Roni Size: "Magamnak csináltam"

Először meghallgattuk az új lemezét, majd egy röpke telefoninterjú erejéig elcsíptük az ideiglenesen Angliában állomásozó Roni Size-t. A drum'n'bass megújítójaként is tisztelt Ronit mindenekelőtt a Return To V-ről kérdeztük. Azt már magától mondta el, hogy - ki hinné - ennyi fellépés után is tart még valamelyest a közönség elvárásaitól.

Roni Size részint a drum'n'bass legnevesebb ceremóniamesterei közül - Dynamite, Navigator, Tali -, részint a dance-világon kívülről válogatta össze azon vokalistákat, akik hangja a Return To V-n hallható. Ennek megfelelően szerfölött változatos lett a végeredmény.

Első hallgatásra a furcsa sorrend tűnik fel: négy-öt vérpezsdítő, klasszikus mc-zéssel megbolondított parkettőrület után jönnek a soulba hajló darabok. Ha nem hallottuk volna a szerzőtől, hogy a saját ízlésén kívül semmi egyébre nem volt tekintettel, azt hinnénk, a közönség morcabbik felét igyekszik lekenyerezni az elején, illetve mézesmadzag gyanánt hajította a végére a kislemezről már ismert, a stílus legádázabb korszakait idéző Out Of Breath-t. Hátha így könnyebben lenyelik, ami középen van.

Mi tagadás, az album gerince olykor valóban szokatlan lehet az elvetemültebb dramabások számára. A Darrison által uralt Time hiphopja még illeszkedik, hanem aztán hiába ütős, mondjuk, a No Trouble, belefeledkezni nem fog tudni, aki nem csípi a soult. Különbségek persze vannak: a No More-ban csodásan összeáll minden, az On And On-t viszont időnként megtöri az énektudásáról híres mc Stamina ezúttal tán túl poposra sikeredett produkciója.

ronisize.net

Vagyis még azt sem mondhatjuk, hogy feltétlenül ott érezzük idegennek a hangzást, ahol egy echte r'n'b-énekesnő szólal meg (például Blaze, a Problemsben). Úgyhogy nincs értelme fintorogni, a számok jók, a vokálok többnyire szépek, sőt Sweetie Irie kimondottan vicces, amint buttheadesen belenyökög a Rise Up elejébe. Roni Size tehát újabb arcát mutatja, de lehet, hogy nem az utolsót, mert a saját oldalán épp mostanában hívta fel a figyelmet egy BBC-műsorra, amelyben a hetvenes évek funkjait játssza...

A mixelés egyébként nem Roni műve, rábízta a V Recordings főnökére. Jó választás, Barry Gee nem vitte túlzásba a dolgot, sokszor nem is beszélhetünk igazi mixről, hagyta kifutni a számokat, ami egy ilyen lemez esetében sokkal jobb megoldás, mint a bravúroskodás.

V Recordings / Neon Music, 2004