Társoldalunk:

Sötét sátortető alól jutott Európa tetejére a szolnoki pólócsapat

2018.02.05. 19:27

Volt egy időszak az Ön életében is, amelyet nem lehetett könnyű megélni. Hogy élte meg, amikor Kovács Istvánt nevezték ki maga fölé vezetőedzőnek?
Utólag természetes, akkor az elején nagyon nehezen viseltem. Nyilván fiatal voltam, de négy évig vezetőedzőként dolgoztam már. Az elmúlt tíz évre igaz, hogy hoztuk, amit célként kitűzött a klub. Az volt az egyetlen év, amikor a nemzetközi színtéren sokáig jutottunk, viszont a bajnokság utolsó három hete nagyon rosszul sikerült. Hiába volt az egész alapszakasz addig jó, az ment a kukába. Kovács István felszabadult a román válogatott kispadjáról, a klub pedig szerette volna, ha átveszi a csapatot. Ennyi történt. Utólag mondom, hogy a kettőnk közötti jó viszony megkönnyítette a helyzetet. Az az igazság, hogy visszafokoztak, de a vezetők felvázolták, hogy nagy terveik vannak velem. Most már pozitívan értékelem, sokat tanultam abban a két évben.

Ez a két év akár hozzásegíthette volna ahhoz is, hogy leüljön a magyar válogatott kispadjára. Tudja, hogy miért nem lett végül 2016-ban az eredményei ellenére szövetégi kapitány?
A pályázatom nem arról szólt, hogy mindenáron váltsak. Azt gondoltam akkor, hogy hosszú évek óta dolgozom magyar, illetve szerb válogatott játékosokkal – akik legalább akkora erőt képviselnek, mint a magyar csapat –, így ha nem pályázok, akkor a játékosok és magam felé is azt mutatom, hogy a Szolnok edzője nem lenne képes erre a feladatra. Szerettem volna megmérettetni magam, de nem voltam csalódott a döntés után.

A Szolnok vezetőedzője, Cseh Sándor sokat tanult Kovács IstvántólFotó: Szabó Gábor - Origo

Ha úgy alakulna, akkor újra megpróbálná?
Jelen pillanatban nem szerepel a magyar válogatott irányítása a terveim között.

Milyennek látja a magyar vízilabda-válogatott jelenlegi helyzetét?
Nem nagyon szeretném értékelni. A gyerekkorom óta nagyon kedvelem Märcz Tamást. Játékosként is nagyon szorgalmas volt, mindig felnéztem rá, pedig csak pár évvel idősebb nálam. Nagyon sok feladat áll előtte, de a neheze csak most, a második és a harmadik évben következik. Amiben tudok, segítek neki, és sok sikert kívánok a csapatnak. Biztos jól tudják ezt a válogatottnál is, de a legnagyobb feladat az, hogy ahogy a klubnál, úgy a nemzeti csapatnál is nagyobb mentális erőt kell elvárni a játékosoktól. A vízilabdában bármennyire is sok a taktika, az egyéni motivációból, játéktudásból és keménységből építkezik a leginkább.

Fotó: Szabó Gábor - Origo
Cseh Sándor sikerei edzőként
Bajnokok Ligája győztes (2017)
LEN-szuperkupa győztes (2017)
Bajnokok Ligája bronzérmes (2016)
Magyar bajnok (2017, 2016, 2015)
Magyar kupagyőztes ( 2017, 2015)
Universiade válogatott 5. hely (2009, Belgrád)

Térjünk vissza a Szolnokra és az egyik, ha nem a legszebb pillanatra az edzői pályafutása során. Milyen volt megélni a Bajnokok Ligája-győzelmet Magyarországon?
A vadonatúj Duna Arénában játszhattunk tízezer ember előtt, így pár napig a vízilabdázók is úgy érezhették magukat, mint a futballsztárok. Nem vagyok álszerény ember, de főleg a játékosok miatt örültem a sikernek, mert láttam, mennyi mindent megtettek ezért a trófeáért. Voltak olyanok, akik a fél pályafutásukat Szolnokon töltötték, és ezért küzdöttek mindvégig. Nyilván ennél többet nem is adhat a sport. Ebből a helyzetből viszont nehéz újra motiváltnak lenni, szerencsére eddig ez nekünk sikerült. Szeretném elmondani, hogy hálás vagyok a két T-közepes srácoknak, akik olyan videókat csináltak a sikerről, hogy azóta is megmaradt a legszebb emléknek, és minden alkalommal újra előjön az ottani érzés.

Azt lehet hallani, hogy nem igazán barátkozós típus. Hogy éli meg, hogy a nagy sikerek után megállítják az utcán, autogramot kérnek?
Szerencsére nagyon sok barátom van, így nem vagyok rákényszerülve, hogy az legyek. Az egyéniségemből is fakad, illetve az utam nem teszi lehetővé, hogy jobbra vagy balra nézelődjek. Lehet csúnyán hangzik, de soha nem érdekelt a kívülálló emberek véleménye. Ez már régebben is bennem volt, de a kedves ismerősöm, Lévai Balázs korábban idézett a tévéműsorban egy amerikai edzőtől, ami nagyon megfogott. „Kommentek, újságírók, szurkolók, ha csak egyszer is figyelnék arra, mit mondanak, akkor jövő héten köztük lennék." Ezzel nagyon jól tudtam azonosulni. Legyen akár jó, akár rossz, amit mondanak, nem nagyon hat rám. Azt viszont meg kell jegyezni, hogy a BL-győzelem utáni négy nap nagyon beitta magát a város életébe, mindenki a magáénak érezte.

Biztos a jövőben is hasonló sikerekre éheznek a szurkolók. Viszont meghatározó játékosok távoztak Szolnokról a nyáron. Gyengült a csapat?
Ki merem mondani, hogy gyengültünk az előző évhez képest. Ahonnan elmegy Vámos Márton és Varga Dénes, az a csapat biztos, hogy nem olyan minőséget képvisel már. Az viszont már más kérdés, hogy az újak emberileg és főleg szorgalommal tudták őket pótolni. Akik meg régebben is itt voltak velünk, azok pedig még többet tesznek hozzá, így csapatként továbbra is nagyon erősek vagyunk. Kevesen beszélnek róla, de nagy veszteség a francia Ugo Cruisillat távozása is, aki balkezes volt, így taktikailag kisebb a mozgásterünk.

„Kommentek, újságírók, szurkolók, ha csak egyszer is figyelnék arra, mit mondanak, akkor jövő héten köztük lennék."Fotó: Szabó Gábor - Origo

Közben pedig a trónkövetelők egyre erősebbek.
Igen, a Ferencváros nagyon jó csapat, talán a játékosállománya jobb is, mint a miénk, bár ennek a megítélése szubjektív. Biztos vagyok benne, hogy a következő évben még tovább fog erősödni. Az Eger elleni párharc is mindig kiemelt figyelmet érdemel. De nem is ez a fontos, hanem az, hogy jövőben is szeretnénk jó csapatot építeni Szolnokon. Azt látni kell, hogy amíg tudtunk, mindent megnyertünk, de nem lehet minden évben bajnoknak lenni. A riválisok is azért dolgoznak, erősítenek folyamatosan, hogy felérjenek a csúcsra. Persze idén is szeretnénk bajnokok lenni. A BL-ben pedig végképp nem lehet tippelni, már tavaly is a Pro Recco volt a legerősebb, aki mellett még két-három elképesztően erős együttes van.

Szolnokon már mindent megnyert, amit csak lehetett. Gondolt arra, hogy külföldön is kipróbálja magát, voltak egyáltalán megkeresések?
Sokat gondolkodom a jövőmön. A vízilabda olyan sport, hogy bár lehet mindet megnyertem, de ez nem garancia arra, hogy fél év múlva is lesz állásom. Nagyon jó a kapcsolat a klubbal, az elsőszámú szempont mindig a Szolnok. Az az érdekes, hogy mióta ilyen szintre lépett fel a csapat, egyre kevesebb a megkeresés. Alapvetően mindenki azt gondolja, hogy úgyis a Szolnok edzője maradok. Nyilván az embernek mindig jó előre tervezni, de az edzői szakmában ez nem lehetséges.

Előző
  • 1
  • 2
Következő