Grillparti a fiúcsapattal

Görbicz Anita olimpiai naplója kizárólagosan az [origo]-nak, 9. rész.

Hétfő óta Hévízen edzőtáborozunk, igazán ideális körülmények között, napi két gyakorlással. Ami azt illeti, mi nem azzal a céllal érkeztünk ide, mint az átlagember, nem a reumás tagjainkat áztatjuk a forró vízben, hanem kézilabdázunk orrvérzésig.

Persze azért jut idő egy kis bulizásra is, amikor ezeket a sorokat diktálom, éppen egy kerti grillparti folyik közösen a férfi válogatottal... Persze ne gondoljanak semmi vad tivornyára, nagyon szolidan, visszafogottan múlatjuk az időt, kóla, ásványvíz, tonik, miegymás...
Nagyon rendesek itt az emberek, lépten-nyomon megállítanak az utcán, szinte a bőrünkön érezzük, mennyire akarják a hévíziek, hogy megnyerjük az olimpiát.

Hát még mi mennyire akarjuk!!!

Volt a minap két olyan esemény is, amelynek a hatása alól nehezen szabadulok. Az egyik a vasárnapi, tatai búcsúztató csapatgyűlés, amely megható volt, igazán nagyszerű érzés egy fél napot együtt tölteni más sportágak klasszisaival: az úszókkal, az ökölvívókkal, az atlétákkal, a vívókkal. Tudják, nekem ez lesz az első olimpiám, s most legyintett meg először a Játékok szele, hangulata...

A másik persze Mocsai kapitány döntése, amellyel Balogh Bea helyére Pálffy Zsuzsát hívta be a 16-os keretbe. Mindig fájdalmas érzés megválni egy régi csapattárstól, igazán bele tudom magam képzelni bea helyzetébe. De nincs mese, profi játékosként meg kell értenünk Lajos döntését, biztosan tudja, mit miért csinál.

Szerdán és csütörtökön megmérkőzünk a világbajnok franciákkal, nagy presztízsmeccs lesz mindkét csata, az biztos. A múltkor idegenben megvertük őket, most is ez a tervünk. Nincs még csúcsra járatva a csapatunk, van hely a javulásra, remélem, a két francia meccs után már közelebb leszünk a csúcsformánkhoz.

Most kapcsolok csak, hogy egy hét múlva indulunk Athénba...