Sátánista-bigámista szélhámostól a bestseller-író mágusig: ki az a Paulo Coelho és mit akar?

Szűz jegyében született szaturnuszi ember lévén örökké feketében jár, Isten női arcának csodálójaként Szent József oltalmában érzi magát a legnagyobb biztonságban, és hírhedten anyagias, szűkmarkú alak létére szenvedélyes élharcosa a szellemi javak jogdíjmentes megosztásának az interneten. Paulo Coelhót cseppet sem zavarja, hogy a kritika mélyen megveti "az irodalom olcsó ipari hulladékának" titulált műveit, a 61 éves dél-amerikai szerzőről lepereg minden irodalomtörténeti elmélkedés: "Elégedett vagyok az életemmel, imádom a munkámat, a feleségemet, gazdag vagyok, és a világ minden részén jártam már. A kritikusokról meg az a véleményem, hogy szinte mindegyikük író akart lenni, de aztán nem jött össze nekik a dolog. Nekem viszont igen. Akkor meg, miről beszélünk?" Tényleg, miről is? Fernando Morais A Mágus - Paulo Coelho élete című friss könyve kapcsán magáról Coelhóról és az életéről, hátha közelebb kerülünk a titokhoz, hogy ki is ő valójában, és vajon miért lett ennyire sikeres.

A példátlan siker titka nem feltétlenül szavakban rejtőzik, hiszen az író maga is éli regényeinek vezérfonalát, tanmeséinek fő üzenetét például tervszerűen és zavarba ejtő gátlástalansággal hajtotta végre: világhírű író lett belőle, ahogyan azt gyerekkorában megálmodta.

Első három kiadványa - egy tankönyv, egy zavaros írásokat tartalmazó válogatás és egy bértollnokkal íratott közepes színvonalú misztikus maszlag - óriási bukás, minden reklám és ügyes marketingfogás ellenére 1987-ig a kutyát sem érdekli Paulo Coelho de Souza. Bár a sikertelenségben eltöltött évek és évtizedek többször is megingatják hitét, önbizalma soha nem lankad: van valami, amit Paulo Coelho akkor is tud magáról, amikor a világ látszólag tudomást sem hajlandó venni a létezéséről. Gyerekkorától fogva érzi, hiszi, tudja, hogy tehetséges író, aki egy napon milliókhoz szól majd.

Ezt a "mániát" akkor sem adja fel, amikor a legtöbb ember már búcsút int az elrugaszkodott gyerekkori álmoknak: hisz benne akkor is, amikor harmadvonalas napilap gyakornokaként járja a hullaházakat, hogy aztán halálozási rovat híreivel bíbelődjék naphosszat, esetleg kamucikkeket ír fiktív témákról különféle álneveken vagy éppen olcsó pornóburleszkekben vállal bohócszerepet aprópénzért, hogy közelebb kerüljön a tragédiák és komédiák világához. Összeroppan ugyan, de akkor sem mond le álmáról, amikor egyetlen nap alatt féltucat visszautasító-levelet kap londoni színházaktól, akik "sajnálatos módon nem látnak lehetőséget a forgatókönyvben pillanatnyilag".

Valószínűleg ez az egyik olyan dolog, ami Coelhót megkülönbözteti a világ többi írójától: ha kirúgják az ajtón, visszamászik az ablakon. Ha nem kell a lírája, próbálkozik drámával, ha pedig nincs kereslet a regényére, előkapja a tarsolyból a kisepikai műfajokat, elvégre "van máásik"! Nem esik kétségbe az alkotás csendesebb óráiban sem, amikor hallgatnak a múzsák: elszegődik dalszövegírónak, ami aztán a hippi-mozgalom és a sátánizmus divatjával évtizedeken át el nem apadó anyagi forrássá válik, így aztán hónapok alatt megalapozza egzisztenciáját. Miután a napi megélhetés gondjai nem nyomasztják, nyugodtan álmodozhat arról, hogy ha eljön az idő, megírja "élete könyvét". Az álom beteljesedésére ugyan sokáig, egészen 40 éves koráig kell várnia, de a siker végül túlszárnyalja legvadabb ábrándjait is.

Lássuk be, szép számmal akadnak nagyreményű írók és írójelöltek, akik a beszélt nyelvet idéző egyszerű coelhói kifejezésmódnál árnyaltabb formában közvetítik gondolataikat, az önbizalom és a hit mellett azonban van még valami, ami megkülönbözteti Paulót kollégái zömétől. Míg a legtöbb író egyfajta mizantróp bölcsészsóhajjal nyugtázza elefántcsonttornya tetején, hogy könyve csak ezer példányban kelt el, Paulo tizenöt éves korától nyíltan vállalja, hogy "személyes legendájának" beteljesítésén túl a pénz, a hírnév és a hatalom is fő céljai közé tartozik. Ő nem csupán író akar lenni, hanem világhírű, elismert író, akinek szavain milliók csüngnek - és ezért bármire kész. "Egy olyan háború közepén állunk, ahol nincs tabu és mindent szabad" - mondja első könyve megjelenése után 26 évesen, majd tudatos, alaposan átgondolt gerilla-marketingbe kezd.

A brazil mágus nem válogat az eszközökben: a keresztyén rítusok vagy a bizonytalan eredetű babonákkal elegyedő fekete mágia éppúgy szerepel repertoárjában, mint a nem éppen etikus, már-már bűncselekménybe hajló svindlik: plágium, béríró szerződtetése, szerzőtárs módszeres kisemmizése, kiadó ellehetetlenítése, hamis fülszövegek és kritikák írása, újságírók és riporterek lefizetése, mindamellett pedig a saját írói perszónája köré épülő misztikus kép folyamatos és okosan átgondolt táplálása. Ma már mosolygunk ezeken az eszközökön: a valóságban persze Paulo soha nem tervezett közös projektet John Lennonnal, és Andy Warhol szemlencséi sem érzékelték az Arquivos do Inferno (Pokoli archívum) fellengzően intellektuális agyrémeit. Természetesen a könyv borítóján feltűntetett "a szerző további művei" sem jelentek meg soha sehol: nemhogy Párizsban és New Yorkban, de még portugál nyelvterületen sem, hiszen Paulo csak biográfiájának listáját és írói tekintélyét kívánta növelni a felsorolt fiktív "eredményekkel". A könyv promóját egy sor kitalált interjú és kritika követi, amiért az akkorra már dalszövegíróként befutott Coelho vaskos összegeket tesz le az asztalra, miközben feleségével karöltve maga is könyvekkel és fénymásolt szórólapokkal házal télen-nyáron.

Később aztán tovább is megy: a legendás Egy mágus naplójá-t megelőző 1985-ös Manual práctico do vampirismo (A vámpírizmus kézikönyve) című könyv megírását például csak társszerzésben vállalja el, s a Nelson Liano személyében feltűnő fiatal csodálójával sajátos szerződést írat alá: a huszonéves fiatalember ugyan a könyv felét írja meg, mégis csak 5%-ban részesül a kiadás bevételéből, szemben Paulo "jogos" 95%-ával. Ha ez még nem lenne elég, a borítón pedig csak egyetlen név szerepel, nem nehéz kitalálni, kié. A depresszióval küszködő, kiábrándult szerző végül aztán addig halasztgatja a kézirat rá eső felének leadását, míg el nem megy egészen kedve a vámpírológiától: végső kétségbeesésében egy ifjú bértollnokkal, Antonio Walter Senával íratja meg a fennmaradó fejezeteket, melyeket aztán "természetesen" saját név alatt publikál. Bár a plágiummal már kezdő újságíró korában is volt néhány múló flörtje, ilyen mélyre soha nem süllyedt még a mocsárban: Antonio egy pezetát nem lát a könyveladások után, ráadásul az ő neve még csak említésre se kerül a kiadvány egyetlen lapján sem.

Ez a kút szerepel A Piedra folyó partján ültem és sírtam című könyvben is | Nézz még képeket Paulo Coelhóról!

Az első három könyvével nem túl sikeres író ma már pironkodva gondol vissza a hetvenes évek szánalmas és gyakran botrányos próbálkozásaira: bestseller-gyárosként ugyan kifinomultabb eszközökkel él, és kínosan kerüli a kétes helyzeteket (kéziratot például ügyvédei utasítására soha nem olvas), de azért még ma is kiemelt szerepet szán az üzleti megfontolásoknak és a marketingnek. Bevallottan internetfüggő íróként minden népszerű közösségi portálon blogol, folyamatosan járja a világot könyvei népszerűsítésének érdekében, karizmatikus előadóként csarnokokat tölt meg. Hajlandó arra is, amire csak kevesen az igazán nagy nevek közül: felülvizsgálja korábbi döntéseit és mer változtatni. Egész életében ellene volt a könyvek megfilmesítésének, az utóbbi időben viszont négy művének jogát is eladta: Az alkímista, Az ötödik hegy, a Tizenegy perc és a Veronika meg akar halni négy különböző amerikai stúdió kreatív produkciójának alapjává válik hamarosan.

Coelho eközben rendületlenül konzultál, tárgyal, szerződést módosít, grafikonokat nézeget, és kreatív ötletbörzéken vesz részt irodalmi ügynöksége, a Sant Jordi Asociatos modern épületében, Rio de Janeiro-ban. "Kíméletlenebb, mint egy vezérigazgató, munkamániás és fáradhatatlan" - mondja róla irodalmi ügynöke, a fiatal Monica Antuanes. Igen, az író valóban kőkeményen kézben tartja a dolgokat - igaz, fontos döntései előtt mindig kikéri felesége, Christina és az ősi kínai jóskönyv, a Yi-Ching véleményét.

Forrrások:
Fernando Morrais: A Mágus - Paulo Coelho élete (2008)
The Paulo Coelho Blog http://paulocoelhoblog.com/
Paulo Coelho on Youtube http://www.youtube.com/user/paulabraconnot (interjúk)
és persze az író művei