Társoldalunk:

Sopronból a multimilliárdosok közé

2018.03.16. 06:29

A Sopron Basket női kosárlabdacsapata a milliárdos költségvetésű török Fenerbahce kiütésével kilenc év szünet után újra Euroliga Final Fourba jutott. A hihetetlen siker reggelén családi tragédia érte a csapat centerét, az amerikai Alaina Coates-t, akinek meghalt az édesapja. A nagy győzelmet klasszikus center nélkül érte el a Sopron. Az szinte biztos, hogy az április 20-22. közötti négyesdöntőt nem a dunántúli városban rendezik meg, de az megtippelhetetlen, mire megy a magyar együttes három másik milliárdos klub ellen. A szerdai játékkal akár bármire képes lehet, de Török Zoltán, a csapat ügyvezetője azért igyekszik megmaradni a realitások talaján. Interjú.

A Fenerbahce elleni mindent eldöntő mérkőzés délelőttjén borzalmas hírt kellett közölnie csapata fiatal amerikai légiósával. Alaina Cotaes családjában tragédia történt, azt pedig lehetett tudni, hogy a sokkos állapotba került játékos biztosan nem lesz ott a pályán. Nem futott át az agyán a gondolat, hogy erre az egész mérkőzés rámehet?
Dehogynem. Az, hogy nekem kellett mellette lennem, amikor édesanyja elmondja ennek a 22 éves lánynak a tragikus hírt, megrázott. Gondoljon bele, ez az ember először hagyta ott a családját, három hete élt velünk Sopronban. Ráadásul kedden este összetörtem a mobiltelefonom, a feleségem csak nagy nehézségek árán tudott egy másik készüléket szerezni.

„Életem legnehezebb reggele volt az, amikor a fiatal amerikai játékosunknak el kellett mondanom, hogy tragédia érte a családját”Fotó: Polyak Attila - Origo

Ha ezt a készüléket nem sikerül beüzemelnem, szerda reggel nem állok készen, hogy ott legyek, amikor Coates felébred.

Soha életemben nem kellett még ilyen szituàciót átélnem. Kis túlzással nagyobb feladat volt, mint az elmúlt hónapok csapattal kapcsolatos valamennyi munkája. Ezek után a mérkőzés sportszakmai része egészen más dimenzióba került.

A harmadik negyeddöntőben a Sopron játékának minden eleme a helyére került. Ennek a tragikus eseménynek van ehhez köze? Amikor Veszprémben a román Marian Cosmát szíven szúrták, a kézilabdacsapatnak pár nappal később BL-mérkőzést kellett játszania a León ellen. Az a meccs – egy másik tragédia árnyékában – szakmailag szintén tökéletesre sikerült.
A veszprémi eset az időfaktor, az események és a beágyazottság miatt miatt nem hasonlítható össze a sopronival. Nekünk nyolc óránk volt arra, hogy a feldolgozhatatlant ne csak feldolgozzuk, hanem felfogjuk. Azt nem gondolom, hogy a drámai esemény miatt játszott úgy a csapat, ahogy. Ez a tragédia csak egy adaléka volt ennek a varázslatos meccsnek.

Varázslatos meccset játszott a Sopron a török Fenerbahce ellenFotó: Mudra László - Origo

Az egész eddigi szezonunk a problémák megoldásáról szólt. Az első meccs előtt, még 2017 őszén elvesztettük a szerződtetett centerünket.

Miközben az elmúlt fél évben folyamatos nehézségek közepette dolgoztunk, a spanyol szakmai stáb úgy megváltoztatta a Sopron Basket játékát, amely tökéletes védekezést és egy olyan meccset eredményezett, mint amilyen Fenerbahce elleni harmadik mérkőzés volt. A Final Fourba jutásért döntő összecsapáson ez, és a soproni közönség által teremtett hangulat döntött a javunkra.

Szakmailag ez a Fenerbahce elleni harmadik ütközet volt minden idők legjobb soproni mérkőzése?
24 éve menedzselem ezt a csapatot, több mint ezer meccsből nagyon nehéz azt az egyet kiválasztani. Nem hiszem, hogy ez volt minden idők legjobb soproni meccse, de az biztos, hogy ez volt az egyik legkatartikusabb. 2009-ben úgy jutottunk be a Final Fourba, hogy idegenben és itthon is 3-3 ponttal győztük le a francia Bourges együttesét. Szakmailag azok is csúcsmeccsek voltak, sok párhuzamot lehet felfedezni. Akkor is egy nagynevű ellenféllel szemben nyert egy esélytelenebbnek tartott csapat, akkor is a fiatalok váratlan előretörése, a soproni közönség feltámadása jelentette a csúcsot. Csakúgy, mint most, a Fenerbahce ellen.

2009-ben a női kosárlabda Euroliga még nem a milliárdos orosz és török klubtulajdonosok játszótere volt. Most viszont az. Ennek fényében mekkora sikerről beszélgetünk most?
Felfoghatatlanul nagyról. Az idény kezdete előtt a szakemberek azt mondták, hogy le sem kell játszani az alapszakaszt, mert a végén a legjobb négy közé úgyis a Yakin Dogu, a Kurszk, a Jekatyerinburg és a Fenerbahce kerül. A négyből hármat eltaláltak, a Sopronra azonban nem számítottak.

Nem sokan számítottak arra, hogy a Sopron Basket ott lehet a női kosárlabda Euroliga négyesdöntőjében. Török Zoltán semFotó: Polyak Attila - Origo

Nem azért, mert nem értenek hozzá, hanem mert a mi bejutásunknak semmi realitása nem volt. Kilenc évvel ezelőtt teljesen más világban lettünk negyedikek. Mára a női kosárlabda Euroliga a világ legjobb bajnoksága lett. A 2000-es évek vegén az Euroliga hőskora is befejeződött. Ami most van, az egy más dimenzió.

Nem véletlen, hogy sokan nem tudják helyére tenni azt, amit elért a Sopron. Mi most tényleg a saját történetünket írjuk, amelynek egyik legszebb fejezete volt a szerdai összecsapás.

Tehát április 20-22. között a négyesdöntőben összecsap a három multimilliárdos, meg az ágrólszakadt szegény ember?
Igen, ez tökéletes leírása a dolgoknak. Nekünk most az lesz a feladatunk, hogy az eleve lesajnált kis Sopron megmutassa, nem véletlenül jutott el oda, ahova. Ehhez természetesen óriási szerencse is kellett – ezt semmiképpen nem szabad elhallgatni. A másik fontos tényező, hogy a Sopron szakmai stábja, Roberto Íñiguez vezetésével olyan magas szintű munkát végez, amiről nem lehet eleget beszélni.

Roberto Íñiguez, a Sopron vezetőedzője két hét alatt tökéletesre fejlesztette a magyar csapat védekezésétFotó: Mudra László - Origo

Ők, és a csapatmenedzsment együttes munkája juttatott bennünket oda, ahova. Egy dolgot mesélek el. Amikor hazai pályán kikaptunk a törököktől, a baszk vezetőedző azt hangsúlyozta, hogy nem kell semmitől tartani, mert a lányok több idegenbeli meccset nyertek meg ebben a sorozatban, mint itthonit. A mester ezt a tényt belecsempészte a taktikai felkészülésbe, ezzel egyszersmind levette a lányok válláról a terhet. Közben persze éjt nappallá téve azon dolgozott, hogy a védekezésünk a tökèleteshez közelìtsen. Ìgy dolgozik ő.

Miközben most egy világraszóló bravúrról beszélgetünk, ez a Sopron minden bizonnyal második lesz a magyar bajnokság alapszakaszában. Ennyire erős a hazai NB I, vagy az Euroliga terhelés miatt csúszott be a Győr és a Szekszárd ellen egy-egy vereség?
Az a Szekszárd, amelyik saját pályáján 13 ponttal megverte a Sopront, elment Zalaegerszegre és ott kikapott. Mi legyőztük a Szekszárdot, de nem annyival, hogy az egymás elleni összevetésben is jobbak legyünk, így – ha bejutunk a bajnoki döntőbe – a pályaelőny a Szekszárdé lesz. A magyar bajnokság kiegyensúlyozott, erős, legalàbb 6-7 csapat képes lehet meglepetésre. Ez nem jóslat, de senki se lepődjön meg, ha vàratlan, totógyilkos eredmenyek születnek majd a rájátszás meccsein.

A mi edzői stábunk úgy ismeri a világ és Európa kosárlabdázását, mint a tenyerét. A magyar bajnokságot, annak sajátos szabályrendszerèt azonban még nem. Ez egyelőre komoly hàtrànyt jelent. De azèrt senki ne gondolja, hogy a magyar bajnokság a világ női kosárlabdázása előtt jár.

Megrendezi a Sopron Basket a Final Fourt?
A beszélgetésünk pillanatában azt tudom mondani, hogy nem. Ez amúgy tisztán pénzügyi és nem szakmai kérdés – ha csak az utóbbi lenne, akkor nem lenne kérdés, hogy képesek vagyunk a rendezésre. Ám ennek súlyos ára van, nagyjából egy és másfélmillió euró, azaz háromszáz és ötszázmillió forint közötti az esemény költségvetése.

Nem szakmai, hanem pénzügyi kérdés, hogy Sopron megrendezze a Final FourtFotó: Mudra László - Origo

Ennyi pénzünk nekünk nincs, ez jóval több, mint a klub teljes éves büdzséje. Egy hónap alatt kellene tető alá hozni az egészet. Erre tényleg csak a gigaklubok képesek. Arról nem is beszélve, hogy az idény előtt - némileg meggondolatlanul és bátran - elég magas prémiumot tűztünk ki arra az esetre, ha bejutunk a Final Fourba. Ezt is valahogy ki kell gazdálkodnunk. A Final Four rendezése számunkra olyan, mint a délibáb a Hortobágyon

Lassan ideje elgondolkodni azon, mennyi legyen az új prémium, mert mi van, ha a Sopron megnyeri ezt a sorozatot?
Ez az első kérdése, amelyre nem tudok válaszolni.

Pedig kellene valamit mondani a lányoknak, nem?
Ja, igen. De tényleg nem tudom. Idő kell ahhoz, hogy minden elemében feldolgozzuk azt, amit most ránk szakadt.

Nyerhet-e női kosárlabda Euroligát egy olyan csapat, mint a Sopron? Hiszen a szerdai játékuk tényleg bárki ellen elég lehet.
Aki nézi majd a Final Four meccseit, látni fogja a Jekatyerinburg vagy a Kurszk úgynevezett franchise-játékosait, akik egymaguk képesek eldönteni egy-egy ilyen tétmeccset. Sopronban jelenleg nincsenek ilyen játékosok. Ezen a téren a piac szabályozása nem tér el a labdarúgásétól.

Az amerikai Maya Moore (fehérben) olyan képességű kosaras, aki egymaga eldönthet egy Final Fourt. Az amerikai jelenleg a Jekatyerinburgban játszikForrás: AFP/Mark Ralston

Nem véletlen, hogy Maya Moore, vagy Britney Griner a Jekatyerinburgban játszik, de az sem véletlen, hogy Angel McCoughtry, Nnemkadi Ogwumike és Sonja Petrovics a Kurszk játékosa. Utóbbi csapat sem az idei, sem az előző Euroliga-kiírásban nem szenvedett el egyetlen vereséget sem. Vajon a soproni Yvonne Turner, vagy Jelena Milovanovics lehet ilyen játékos egy három nap alatt lejátszandó két mérkőzésen? Tényleg nem tudom.

Értem én, hogy a felsorolt nevek a Jekatyerinburg, vagy a Kurszk világsztárjai, csak ezeknek a zseniknek úgy dobban-e meg a szívük a Kurszkért, ahogy a soproni légiósok kiteszik a lelküket a Sopronért?
A mi csapatunknak ez az ereje. Fociban ez olyan, mint az Atlético Madrid, ahol csupaszív emberek próbálják meg ellensúlyozni az ellenfelek fizikai és technikai fölényét. Csakhogy az Atlético Madrid sem tudott Bajnokok Ligáját nyerni. Persze, a sport arról is szól, hogy egyszer minden világcsúcs megdől, egyszer olyan csapat is tud nyerni, amelyik addig nem.

A már említett érzelmi faktor mennyit számít ebben az esetben?
Nem hiszem, hogy a Kurszk, vagy a Jekatyerinburg világsztárjainak ne lenne szívük. Ha nincs érzelmi faktor, nem lennének a világ legjobb játékosai sem.

Megfordítom: lehetek én a földkerekség legjobbja, akkor sem mennék el nyolc hónapra Kurszkba, vagy Jekatyerinburgba élni.
Dehogyisnem, hiszen van az a pénz. A tréfát félretéve, ez nagyon messzire vezet.

Sopronba gondolkodás nélkül jönnék lakni.
De ha egy világsztár, egy olimpiai bajnok el tudja magáról mondani, hogy két évet úgy játszhatott Kurszkban, hogy egyetlen meccsen sem kapott ki a világ legjobb bajnokságában, akkor nem azt nézi, hogy milyen az adott város, hanem a szakmai fejlődését és a bankszámláját is.

Török Zoltán szerint a Final Four egy olyan dimenzió, ahol nem lehet kizárólag az érzelmekre alapozniFotó: Polyak Attila - Origo

Ez már egy olyan dimenzió, ahol nem lehet mindent az érzelmekre alapozni. De azt se feledje el, hogy ennek a két sztárcsapatnak komoly edzői garnitúrája van. Spanyol és amerikai trénerek dolgoznak ott. A világ legjobb csapatában játszani az egy rang. Akkor is, ha ez az együttes a Déli-sarkon székel. Ez a történet nemcsak a pénzről, hanem a szakmáról is szól.

Amikor a csoportból bejutottak a negyeddöntőbe, azt írta ki a Facebookra, hogy minden, ami eddig történt, az eddigi pályafutásának szakmai csúcsa. Most, hogy bent vannak a legjobb négy között, mit írt ki?
Azt, hogy az erős ellenáll, a gyenge kétségbeesik. Széchenyi István Hitel című művének első sora ez, amelyet angolul írt le. Ez ennek a műnek az egyetlen angol nyelvű sora. 1830-ban írta ezt a legnagyobb magyar. Ennél jobban nem tudom megfogalmazni azt, amit jelenleg érzek.

Három perc volt hátra, 17 ponttal vezetett a Sopron. Lehetett tudni, hogy ezt a meccset a Sopron nem veszítheti el. A kispadon ott ült Dubei Debóra, Weininger Virág, Határ Bernadett és Czukor Dalma. Ha én vagyok Roberto Íñiguez, egészen biztosan beküldöm ezt a négy lányt, hogy ők is a parketten élhessék át a klub egyik legnagyszerűbb mérkőzését. Mit gondol erről?
Ha én vagyok Roberto Íñiguez, én is beküldöm őket. De ha én vagyok Íñiguez, akkor nem tartunk most itt, és nem beszélgetünk erről a sikerről.