Társoldalunk:

Rácz Félix: A kocsimat és a házamat is eladtam a Chacón-meccsért

2018.03.11. 06:57

Márciusban lesz 25 éve, hogy Rácz Félix és édesapja megrendezte az első profi ökölvívó gálájukat Szekszárdon. Az autószalonban tartott legelső mérlegeléstől rengeteg buktatón és önerőből megszerezett tapasztalaton át vezetett az út odáig, hogy a Felix Promotion mára Kelet-Közép-Európa egyik legismertebb neve legyen a szakmában. Az istálló tulajdonosával, a még mindig csak 45 éves Rácz Félixszel beszélgettünk a példaképeiről, az ellendrukkerekről, sikerekről és kiégésről, arról, hogy a legnagyobb siker után is jöhet hatalmas bukás, vagy arról, hogy megéri-e ma Magyarországon profi bokszolónak állni.

Mivel édesapám nem beszélt nyelveket, én viszont tulajdonképpen óvodáskorom óta nyelveket tanultam, megkért, hogy írjunk levelet ennek a belga, annak a francia vagy éppen angol promóternek. Amikor megérkeztek a válaszok, természetesen lefordítottam édesapámnak, majd megírtam a következő válaszlevelet, és így tovább. Ebből aztán az lett, hogy szép lassan nálam kötött ki a szakma üzleti része, így került hozzám a mérkőzések párosításától az esemény megszervezésén át a bokszolók médiamegjelenéséig minden.  

Rácz Félix az édesapjával együtt kezdett profi bokszgálákat szervezni 1993-banFotó: Hirling Bálint - Origo

Édesapám pedig, aki maga is ökölvívó, később pedig a román válogatott edzője volt, készítette fel a srácokat, és vitte a sportszakmai részét. Ez a feladatmegosztás csak úgy kialakult, nem volt benne semmi tudatosság.

Ez már mind Magyarországon történt, miután átköltöztek Erdélyből.
Igen, ekkor már négy-öt éve Magyarországon élt a család, Szekszárdon.

Mindent magától kellett megtanulnia vagy voltak mentorai? Ekkoriban Magyarországon tulajdonképpen nem létezett olyan, hogy profi ökölvívás.

Kerestem azokat a példaképeket, akik a szakmában dolgoztak. Volt annak idején egy könyv, az volt a címe, hogy La "Bibbia" del pugilato, azaz Az ökölvívás bibliája, amit egy Giuseppe Ballarati nevű olasz adott ki, és benne volt az összes hivatásos ökölvívó, amatőr és profi mérleggel. Na, az volt az én bibliám is, imádtam olvasni, tanulni belőle. A 90-es évek végén adta ki az utolsót, de a mai napig megvan 1991-től végig az összes kötet. Ennél is érdekesebb volt az utolsó tíz oldal, ahol ott volt minden európai promóter, akikkel fel lehetett venni a kapcsolatot, ha valaki a szakmában szeretett volna tevékenykedni. Közöttük volt kettő, Mickey Duff és Henk Rühling, akik az 1970 és 90-es évek között a legnagyobbak voltak Európában, a világon pedig a top 5-ben. Már akkor 60 felett járt mindkettő. Csakhogy szemléltethessem a szakmai nagyságukat, a kilencvenes évek elején volt olyan év, amikor a nagyjából 24 Európa-bajnoki címből 12-ért az ő embereik bokszoltak, a másik tucatnyin pedig osztozott a többi, mondjuk húsz-harminc promóter. Én Rühlinget néztem ki magamnak, szimpatikus volt, elegáns megjelenésű, de legfőképp a szakmaisága hengerelt le.

Henk Rühling (középen, fehér zakóban) egy 1985-ös Európa-bajnoki címmérkőzésen RotterdambanForrás: Beeldbank National Aarchief

Egy angliai szálloda halljában láttam őket először élőben, és szégyen, nem szégyen, leültem a közelükben egy kávé mellett – akkor még nem kávéztam, de valahogy korosodnom kellett a szakmához és hozzájuk – és csak figyeltem, hogy beszélnek, hogy viselkednek, hogy üzletelnek egymással, és emlékszem annyira lenyűgöztek, hogy fiatal kiscsikóként, a szakma regnáló zöldfülűjeként, felsétálva a szállodaszobámba eldöntöttem: promóter leszek. Pár évvel később, egy lehetőség által az egyik akkori védencem, Erős Lajos (cirkálósúlyú magyar bokszoló, aki 1999-ben Vladimir Klicskóval is bokszolt az EBU és a WBA nehézsúlyú Európa-bajnoki, illetve nemzetközi bajnoki övéért – a szerk.) itthon bokszolt egy holland fiúval, Fed Westgeesttel egy nemzetközi bajnoki címért. Egészen véletlenül Henk Rühling volt a holland srác menedzser-promótere. Persze, hogy meghívtam Henket is Magyarországra. Emlékszem kis túlzással heteken keresztül készültem a találkozóra, a vissza nem térő alkalomra, hogy most mindent kiszedhessek belőle. Egymillió kérdéssel készültem, és ahogy megérkezett, rázúdítottam az információéhségemet, és szétcincáltam a kérdéseimmel. Ez volt az utolsó alkalom, amikor Magyarországra jött.A viszonyunk a haláláig jó maradt. Később, a kétezres évek elején lett egy másik mentorom is, Touab Mohamed Hedi, a legzseniálisabb, legkreatívabb mérkőzésszervező, akivel rövid, 25 éves pályafutásom során dolgozhattam. Rengeteg tanáccsal látott el, amiért nem lehetek elég hálás neki és a sorsnak. Mindig azt mondta:

mi hasonlóak vagyunk, te is megosztó vagy, viszont hidd el, a tudást és az eredményeket, amíg világ a világ kénytelenek elismerni, és ez által megkerülhetetlen leszel". Hát nem tudom, a mondat első részében biztos vagyok.

Még a legszorgalmasabbak sem tanulhatnak meg mindent egyedül, jó, ha van, aki tanácsokkal tud segíteniFotó: Hirling Bálint - Origo

Remélem, amikor majd visszavonulok, a mondat második része is érvénybe lép. Sajnos őt is elvesztette a szakma két évvel ezelőtt.

Hogy nézett ki kezdetben az istálló működése? Kik bokszoltak önöknél, és hogy lehetett ezt itthon eladni pár évvel az első magyarországi profi bokszmérkőzés után?
Amikor édesapámmal belevágtunk, nem rendelkeztünk se tapasztalattal, se pénzzel, se kapcsolatokkal. Egyvalamivel rendelkeztünk, álmokkal. Akkoriban nem voltak kereskedelmi csatornák, nem volt annyi hirdetési felület, amivel promótálni lehetett volna az eseményeket, a srácokat. Minden pénzt, amit a külföldi meccsek leszervezésével kerestünk, vissza is forgattuk. Így tudtunk felépíteni kezdetben olyan, komoly amatőr múlttal rendelkező bunyósokat, mint Bognár László, Szabó Lóránt, Kalocsai Zoltán vagy Erős Lajos. Az igazi áttörést persze az élő tévés közvetítések hozták meg. Gálfinak a francia Pierre Moreno elleni WBO-interkontinentális címmeccse volt az első, amit élőben a TV2 közvetített, 2000-ben.

Erős Lajos (jobbra) Vlagyimir Klicsko pofonjait is álltaForrás: DPA/AFP/Rainer Jensen

A következő nagy durranás számomra pedig a 2003-as Nagy „Csonttörő" János–Julio Pablo Chacón meccs volt, ami máig a legnézettebb magyar érdekeltségű ökölvívó esemény. Az pedig – talán meglepően hangzik – de nekem kimondottan jót tett, hogy volt egy nagyon erős konkurenciánk, az RTL Klub, ahol Kokó, Madár és Kótai Misi meccsei voltak láthatóak, mert fejlődni és még jobb eredményeket elérni úgy tudtam, hogy volt egy minőségi versenytárs.

Éppen 25 éve szervezték meg az első hazai profi gálát. Hogy emlékszik rá vissza?
1993. március 11-én Szekszárdon került sor az első saját rendezvényünkre, olyan telt házunk volt, hogy a "csilláron is lógtak" a nézők. Nemzetközileg is jó bunyósokat hoztunk, például egy olimpiát is megjárt nigériai srácot, egy IBF Interkontinentális olasz bajnokot. A gála előtti mérlegelés egy szekszárdi autószalonban volt, ahol ugyan csak két autó állt bent, de még különlegesebbnek tűnt az esemény, hiszen 1993-ban a profi boksz és az autószalonok is annyira új dolognak számítottak, hogy az emberek kis túlzással tátott szájjal nézték. A mérlegelést egyébként egy amerikai gála előtti felvezetőben láttuk, és gondoltuk, miért ne csinálhatnánk meg mi is itthon.

Ha nem lett volna siker az első gála, nekifutnak még egyszer?
Sokszor beszéltünk erről később édesapámmal, mert, amikor egy gálába beleteszed ugyanazt a munkát, és csak negyed ház van a végén, akkor elkezdesz kételkedni, hogy talán mégsem csinálod olyan jól, és minek ez az egész. De a siker megkönnyíti a döntést. Szerencsénk volt. Ez pedig óriási lökést adott, hiszen ezután már úgy mehettünk oda a támogatókhoz, hogy volt a hátunk mögött egy sikeres telt házas esemény.

Tolnai Népújság, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám) - címlapon a gála, az oldal pedig mehetett a prezentációs mappábaForrás: Rácz Félix

Készítettünk prezentációs anyagokat, ami ma már nagyon viccesen hangzik, de kivágott újságcikkeket és fotókat vittünk magunkkal egy mappában, és azokat mutogattuk a reménybeli szponzoroknak. Elképesztően fapados volt. 

Hány gálánál tart most Rácz Felix?
Ha 1993-tól számolom, mert én 2001-ben kiléptem az apámmal közösen alapított cégből, akkor a Szellő-Gracsev volt a 85. esemény, amit szerveztem. Túlnyomó részét persze itthon, de szerveztünk már gálát Szerbiában, Romániában, Ausztriában, Svájcban és Dubajban is, ahol én voltam a világon az első, aki profi ökölvívó-eseményt szervezett, még 2003-ban. Ahhoz képest, hogy egy magyarországi cég vagyunk, elég sok helyen dolgoztunk, akár társszervezőként, akár egyedüli promóterként.

Nehéz volt betörni Magyarországról a profi boksz világába, ahol azért mindig megvannak az olyan „nagymenők", akiket az elején is említett?
Kicsit távolabbról indulnék. Én soha nem voltam az a közkedvelt srác, akiért feltétel nélkül mindenki rajong. Már ovis koromban megosztó voltam, volt sok barátom, de legalább ugyanannyian nem kedveltek. És ez ugyanígy volt a profi bokszban is. Egyszer csak megérkezett egy 20-as évei elején járó "gyerek", aki az anyatejjel szívta magába az ökölvívást, beszélt nyelveket és még az ütéseket is meg tudta különböztetni egymástól. Sokan hajlamosak voltak azt hinni, hogy ha valaki fiatal, az hülye is, de aztán gyorsan kiderült, hogy már akkoriban is minden információt, szakmai tudást magamba szívtam, mint egy szivacs, ráadásul, ha az ökölvívásról volt szó, nagyon elszánt és kitartó voltam, bármiről is lehetett szó. Persze, hogy nem arattam osztatlan sikert. Nyilván nem mondta senki, hogy gyere öcsém, vedd el a piacomat.

Egy asztalnál a királlyal
„Huszonöt éves voltam, amikor Magyarországot először képviseltem egy nemzetközi kongresszuson, és egy helyesírási hiba miatt Don King mellé kerültem. Az ő tábláján az állt, hogy USA, a miénken meg nem az, hogy Hungary, hanem, hogy Ungaria. Leültem, és egyszer csak jön felém Don King. Mondom magamban,óriási, ez Don King és mellém fog ülni. Én addig csak könyvekben láttam vagy olvastam róla. Illedelmesen köszöntem neki, hisz pályatársak vagyunk vagy mi a fene. Viszonozta, mosolygott, megnézett magának, aztán gondolta, majd jön valaki, akinek átadom a helyem, de aztán később számára is kiderült, hogy én képviseltem Magyarországot. Megkérdezte, hogy minden rendben, Bukarestben? Természetesen nem szerettem volna rögtön elrontani a "barátságunkat" azzal, hogy elkezdem földrajzból kioktatni, ezért inkább illedelmesen válaszoltam és biztosítottam róla, hogy minden a legnagyobb rendben Bukarestben. Váltottunk még pár szót, aztán elbúcsúztam tőle. Ilyen volt az első találkozásunk Mr. Kinggel."

Aránylag gyorsan – 4-5 év alatt – elértem azt a szakmai szintet, ami másoknak akár egy évtizedig tartott, pont azért, mert ezt a szakmát nem húsz, hanem negyvenévesen szokták elkezdeni, amikor már megvan hozzá egy biztos anyagi háttér és a szakmai tudás. Fiatalon sem, és most sem voltam rest tanulni, kérdezni, ha pedig hibáztam, mert az is gyakran előfordult, elnézést kértem. Idősebb korban ezek kicsit nehezebben mennek.

Hello, Mr. King! Rácz Félix a csúcson lévőkkel is tudott barátságokat kötniForrás: Rácz Félix

A kudarcokon pedig aránylag gyorsan túlléptem, és újraterveztem. Persze, hogy megosztó lettem a szakmában is, hiszen a potenciális riválist látták bennem.

Ki lehet emelni egy meccset, amivel áttörte a gátat, ami után már tudták, hogy ki az a Rácz Félix?
Volt több számomra fontos, de talán a Chacón–Csonttörő meccsel sikerült igazán áttörnöm ezt a gátat. Ez egy kedvelt sztori. Fejembe vettem, hogy ha törik, ha szakad, megszervezem ezt a meccset. Elmondtam Nagy Janinak, akinek akkor tizennégy profi meccse volt, és veretlen, hogy egy lehetősége van a kiugrásra és a hírnév megszerzésére, és pedig az, ha legyőzi azt a Chacónt, aki kiütötte Kokót. Az volt a projektem "halvány" szépséghibája, hogy nem volt meg hozzá a pénzem. Így aztán gondoltam egy merészet – azóta is nevetek magamon, hogy lehettem ennyire... – eladtam a lakásomat és a kocsimat, és tizenkilencre lapot húztam. Gondoltam, ha nem jön össze, elmegyek hajóra dolgozni. Nyelveket beszélek, még nem voltam 30, mi bajom lehet? De legalább megpróbáltam.

Nagy János megvédte a Boksz Világszervezet (WBO) nagypehelysúlyú kisvilágbajnoki címét, miután a 10. menetben technikai K.O.-val legyőzte az argentin Julio Pablo ChacóntForrás: MTI/Illyés Tibor

A végeredményt persze már sokan ismerik. Nagy János egy nehéz, sok témát adó meccsen legyőzte Chacónt. Ezért van az íróasztalom mögötti képre ragasztva egy 2-es kártyalap. Mert aki mindig tutira megy, az lassabban jut előre, vannak helyzetek, amikor merni kell nagyot álmodni és kockáztatni.

Cikkünk a következő oldalon folytatódik még egy kis Chacónnal, kiégéssel, visszatéréssel és jó sztorikkal! 

Előző
  • 1
  • 2
Következő