Beckham-betli, Totti-nyál, Hellász-arany

Vágólapra másolva!
Vége a labdarúgó Európa-bajnokságnak, meglepetésre a görögök nyertek, az [origo] pedig 16 szemszögből végigkövette az eseményeket. Minden válogatottnak volt egy bloggere (sportos, kül- és belpolitikás, üzletinegyedes, rendszergazda, kocadrukker munkatárs egyaránt), aki kiírta magából örömét, bánatát, vagy épp az ellenfél képviselőjével hadakozott. Nekünk tetszett, örültünk, hogy írhattunk, remélhetőleg olvasgatni sem volt unalmas Eb-naplóinkat. Amelyeket már 2003 végén elkezdtük papírra, illetve képernyőre vetni, de a lényeg az a portugáliai három és fél hét volt, amikor már a fociról elmélkedhettünk.
Vágólapra másolva!

De hogyan értékelte a többi blogger - már aki értékelte - a görögök mennybemenetelét? V. Maris, a lettek jegyzetelője például pénzt bukott, mert a luzitánok mellett tört pálcát: "Gratulálok magamnak és a görögöknek is, buktam egy ezrest, bár ennél jóval többet a portugálok! Jobb lett volna inkább Hellász fiaira tennem, egyértelmű volt a matematika szabályai alapján, hogy ha kétszer egymás után 1-0-ra nyernek egy-egy fejesgóllal, akkor a harmadikon sem lesz ez másképp. Vagy épp' azt gondolta mindenki, hogy ez még egyszer nem történhet meg? Bevallom, én az utóbbiak közé tartozom..."

A bolgárok Cárja, az Eb tökutolsója győztesként ünnepel: "Édes kicsi angyalkáim, víg a mi szívünk, könnyű nyári illatokat hoz a tenger nyugat felől. A görög diadal a mi diadalunk is. Közös siker, melyet minden balkáni ember és minden ortodox egyaránt tapsolva köszönthet. Az igazságból, a bolgároktól ellopott igazságból, valami visszatért. A labdarúgás súlypontja végre a Balkánra helyeződött. Az örök puskaporos hordó most fényes, szemet gyönyörködtető tűzijátékként robbant fel Európa egén. Nem kell ide már külföldi békefenntartó. Egyszerűen bebizonyosodott, hogy ha a Német-római Birodalom és a Bizánci Császárság megfogja egymás kezét, akkor a tűzfolyamon is képesek átkelni. Én most már hiszek az Európai Unióban. És mikor a hajnalig tartó öröm után édes fáradtsággal indul a görög aludni, akkor a bolgár tudván tudja, hogy 2006-ban Németország neki hoz sikert. Ebben bízik, mindenkitől búcsúzva, a CÁR."

A német írnok frappánsabban fogalmaz: "Tök jó volt! A színvonalas foci néha eléri Magyarországot, persze csak a tv-n keresztül!"

Digo forzapekao így szól: "Gratula a görögöknek, akik a legjobb teljesítményt nyújtották, megérdemelték. Nem játszanak szép focit, sőt, nem villognak, sőt, de mindegy. Kétszer verték a házigazdát, ütötték a franciákat, a cseheket, és nem kaptak közben gólt, meg az oroszokat is lerendezték, meg a spanyolok sem bírtak velük hö, hm. Örülök a sikerüknek, és milyen lehet má most görögnek lenni..."

A svédek rajzfilmsztárja szerint volt szép, volt csúnya jelenet egyaránt a tornán: "Néha olyan érzésem volt, mintha Bundesliga- vagy norvég összefoglalót néznék, annyi volt a vagdalkozós, csak el a kaputól jelenet, persze azért voltak emlékezetes momentumok is, hadd ne soroljam, úgyis vágja mindenki Ibrahimovic sarkazását, Larsson mester csukafejesét, meg az ügyetlenek közül Baros léc alá lőtt bombáját és a dánok elleni okos alápöris gólt, Maniche tekerését a hosszú pipába, Heinz szabigólját, amikor Csubakka csak röpült, de védeni nem tudott, szóval volt azért foci is."

Foltosrépa 9 flekkes elemzéséből csak egy csipetnyit másolok ide: "Számomra egy csöppet sem volt vicces ez az Eb. Na nyilván én vagyok a hibás abban, hogy nem kedvelem a nulla kreativitást igénylő, alibizős, unalmas, időnként kegyetlenül durva bunkerfocit. Hát lehet, hogy nekem kellene jobban rákattannom a csak az eredményre menő, de az igazi focit félrelökő focira, csak hát én arra nem tudok. Már egy sok éve nem látott - s ebben az értelmezésben szokatlan - játékstílussal kerültek szembe a nagy sztárcsapatok a görögök jóvoltából. A 90-es vébén az argentinoktól láthattuk ezt a fajta alibizős bunkerfocit, amit a görögök most bemutattak. Akkor, ott még hatásos volt - bár akkor csak egy ezüstöt ért -, de azt gondoltuk, hogy kipusztul a világ focijából ez a fajta mentalitás. Egyszerre száz védő van a pályán és középpályán meg kíméletlen belépők, iszonyú adok-kapok, elöl meg egy vagy két csatár a kontrákra van berendezkedve - minimális foci, annál erősebb eredménycentrikusság."

Volosin, az orosz képviselő meg persze annak örül, hogy egyedüliként legyűrte a végső győztest, noha nem sokat ért vele: "A nagynevű Kiricsenko lépett ki a védők közül egy jó ütemű átadással, majd tizenkét méterről félmagasan a jobb sarokba lőtt; nem sokkal ezután Guszev szögletét Bulikin fejelte zsugorülésből a kapuba úgy, hogy Nikopolídisz fel sem tudta emelni a kezét; jött persze a már az akkor is szokásosnak nevezhető begyötört görög gól, de minek - így kell Eb-győztest verni, 17 perc alatt. A görög taktikai arzenál legfélelmetesebb darabjáról, az ötösön belülre lőtt, befelé csavarodó szögletről is volna megjegyzésem. Ilyenekre Koszta János-szerű kapusok megye háromban 'enyém' kiáltást hallatnak, mire a védők lefekszenek, a labdát pedig begyűjti a nem túl dinamikus hálóőr is. Namost: vagy a világfoci élvonala felejti már az alapokat, vagy mellettem ment el az idő. A vébén kiderül."

Ezek voltunk tehát mi és az Európa-bajnokság! Ha ez kevés volt, akkor ide kattintva még többet olvashat, ha pedig véleményezné bloggerkedésünket, akkor itt várjuk a véleményét! Viszlát 2006-ban!