Kokó emlékezetes pályafutást zár le szombaton

Páratlan amatőr és profi pályafutással a háta mögött Kovács István szombaton Gdanskban lép utoljára a kötelek közé. Pehelysúlyú bokszolónk az amerikai Steve Trumble ellen búcsúzik.

1988

Kovács István, akkor még Kovi, ebben az évben a bajnoki döntőben 48 kilóban kikapott a rutinos Isaszegitől, de nagy önbizalommal utazott a gdanski junior Eb-re, ahol a sorsolása kedvezőtlen volt, mert az ő ágán a döntőig négy, a másikon három meccset kellett végigbunyózni a fináléig.

Kovács bejutott a döntőbe, ahol az őt korábban már kétszer legyőző román Parasirral bokszolt. Aztán telt-múlt az idő, s Szántóéknak annyira tetszett Pista bokszolása, hogy a szorítósarokban kényelmesen hátradőlve nézték a döntőt, amelyet Kovács fölényesen megnyert. Ezt a versenyt követően kezdték a társak Kovácsot Kokónak hívni, de ami ennél is fontosabb, az Eb-felkészítés során ismerte meg mesterét, Szántó Imrét.

1991

Noha egy évvel korábban a dublini Világkupán Kovács második lett, az igazi áttörést ez az esztendő hozta meg a számára. Világ- és Európa-bajnoki címet szerzett az 51 kilósok mezőnyében. Ez év áprilisában a Francia Nagydíjon szenzációsan bokszolt, aztán a göteborgi kontinensbajnokság elődöntőjében a bolgár Petrovot verte, a fináléban pedig Loch elleni meccsén Szántóék ismét hátradőlve élvezhették Kokó bokszolását. Tudatosan készült az ausztráliai vb-re, a várható erős napsütés ellen úgy védekezett, hogy szoláriumba járt, nehogy leégjen. Átvitt értelemben sem égett le: az előcsatározások során Tim Austint, a világranglista vezetőjét, a bokszzseninek titulált amerikait verte 29-28-as pontozással, a döntőben a koreai Csoi Csol-Szu következett. Kovács annyira készült, hogy a szabadnapon nem ment el a hajókirándulásra, nehogy elterelje a figyelmét a kellemes időtöltés. Kovács fölényesen nyert, megszerezve ezzel a magyar ökölvívás első világbajnoki aranyérmét, Sydneyben.

1992

A legkegyetlenebb esztendő Kovács életében, amelynek történései egész pályafutására kihatnak. Az olimpián az elődöntőben az egy évvel azelőtt a vb-n legyőzött észak-koreaitól kikapott Kokó, s Barcelonában csupán bronzérmet szerzett. A felkészülést nehezítette, hogy kiújult az ellentét Kovács klubedzője, Bódis Gyula és a válogatott kapitánya, Szántó Imre között. De a sportoló őszinte volt: sikertelenségét - ha egy bronzérem ebbe a kategóriába tartozik - nem ezzel magyarázta.

Későbbi feleségével is összeveszett, s az országos cimborák is el-eltünedeztek mellőle.

1993

A nyári tamperei vb-n nem indulhatott, mert a februári, velencei Aranykesztyű-versenyen kezét törte. A bursai kontinensbajnokságon már ott volt, új súlycsoportban, 54 kilóban lépett a szorítóba, s az elődöntőben kapott ki Malakbetovtól. Bangkokban a Világkupán harmadik lett, nem rossz eredmények ezek egy új súlycsoportban, csak éppen Kovácsnak nem is jók. Ráadásul a Vk-n lepontozták Hrisztov ellen, s ez a lelkének sem tett jót.

1995

Noha szinte minden szempontból egyensúlyba került, mégsem sikerült ez az év sem. A berlini világbajnokságon nem jutott az elődöntőbe, mert a német Krüger legyőzte - legalábbis a pontozóknál. Berlinben egyébként tíz német került az elődöntőkbe, Kovács úgy érezte, olyan akadályokba ütközött, amelyeket önerőből nem tud átlépni. De a követlező esztendőnek úgy vágott neki, ha megnyeri az olimpia előtti Eb-t, akkor Atlantában is a dobogó legmagasabb fokára állhat.

1996

Nos, ez az az időszak, amikor Kovács bebizonyította, hogy klasszis bokszoló: olyan ellenfeleket vert meg a vejlei Eb-n, akik korábban legyőzték: Hrisztovot és Malakbetovot is leiskolázta. Azon kevés sportolók egyike, aki megvalósította, amit ígért: olimpiai bajnok lett! Azt viszont kevesen tudják, hogy egy hajszál választotta el attól, hogy Lakatos Pál sorsára jusson. A legkönnyebb súlycsoportban induló magyar tíz dekával átesett a súlyhatáron, Kokóval is ez történt, de hivatalosan ezt nem regisztrálták. A mérlegelésnél tumultuózus jelenetek zajlottak le, ezért egy másik mérlegen is mérték a versenyzőket. Ma már nehéz eldönteni, de nem biztos, hogy ezt a műszert korábban hitelesítették. Kovács átesett a súlyhatáron, de mire a versenybíró észbe kapott volna, Kokó szó szerint lepattant a mérlegről, kiszaladt a teremből, kicsit megizzadt, majd hozta a súlyát. A történeti hűség kedvéért álljon itt döntőbeli ellenfelének neve is: Kovács István a kubai Mesát győzte le az olimpiai aranyért. Egy álom beteljesült.

1997

Atlantát követően Kovács azt sem jelentette be, hogy abbahagyja a bokszot, de azt sem, hogy folytatja. Aztán egyre konkrétabban megfogalmazódott benne, hogy felmegy az 57 kilósok közé. A német Flensburg együttesének bajnoki meccsein lépett a kötelek közé, s többek megítélése szerint jobb volt, mint valaha. Nem véletlen, hogy ez idő tájt egy bizonyos Peter Hanraths nevű úr kereste meg, aki nem más, mint későbbi profi klubjának, az Universumnak a menedzsere.

Kokó már úgy vágott a budapesti vb-nek, hogy tudta, aztán profinak áll. A világbajnokság a magyar ökölvívás megdicsőülése volt, mert Kovács mellett Erdei is felállhatott a dobogó legmagasabb fokára. Azonban drámai pillanatai is voltak ennek a vb-nek: az elődöntőben az orosz Szancsat úgy megütötte Kovácsot a szeme alatt, hogy félő volt, hogy az orvosok nem engedik bokszolni a döntőben. Nagy fájdalmai voltak, de profizmusára jellemző, hogy a német Huste a döntőben szinte megütni sem tudta.

"Isten veletek!" - mondta győzelme után a szorítóban. Még ugyanebben az évben december 13-án bemutatkozik a profik között, a francia Ahmed Lain ellen nyert KO-val az első menetben.

1998-1999

Az 1998-as esztendő a felkészülés éve. Az Universum menedzsmentje - s természetesen maga Kokó is - a WBO-világbajnok Hamed legyőzését tűzte ki célul. Kovács 1997-98-ban 9 mérkőzést vívott, 1999-re már címmérkőzést terveztek neki. A WBC interkontinentális övéért május 22-én bokszolt Nabaloum Dramane ellen a BS-ben, a pontozásos győzelmet követően a magyarok őrjöngtek, a klub német vezetői pedig dörzsölték a tenyerüket, mivel a bevétel minden képzeletet felülmúlt.

2000

Október 6-án a WBO vezetői közölték, Hamed visszaadja az övét, ezzel automatikusan elveszti világbajnoki címét. A hírt az is megerősítette, hogy Barrera és Hamed menedzsmenje megegyezett, hogy a két bokszoló összeméri erejét.

December 7-én Peter Hanraths Budapesten bejelentette, hogy Kokó 2001. január 27-én Münchenben a domimikai Chelo Diaz ellen mérkőzik a WBO-szervezet üresen maradt pehelysúlyú trónjáért.

2001

Kovács a Rudi Sedlmayer-csarnokban sporttörténelmi tettet hajtott végre: megszerezte a profi ökölvívás első magyar világbajnoki címét. Kokó az utolsó menetben ütötte le ellenfelét, akinek ez volt élete első 12 menetesre tervezett találkozója. Mivel áprilisban Hamed kikapott Barerrától, és bejelentette visszavonulását, gyakorlatilag eltűnt Kokó szeme elől. A magyar korábban azt nyilatkozta Hamedről: "Nagy űrt éreznék az életemben, ha nem bokszolhatnék vele." Ez a helyzet bekövetkezett, ennek ellenére Kokónak meg kellett védenie vb-címét.

Az argentin Chacón június 15-én a Kistadionban megsemmisítő vereséget mért 21. profi mérkőzésén az addig veretlen Kovácsra, aki a vereséget követő hezitálás után a folytatás mellett döntött. Ugyanakkor valószínűsíthető, hogy klubja lemondott róla, mert képtelen volt ellenfelet keríteni a számára, június óta csupán egyszer lépett a kötelek közé, egy igencsak mérsékelt tudású ellenféllel szemben.

2002

Kovács István, a WBO-szervezet pehelysúlyú exvilágbajnoka bejelentette, hogy április 20-án Gdanskban Dariusz Michalczewski gáláján befejezi aktív pályafutását, 23. összecsapásán ellenfele az amerikai Steve Trumle lesz.

Thury Gábor

• Kokó Michalczewski szülővárosában búcsúzik
• Kokó az amerikai Trumble ellen búcsúzik

Fórum:

Fel a fejjel Kokó! Szeretünk!

Nem hiányzik a könyvtárából?

• Kokó a király
• 12. menet