Gerendás György már Horkai György mellett is dolgozott korábban, most pedig - Benedek Tibor után - Märcz Tamás is úgy döntött, hogy az 62 éves olimpiai bajnoknak a stábban kell dolgoznia. A Ferencvárosnál szakmai igazgatóként is dolgozó Gerendást hírbe hozták a kapitányi poszttal is, ám mint elárulta, azért nem pályázott, mert négy éve sem adta be a jelentkezését. "Akkor most miért tettem volna? Itt a sok fiatal kolléga, rajtuk a sor" - mondta a Waterpolo.hu-nak.
A riói, kudarcot jelentő ötödik helyről így beszélt: "Úgy fogalmaznék, hogy kijózanodtam. Már nem a kétségbeesés lesz úrrá rajtam, ha az olimpiára gondolok, sokkal inkább minden együtt: düh, harag, a fene egye meg érzés. A sikerek mellett értelemszerűen kudarcok is értek 24 éves edzői pályám alatt, ám ekkora pofont még nem kaptam, mint Rióban. Az atlantai csapat mellett is dolgoztam, negyedikek lettünk, ami helyezésben minimálisan jobb ugye, mint ez a mostani, mégis, akkor nem éreztem ennyire rosszul magam. Hogy miért? Az a csapat sem volt rossz, sőt, de
ebben a társaságban tényleg vakul hittem, több, sokkal több volt benne.
Iszonyatos nyaklevesként éltem meg a negyeddöntős vereséget. Ez az érzés nyilvánvalóan nem változik meg, ugyanakkor túl kell lépni, tovább dolgozni, mert vannak feladatok."
Gerendás jól tudja, hogy az új kapitány most főleg a budapesti világbajnokságra koncentrál, ő viszont távolabbra tekint. "A magyar póló tetszik, nem tetszik, attól függ igazán, hogy az olimpián milyen sikereket érünk el. A pesti világbajnokságon hatalmas füst lesz, mindenki látja majd, ám én azt gondolom, az az igazán fontos, hogy abból a parázsból, ami a füst alatt lesz, lángot tudjunk majd csiholni. Ehhez pedig az új kapitánynak új csapatot kell kialakítania. (...) A vízilabda-társadalomnak, a vezetésnek az a dolga, hogy négy év múlva olimpiai esélyes csapatot küldjön Tokióba. Azaz ezt az egy évet sem szabad elveszni a továbblépés szempontjából!"
A szakember úgy véli, van három alapposzt, ahol az utóbbi időben valamiért nagyon elmaradt a magyar csapat. "Végy egy elsőrangú kapust, bekket, centert, máris megvan a csapatod, szokták nem véletlenül mondani. Nos, ezeken a posztokon markáns játékosok az elmúlt 12 évben nem jöttek fel az utánpótlásból. Nagy Viktor, Decker Attila, Gór-Nagy Miklós, Decker Ádám, Kis Gábor, Hárai Balázs - ők voltak az utolsók, nem véletlen, hogy tulajdonképpen ők azok, akik a válogatottban egymást váltva vagy együtt játszottak a legjobbak között. Félreértés ne essék,
vannak jó játékosok, ám olyan, akire gondolkodás nélkül azt mondhattuk volna, na, ő olyan jó kapus, bekk vagy center lesz, mint amilyen jó szélső Varga Dumi, sajnos egy sem.
És ez probléma. Ezért mondom, most idő, megfontoltság, nem megasztárépítés, hanem iszonyat nagy meló kell válogatott szinten is, csak így lehetünk eredményesek."
Az első Märcz-keret:
kapusok: Decker Attila (Honvéd), Lévai Márton (DVSE), Nagy Viktor (Szolnok)
mezőnyjátékosok: Bátori Bence, Kovács Gábor, Nagy Ádám, Salamon Ferenc, Zalánki Gergő (OSC), Bedő Krisztián, Erdélyi Balázs, Kovács Gergő (Eger), Fülöp Bence, Jansik Dávid, Mezei Tamás, Vámos Márton (Szolnok), Kovács Péter, Török Béla (BVSC), Manhercz Krisztián, Sedlmayer Tamás (Szeged), Tóth Márton (FTC).
