A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) prágai 115. ülésszakán eldőlt, hogy a kanadai Vancouver adhat otthont a 21. téli játékoknak 2010-ben. A kanadai város a dél-koreai Pjongcsang és az ausztriai Salzburg előtt győzött. Az észak-amerikai országban eddig egyszer, Calgaryban rendeztek téli seregszemlét 1988-ban.
A NOB 115. ülésszaka Salt Lake City zárójelentésével kezdődött. Mitt Romney, a szervezőbizottság elnöke érthetően büszkén jelentette, hogy az olimpia rendkívüli sikere a mozgalom erősödését, a játékok tekintélyét növelte, s ráadásul 100 millió dolláros nyereséggel is zárult. Romney azóta politikai pályán próbál szerencsét, jelenleg Massachusetts állam kormányzója, s reményei szerint Bush elnök utódja is lehet.
A 2010-es olimpia házigazdájának megválasztását óriási izgalmak előzték meg. A városok pályázatának ismertetésekor a tízfős csapatok mellett csak száz érdekelt vendég lehetett jelen az ülésteremben, de mind a három várost további 200-300 támogató kísérte el Prágába. Nem is lehetett volna összeszámolni, hogy hány világhírű sportoló, ötkarikás bajnok volt jelen, hiszen Salzburg színeiben - a német futball-legenda Franz Beckenbauer mellett - a háromszoros olimpiai aranyérmes Tony Sailertől kezdve Hermann Maierig úgyszólván mindenki megjelent, akit valaha is jegyeztek az osztrák téli sport világában.
Vancouver küldöttségét Jean Chrétien kanadai miniszterelnök vezette, igazolva, hogy a félmilliós kikötőváros pályázata az egész ország erkölcsi és egyben a kormány teljes anyagi támogatását élvezi. Néhány világhírű olimpikon, Charmaine Crooks atlétanő, a NOB tagja, Catherine Le May Doan gyorskorcsolyázó bajnoknő, Steve Podborski, az első kanadai lesikló aranyérmes, no és természetesen Wayne Gretzky, a jégkorong királya egyaránt kedves szavakkal, de más-más érvekkel alátámasztva ajánlotta a döntésre jogosult NOB-tagok figyelmébe városuk pályázatát: a Vancouvertől 125 km-re fekvő Whistler hegyeiben, a legjobb észak-amerikai sípályákon rendeznék az olimpiát. A 13 létesítmény közül hét már készen áll, újdonságot jelentene a nyitó- és záróünnepély, amelyet a téli játékok történetében először fedett csarnokban bonyolítanának le, 55 ezer néző előtt. De itt rendeznék a jégkorongtorna fő mérkőzéseit is, hiszen a hoki Kanada nemzeti sportja. Amint ezt Gretzky hangsúlyozta, egy sportoló számára az olimpiai részvétel, az olimpiai bajnoki cím a legnagyobb trófea.
Salzburg hangulatos, érzelmekre ható prezentációt tartott, amelynek záró akkordjaként Wolfgang Schüssel kancellár kijelentette, hogy nagy szeretettel és osztrák szívélyességgel várják a jelenlévőket és a sport világát Európa szívében, Mozart városában. Ez a meghívás azonban késő délutánra elvesztette időszerűségét
Pjongcsang harmadikként rendkívül tartalmas, sok adattal, ténnyel fűszerezett prezentációval folytatta kora délután. Go Kun kormányfő minden idők legjobb olimpiáját ígérte, s békét az északi országrésszel. Több vonzónak tűnő kedvezményt is ajánlott a pályázat sikere esetén, de ezeket már nem kell beváltaniuk, hiszen a szavazás Vancouver győzelmével végződött.
A pályázatok ismertetését csak néhány lényegtelen kérdés követte, majd Gerhard Heiberg, a szemlebizottság vezetője kijelentette: a kandidálások és azok ismertetése egyaránt kiváló volt, legfeljebb a megnyitó és a záróünnepély megrendezésének terve különbözik egymástól, továbbá mindhárom város készen áll a 2010-es téli olimpia megrendezésére.
A szavazásról lemondó Jacques Rogge elnök mellett a hét érdekelt, a kanadai, osztrák és dél-koreai NOB-tagok nem szavazhattak, öten hiányoztak, így 111 tag vette át a kis szavazógépet. (A próbaszavazás egyébként a világ egyik legnépszerűbb zenekarának, a Beatles együttesnek a győzelmével végződött.)
Vancouver győzelmét egyes vélemények szerint az európaiak is elősegítették, hiszen ha az öreg kontinensen marad a téli olimpia, akkor 2012-re a több európai jelentkezőnek esetleg csökkentek volna az esélyei. A kongresszusi teremben és a Hilton Szálló halljában több mint ezer hivatalos személy, érdeklődő várta a döntést, s természetesen a kanadaiak joggal örültek.