerint egy életre szóló emlék marad, de az sem ritka, hogy a szerelem a kirándulás befejeztével is folytatódik.

Egy ilyen internacionális távkapcsolat kezdeti nehézségeibe sokan belebuknak, akik azonban nem, azok előbb-utóbb életük szerelmét látják az idegen ajkú ideálban, és erejükön felül telejsítve, földrajzi akadályokat is képesek áthidalni - nem is sejtve, hogy talán ezzel veszi kezdetét az igazi bonyodalom.

Orsi 23 évesen egy szerelmi csalódás után felejteni indult a napfényes Korfu szigetére, ahol minden úgy kezdődött, mint a mesében: rögtön az első napon megismerkedett Jorgosszal.

"Nem véletlen, hogy azt mondják, a déli férfiak úgy udvarolnak, mint senki más. Egyszerűen a fellegekben éreztem magam. Leste minden gondolatomat, olyan odaadással és rajongással vett körül, amilyet előtte csak regényekben olvastam" - emlékszik vissza Orsi.
Az együtt töltött hét után leveleztek, telefonálgattak egy éven át, aztán ahogy eljött a nyár, Orsi újra kiment hozzá, és néhány hónap után biztosak voltak benne: egymásnak vannak teremtve.

Az esküvő nem is váratott magára sokáig, s mivel a szigeten télen nincs mit tenni, Jorgosz Budapestre jött a feleségével. "Innentől egyszerűen minden megváltozott" - meséli Orsi. "A férfi, akibe beleszerettem, akihez hozzámentem, egyszerűen eltűnt. Helyette kaptam egy mogorva, magába forduló embert, akivel semmit nem lehetett csinálni. Eleinte türelmes voltam, úgy gondoltam, talán nehéz beilleszkednie a nagyvárosi életbe, átgondoltam, hogy neki sokkal rosszabb lehet itt, mint nekem ott, mert míg én megtanultam a görögöt, ő nem beszélt magyarul, így többnyire csak velem tudott érintkezni.

A boldogság múlóban volt, de valahogy átvészeltük a telet, és reméltem, hogy ha visszatérünk a szigetre, minden olyan lesz, mint régen.

Csalódnom kellett. Mivel már nem a meghódítandó nő, a barátnő voltam, hanem a feleség, hamar szembe találtam magam a görög nők és férfiak közötti társadalmi különbséggel. Matriarchális társadalom a görögöké, tehát az anya a családfő, ő irányít. Azt mondják: 'a férfi a fej, de a nő a nyak, amely elfordítja a fejet' - de mindez persze csak az idősebb asszonyokra értendő, akik már szültek és felneveltek néhány gyermeket. Sok konfliktus forrása volt a családban, hogy anyósom akarta uralni az életünket, nem fogadta el, hogy a fiának már saját családja van - s a társadalmi szokás szerint a férjem fejet hajtott az anyja akarata előtt.

Egy idegen országban az ember igyekszik szocializálódni: megpróbálja elsajátítani az adott kultúrára jellemző szokásokat, próbál megfelelni az elvárásoknak, mégis nagyon nehéz. Például: az esküvő után megszóltak azért, ha a 30 fokos hőségben lengén, amúgy 'turistásan' öltözve indultam strandra, és igen rossz szemmel néztek rám, amikor a férjem után mentem abba a kávézóban, ahol szerelmünk hajnalán számtalanszor üldögéltünk együtt.

Amivel szintén csak az esküvő után szembesültem, az a vadállati féltékenység és birtoklási vágy, ami a lángoló szerelemből lett a házasságkötés után. Próbálkoztunk még egy darabig, de a konfliktussorozat eredménye három év házasság után természetesen válás lett. Ehhez valószínűleg hozzájárult az én habitusom: szabadelvű gondolkodásom, határozottságom és önállóságom is, de úgy gondoltam, tovább kell lépnem."