Női könny-stratégia

Mit ér el egy nő, ha könnyek csillannak meg a szemében? Hillary Clinton New Hampshire-i könnyes győzelme kapcsán több politikai elemző is úgy véli: az áhított célt. Valóban ilyen ereje lenne egy nő párás tekintetének, korra és életszituációra való tekintet nélkül? A szociológus szerint egy fiatal, törékeny nő szinte bármikor zokoghat, de egy idősebb asszonytól furcsa és megrendítő, ha sírva fakad. A magyar politikus úgy gondolja: a sírás nem lehet kampánystratégia, a pszichológus viszont civilben is önuralomra int.

"Hillary Clinton kimutatta az érzelmeit, és ezzel megnyerte magának New Hampshire-t. Az alfahímek égnek emelték a szemüket, és feltették a kérdést: sírással a nők tényleg megszerzik, amit akarnak? Hillary azonban nem sírt. Csak majdnem. Ég és föld a különbség. Ha könnyes lesz a nő szeme, érzékenynek tűnik. Ha sírva is fakad, az már hisztérikusnak minősül" - írja a Times Online egyik szerzője, Ariel Leve múlt heti, a demokrata párti elnökjelölt előválasztási szereplése kapcsán, a női könnyek természetét és hatásfokát, sírás és sírás közti különbséget taglaló cikkében.

"A könnyes szem olyan érzékenységet, sebezhetőséget jelez, amelyet az illető képes korlátok közé szorítani, vagyis erős, így megnyerő jellem. A sírás inkább megkönnyebbülést sugall. Vagy, ahogy a férfiak látják: elolvadást." Leve szerint ugyanis a férfiak nem szeretik nyilvánosan kifejezni az érzelmeiket, s ha ezzel a viselkedéssel szerintük indokolatlanul - például nem egy temetésen vagy egy gyermek születésekor - találkoznak, zavarba jönnek, nehezen kezelik a szituációt. Különösen akkor érzik a kényelmetlenül magukat, ha ők felelősek a nő könnyeiért.

A szerzőnek emellett van egy másik érve a visszafogott elgyengülés mellett: sírás közben egyszerűen rosszul festünk.

"Ha valaki könnyekben tör ki, annak elmosódik a sminkje, és a könny fekete cseppekben folyik végig az állán és a nyakán, kivörösödik és folyik az orra, bedagad a szeme. Nem valami megnyerő látvány. Ha tehát nyilvánosan sírhatnékod támad, lehetőleg csináld úgy, hogy makulátlan maradj" - ironizál a cikkíró.

"Vannak olyan nők persze, akik nyugodtan és önfeledten sírhatnak a nagyközönség előtt. Például Angelina Jolie: ha ő sír, azt még a férfiak is szexisnek találják. Amikor Heather Mills (Sir Paul McCartney zenész pénzsóvár majdnem-exe - a szerk.) sír, az inkább ijesztő"- fejezi be Ariel Leve.

Ki, hol, miért

Sólyom Barbara szociálpszichológus maximálisan egyetért azzal, hogy egyáltalán nem mindegy, kinél törik el nyilvánosan a mécses.

"Ha nyilvánosan sírni látunk - mondjunk - egy törékeny, nehéz helyzetben lévő nőt vagy egy kisgyereket, az természetes. De amikor egy kosztümös, kontyos, diplomatatáskás, határozott küllemű nő sírja el magát mások előtt, akkor az a meglepetés erejével hat, és azt gondoljuk: nyilván alapos oka lehet rá, hogy így viselkedik, már-már meghatódunk váratlan nyiltságán" - mondja a szakember.

Sólyom Barbara szerint az is nagyon fontos, hogy milyen körülmények között sírja el magát valaki.

"Persze van egy bizonyos fájdalomszint - lehet az lelki és fizikai egyaránt - amikor az ember már nem gondolkodik azon, hogy mi illik, nem illik. De, ha még elviselhető a fájdalom, és tudunk uralkodni magunkon, akkor elgondolkodunk azon, hogy a buszmegállóban sírjunk, vagy a legjobb barátunk, a párunk vállán."

Kultúrközi különbségek

Ezenfelül a kultúra is erősen meghatározza, hogy megütközést kelt-e a nyilvános sírás.

"Az általában kijelenthető, hogy a nők könnyezése elfogadottabb. De gondoljunk arra, amit a híradásokban is láthatunk: az arab kultúrákban egy katasztrófa után a férfiak és a nők az utcán hangosan zokogva siratják azokat, akik odavesztek. Ott nemcsak elfogadott dolog, hogy a fájdalmunknak utat engedünk, de el is várják tőlük, tehát ez abszolút kulturálisan kódolt" - véli a szociológus. "Vagy gondoljunk a siratóasszonyokra, akiknek az a foglalkozásuk, hogy hangosan zokogjanak, sirassanak akár egy teljesen idegen embert. Ez is teljesen elfogadott egyes kultúrákban."

Sólyom Barbara szerint egy párkapcsolatban a könnyek férfioldali fogadtatása is legalább olyan sokszínű lehet, mint a sírás maga. "Ez attól is függ, hogy az illető milyen beállítottságú, és mennyire mély, meghitt a kapcsolat" -mondja a szociológus.

"Egy felületes vagy kezdődő kapcsolatnál a zokogás riasztó lehet, de egy könnycsepp nem. Ha viszont, mondjuk, a férjedről, feleségedről van szó, akkor lehet, hogy a zokogás veszi le a lábáról, pont azért von a karjába és kezd el vigasztalni."

A brit online magazin publicistája nincs egyedül azzal a véleményével, hogy Hillary Clinton New Hampshire-i győzelméhez jelentősen hozzájárult könnybe lábadt szeme. De lehet-e kampánystratégia, hogy egy női politikus párás szemmel nézzen a választóira? C. Molnár Emma pszichológus úgy gondolja, az ilyen politikai fegyver néha visszafelé sülhet el."Az önfegyelem elvárható egy politikustól, mert, ha önmagát tudja fékezni és szabályozni, akkor nyilván fékezett, mérlegelt, mérsékelt, döntéseket is fog hozni. Tessék megnézni a mai magyar közéletet, hogy gyakorlatilag úgy néznek ki a politikai küzdőterek, mint a grundon. Gyerekes, indulatvezérelt megnyilvánulások - tisztelet a kivételnek. Az ilyen politikusok azt hiszik, hogy ez valamilyenfajta sikk, pedig azt gondolom, hogy az önfegyelemnek, az önmérsékletnek, mérlegelésnek, a szituációkezelésnek sokkal nagyobb keletje lenne."