"Amit be kellett húznom, azt behúztam" - interjú Almási Zoltán sakkozóval

Lékó Péter hosszú hegemóniája után novembertől Almási Zoltán lesz az első számú magyar sakkozó.  A sakkolimpián negyedik helyen végzett válogatott tábladíjasa szerint  Lékó többet tett nála azért, hogy helyet cseréljenek a rangsorban, és még így is elképzelhetőnek tartja, hogy jövőre kényszerszünet vár rá. 

- Hogy értékeli a csapat szereplését a sakkolimpián?
- Nagy siker ez a negyedik hely, de nem tudtunk neki annyira örülni, mert ott volt az esély az olimpiai bronzérem megszerzésére, de a sors nem úgy akarta. A csapatszellem kitűnő volt, a kapitány, Horváth Tamás jól végezte a dolgát. Ki kell emelni, hogy egyénileg igazán kimagaslót senki nem nyújtott, én nyertem 13 Élőt, és tábladíjas lettem, de ezt boldogan elcserélném a bronzéremért. A társak megcsinálták az elvárásaikat, Lékó Peti egy kicsit ingott.

- A csapatösszeállítást együtt beszélték meg?
- A tökéletes összhangot jól mutatja, hogy a színelosztás, a színismétlés nem jelentett gondot. Én három fehér partival kezdtem, Polgár Judit három sötéttel, ez később valahogy kiegyenlítődött, de nem azért, mert így akartuk, hanem ilyen volt a párosítás. Mindenki tette a dolgát. Mindenki akkor nyert, amikor kellett. Vita nem volt köztünk, mindent megbeszéltünk.

- Egyértelműen erősebb csapatokkal kellett megmérkőzniük, mint a külső körön feljött izraeli válogatottnak. Nem szerettük meg a svájci rendszerű lebonyolítást? (Ebben a rendszerben mindig az azonos pontszámmal rendelkező csapatokat párosítják össze, ezért az izraeli csapat a gyengébb kezdés után gyengébb ellenfeleket kapott, mint a jól kezdő magyar - a szerk.)
- Azt sosem szerettük, s nem is fogjuk. Talán nem is a svájci rendszerrel van a baj, hanem azzal a számítási rendszerrel, amellyel a holtversenyeket eldöntötték. Az a módszer, hogy a meccspontokat, ez a külső körös csapatokat segíti, hiszen gyengébb együtteseket könnyebb nagy arányban legyőzni, mint az élcsoportban a legjobbakkal hadakozni. Az élmezőnnyel sorban játszottuk a mérkőzéseinket, Kína, Oroszország, Ukrajna, Azerbajdzsán, és ezek a csapatok az élcsoportban is végeztek. Izrael ezzel szemben messziről jött. Ha itt is a Bucholz-számítást (a 2008-as olimpiáig működött rendszer, amelyben azt veszik figyelembe, hogy az ellenfél hány pontot szerzett - a szerk.) alkalmazták volna, akkor mi most bronzérmesek lennénk. A mezőnyben az oroszokkal együtt nekünk volt a legjobb ez a pontszámunk, jóval reálisabban tükrözi, hogy milyen nehéz ellenfelekkel mérkőztünk meg.

- Sajnos a FIDE vezérkara a különböző bizottságok javaslataira olyan szabályokat hoz, amelyek azt sugallják, hogy nem is igazán értenek a sakkhoz.
- Ezen egyáltalában nem lepődnék meg, hogy nem, vagy kevéssé értenek a sakkhoz. Két éve Drezdában is már ez volt a szabály, de akkor nem voltunk érintettek, fel sem tűnt, hogy mennyire igazságtalan.

- Érdekes, hogy Izrael csapata szinte lemásolta a drezdai szereplését. Ott is "surranó pályás" versenyük volt. Hanti-Manszijszkban nem játszottak az oroszokkal, a kínaiakkal, akkor értek az élcsoportba, amikor a riválisok jóval fáradtabbak voltak a nagy rangadók miatt.
- Kétszer bejött nekik, remélem, hogy harmadszor már nem jön be ez a taktika. Nagy szerencséjük volt, hogy Peter Szvidler vesztése után már két döntetlennel is olimpiai bajnokok lettek az ukránok. Minden kapitány meghúzta volna ezt a lépést, a kombinált remiajánlatot, de ez most az izraelieknek is kedvezett.

- Hogy értékeli saját szereplését, eredményét?
- Elégedett vagyok, azt az egy partit kár volt elveszteni az azeri Tejmur Radzsabov ellen, de minden nem lehet tökéletes. Jól hangzik teljesítményem 2801 pontos performance-pontszáma, nyertem közel 13 Élő-pontot. A számok engem annyira nem izgatnak, de elégedett lehetek vele. Csapatban nem könnyű játszani, nem csak a saját partiról szól, hanem a többieket is figyelni kell. Ez egy plusz terhelés. Nem minden játszmám volt sima, de amit be kellett húznom, azt behúztam.

Elöl Lékó, mellette Almási

- Az erőviszonyok nagyon kiegyenlítődtek. Már kevés a boldogsághoz, hogy akár 100 ponttal is jobb az ellenfélnél.
- Ez mindig így lesz. Az olimpia elején szenved az ember, amíg a viszonylag gyengébbekkel játszik, de később sem könnyű őket megverni, mert egy 2600 pontszám körüli ellenfél nem nevezhető gyengének. Már mindenki rendelkezik egy olyan megnyitási repertoárral, ki tud hozni olyan állást, amivel a + 2700 Élő-pontos játékosnak is gondot tud okozni.

- Ennek ékes bizonyítéka a világranglistát vezető norvég Magnus Carlsen és a bolgár exvilágbajnok Veszelin Topalov gyengébb szereplése, jelentős pontvesztése.
- Szerintem az várható volt, hogy a topjátékosok magas Élő-ponttal nem fognak brillírozni. Természetesen mindig van kivétel, de az olimpia erről szól. Nem az egyéni, hanem a csapatérdek a fontos.

- Nagyon féltünk az olimpia előtt, mert számos rossz hírt olvashattunk elkésett beruházásról, egyéb gondokról. Milyen volt a Hanti-Manszijszkiban megrendezett olimpia?
- Már a kilencedik olimpiámon vettem részt. Minden szempontból ez volt a legjobb. Tökéletes szervezés, jó hotel, remek ellátás, csak a legnagyobb elismerés illeti a szervezőket. Nem az ő hibájuk volt a holtversenyt eldöntő Berger-pontszámítás, vagy az a hihetetlen történet, hogy a mezőnyünkben öt orosz csapat játszott. A szabályzat nem tiltotta, ezt használták ki.

- Az már biztos, hogy a következő hivatalos Élő-listáig nem játszanak versenyen, így november 1-től a világranglistán az első számú magyar sakkozó lesz. Ez jelent-e valami pluszt a jövőben versenyekre történő meghívásoknál?
- Nagy jelentőséget ennek nem tulajdonítok, ráadásul ezt sokban Lékó Petinek köszönhetem, aki egy év alatt több mint 40 pontot vesztett, míg én ennyit nyertem. Ő többet tett érte, mint én, hogy helyet cseréltünk a rangsorban. Csak a jövő dönti el, hogy ez jelent-e számomra valami pluszt. Peti leáll egy hosszabb időre, ezalatt én megpróbálom megerősíteni a vezető pozíciómat, stabilizálni a játékomat. Három hét múlva utazom Texasba. Polgár Zsuzsa által szervezett hatfős, kétfordulós tornán játszom, ez lesz az évben az utolsó versenyem. Jövőre még minden bizonytalan. Próbálkoztam, de igazán nem jártam sikerrel. Lehet, hogy számomra is valami kényszerszünet lesz.