Nincs Nobel-díjas olimpiai bajnok

Szilágyi Áronnak nem tetszett, amit a Google-ben látott, így megosztotta a saját tapasztalatait az élsport és a tanulás kapcsolatáról. A vizsgaidőszakot edzőtábornak fogja fel, a legerősebb gimnáziumban is lehet engedékeny a fizikatanár, a matek pedig jól használható a vívásban is - állítja a londoni olimpia első magyar aranyérmese.

"Ötsorosnál hosszabb cikkeket nem dobott ki a Google a tanulás és élsport szókapcsolatra, ezért úgy döntöttem, jobb, ha a saját tapasztalataimról beszélek" - mondta Szilágyi Áron az utanpotlassport.hu által szervezett konferencián. A Vasas vívója az ország egyik legjobb gimnáziumában érettségizett, jelenleg pedig két egyetemre is jár.

"Kilencévesen kezdtem sportolni, akkor a szüleim nagyon örültek, hogy a suli mellett még napi másfél-két órámat leköti valami, így este már nem török-zúzok. A problémák akkor kezdődtek, mikor elkezdtem versenyezni, és jöttek a sikerélmények is. Igazán az országos versenyeken szerzett érmekkel szerettem bele a vívásba, de a szüleim közben végig figyeltek rá, hogy a tanulásban se maradjak le. Ott is volt egy szerelmem, a matematika, ahol szintén voltak sikereim, ennek a révén jutottam el a Fazekas Mihály Gimnáziumba, ahol belefutottam az első kudarcba: hatalmas karót kaptam egy nyelvtantémazárómra."

A még mindig csak 22 éves kardvívó magasabb fokozatba kapcsolt a tanulásban, ennek ellére akadtak még problémák.

"Ekkor már nemzetközi versenyeken vettem részt, döntőkbe is jutottam, ugyanakkor csak egy akartam lenni az osztálytársaim közül. Az edzőm, Gerevich György sokat segített, mert fontosnak tartotta, hogy egy vívónak legyen végzettsége. Mindkét területen motivált maradtam, de a szülők is segítettek, nálam sosem fordult elő, ami másoknál, hogy eltiltottak volna egy délelőtti edzéstől, mondván, hogy az a tanulás rovására megy. A tanárokban viszont volt egy sztereotípia, amely szerint el kellett volna dönteni, hogy sport vagy tanulás. 16 évesen aztán leültünk a tanárokkal és a szüleimmel, és iszonyú nehezen, de keresztülvittük, hogy magántanuló lehessek. Én voltam az egyetlen, az első és az utolsó, akinek erre lehetősége nyílt a Fazekasban."

Az első fecske szerepe furcsa volt Szilágyinak, főleg az, ahogy egy-egy tanára kezelte őt.

"Nagyon különbözően fogadták, hogy sportolok. A fizikatanárom azt mondta, nem zavarja, hogy nem vagyok a legjobb a tantárgyában, mert másban viszont a legjobb vagyok, a magyartanárom viszont kijelentette, hogy te biztos edző leszel, egyetemre sosem vesznek fel - ez azért nem esett valami jól. Magántanulóként félévente volt egy vizsgaidőszakom, az elsőben másféllel romlott az átlagom, aztán később megtanultam beosztani az időmet. A vizsgaidőszakokat edzőtábornak fogtam fel, így készültem fel."

Az érettségije a pekingi olimpia idejére esett, a vizsgák halasztásán megint csak csámcsogott néhány osztálytársa.

"Peking előtt keserű szájízzel meghoztam a döntést, hogy várok egy évet az érettségivel. Az osztálytársaimtól rengeteg kritikát kaptam, furcsállták, hogy egy elit gimnáziumban valaki nem tud leérettségizni, de én tudtam, hogy nekem ez a jó, így lehetek hatékony a sportban és a tanulásban is. Az olimpia úgy sikerült, ahogy (egyéniben a legjobb 16 közé jutott, a csapattal hetedik lett - a szerk.), viszont utána az érettségi valóban sokkal könnyebb volt."

2010 szeptemberében elkezdte az ELTE nemzetközi tanulmányok szakát, idén pedig felvették a Károli Gáspár Református Egyetem pszichológia szakára is, ezt levelező tagozaton végzi.

"Az ELTE-n lehetőség volt kedvezményes tanrend kialakítására, mozgatható vizsgákkal, rugalmas előadásokkal. Néha elég egy egysoros e-mailt írnom a tanáraimnak, hogy egy fontos verseny miatt arrébb tegyük valamely vizsgámat. A nap 24 órából áll, az edzések 4,5-5 órát vesznek el maximum, akkor még mindig marad 19 minden másra, nyilván ebbe a pihenésnek is bele kell férnie, de még így is bőven jut idő tanulásra. Össze lehet ezt egyeztetni bőven, ez az én tapasztalatom."

Azért még Szilágyi számára is vannak korlátok.

"A gimiben nálam sokkal tehetségesebb srácok gyűltek össze, az tehát látszott, hogy a matematika nagyon magas szintű művelése és az élsport nem egyeztethető össze. Nobel-díjas tudós és olimpiai bajnok nem lehetsz egyszerre, de ha a célok megvannak, sok mindent el lehet érni különböző területeken."

A matematika iránti szerelem sem hűlt ki teljesen, és olykor a páston is felbukkan.

"Sokan kérdezték már, hogy lehet-e használni a matematikai gondolkodást a vívásban. Igen, mert a matematikának a logika az alapja, a páston pedig meg kell próbálnom kitalálni, mit lép majd az ellenfél. Ez sok mindenből következik, az addig történtekből, az asszó egészéből, ezekre mind reagálnom kell, így alakul ki egy stratégiai harc. És azt sem árt nézni, mi tetszik a zsűrinek, mert a miénk egy picit szubjektív sportág."