A magyar vízilabdát is MTK-sok tették naggyá

Vágólapra másolva!

Kétszer már biztosan megnézhető moziban is az MTK 125 éves történetéről készült film. Érdemes megnézni, még Jimmy Hogan fájó hiánya ellenére is.

A január eleji tévés premier után szerdán a budapesti Corvin moziban lesz látható a tavaly 125 éves MTK történetéről szóló dokumentumfilm. A 125 év című filmet a tervek szerint egy hét múlva, szintén délelőtt 11 órakor is műsorra tűzi a mozi.

A több mint egyórás alkotás képileg és tartalmilag is jóval több, mint egy nosztalgiaroham: technikailag jó minőségű, és tartalmilag élvezhető, akkor is, ha az ember nem MTK-szurkoló, de még csak nem is sportőrült.

Kevés magyar klub van, amelynek a történetére annyira rányomták volna a bélyegüket a társadalmi változások, mint az MTK, tragikusabb epizódokat pedig egész biztosan nem lehet máshonnan előkotorni, de a film szerencsére messze nem csak erről szól.

Sárosi az újjáalakuló ülésen

Van benne egy sor jó sztori, kezdve onnan, hogy az egyesületet lényegében lázadók alapították, a Nemzeti Torna Egylet ellenében. Vagy amikor a fradista Sárosi György 1945 februárjában személyesen megy el az újjáalakuló ülésre, köszönteni a nagy ellenfelet.

Akad több olyan, a magyar sporttörténet szempontjából kimondottan érdekes részlet, amiről aligha tud az egyszeri sportkedvelő - ilyen a tény, hogy a magyar vízilabdát is MTK-sok tették naggyá, vagy az, hogy a klub versenyzője, Halmai István olimpiai bajnok úszta az első világcsúcsot 100 méteren.

MTK-sok Gerevichtől Minczáig

Kiderül az is, hogy van egy sor nagy magyar sportoló, akiről az átlagember nem feltétlenül tudja, hogy MTK-sként érte el a sikereit, noha a nevét mindenki ismeri - így Papp László, Gerevich Aladár, Wichmann Tamás, Portisch Lajos, a Polgár lányok és Mincza-Nébald Ildikó.

Akadnak azért kimaradt ziccerek is, az MTK egykori ír származású angol edzője, Jimmy Hogan, például, gyakorlatilag kimaradt, pedig nála erősebb kapocs aligha volt a múlt század első felében a magyar és a nyugat-európai futballkultúra között.

Negyven ember szólal meg a filmben, és az sok archív felvétel is - a film rendezője, Kriskó László korábban azt mondta, több száz órányit néztek meg ezekből a készítés során.