Beckham-betli, Totti-nyál, Hellász-arany

Vége a labdarúgó Európa-bajnokságnak, meglepetésre a görögök nyertek, az [origo] pedig 16 szemszögből végigkövette az eseményeket. Minden válogatottnak volt egy bloggere (sportos, kül- és belpolitikás, üzletinegyedes, rendszergazda, kocadrukker munkatárs egyaránt), aki kiírta magából örömét, bánatát, vagy épp az ellenfél képviselőjével hadakozott. Nekünk tetszett, örültünk, hogy írhattunk, remélhetőleg olvasgatni sem volt unalmas Eb-naplóinkat. Amelyeket már 2003 végén elkezdtük papírra, illetve képernyőre vetni, de a lényeg az a portugáliai három és fél hét volt, amikor már a fociról elmélkedhettünk.

Három nagycsapat és egy kicsi a négy között. Novaj' ki lesz a befutó?

Az első elődöntőt a hazaiak vívták a hollandokkal, és bevált Cruyff blogger pesszimista jóslata, Advocaat eltaktikázta (1-2) a fináléba kerülést: "Kár lenne túl sokat rágódni: alkalmatlan edző alkalmatlan taktikát játszatott jobbra érdemes játékosokkal. Köszönjük, dick, reméljük, nem látunk soha többet a kispad közelében sem, mert egy ilyen összeállítású csapat csak nagyon szélsőséges esetben nem tudhat eljutni gólhelyzetig egy elődöntőben."

Marcus gyomorforgatónak nevezte Figóék utolsó negyedórában nyújtott teljesítményét, s inkább rá is tért a döntőre: "Hogy kit akarok a fináléban? Természetesen a görögöket. Egyrészt vissza kell vágni a nyitómeccsért, másrészt mert Otto vezér együttese könnyebben verhető, mint a cseh válogatott. Amely - el kell ismerni - egyértelműen a torna üde színfoltja, s talán legjobb csapata."

Bizony, Görögországban már a négy közé jutást is ouzóval ünnepelték, a csehek meg a fináléba vágytak. Az addig hibátlanul focizó, ámde a meccsen vezérüket (Nedved) vesztett Brückner-legényeken is kifogtak a hellén labdakergetők.

Kisvakond persze szomorúan reagált a történtekre... "Rosicky hiába kapta el először a fonalat igazán, csak kapufát talált; Nedved, a kőszikla megroppant; Brückner fényes elméjét, benne a rengeteg taktikai variációval elhomályosították az éles késként az agyába hasító rehhageli füttyök. Fortuna elkurvult, nem segített minket, miként a híres olasz rém sem, na jó, nem (csak) rajta ment el. A görög futballgyilkosok megfosztották Európát egy remek cseh-portugál döntőtől, mely kárpótolhatott volna minden korai csillaghullásért."

A meccs előtt Panajotisz pedig megint a görög istenekhez fordult, és megint jósolt egyet: "Azért az outsiderségnek is megvan a maga előnye. Senki nem vett komolyan bennünket - emlékezhetünk olyan spanyol véleményre, miszerint mi vagyunk csoportunk vicce -, aztán tessék. Most a csehek - meg a semlegesek is - azt hiszik, hogy itt aztán vége, és a bombaformában lévő bohémiaiak legyalulnak minket. Csak gondolják, rettenetesen meg fognak lepődni. A görög áfium elleni orvosságot még nem találta fel Európa, bár Poborskyék nyilván készülnek valamivel ma estére. Mindegy, szokás szerint nyomja az ellent az esélyesség terhe, mi meg nyerjünk 1-0-ra."