Boksz 2005

Vitalij Klicsko csak nem állt ki Rahmannal, Michalczewskit kütötték, Pacquiao nem bírt Moralesszel, Wright visszavonultatta Trinidadot, Hopkins másodszor is kikapott Taylortól. Erdei Zsolt a nehézségek ellenére csúcson maradt, Nagy János immár Barrios ellen készül, Matolcsi József kitartásának világbajnoki cím volt a jutalma. Ez történt a ringben 2005-ben 

Taylor letaszította Hopkinst a középsúly trónjáról

Sport 2005 - mindet megnézem!

Az év első nagy bukása Dariusz Michalczewski nevéhez fűződik, a félnehézsúly egykori jelentős alakja WBA-címmérkőzésen csúnya verést kapott a francia Fabrice Tiozzótól, ami egyben pályafutása végét is jelentette. A franciák új bajnoka, akivel még Erdei Zsolt is összetalálkozhat, nemcsak a ringben volt erős, májusban ittas vezetés és hatóság elleni erőszak miatt vették őrizetbe.

Márciusban a WBC nagyközépsúlyú világbajnoka, Markus Beyer is megjárta a padlót a Danny Green elleni meccs utolsó menetében, végül azonban megosztott pontozással megtartotta a címét.

Erik Morales a honfitársától, Marco Antonio Barrerától elszenvedett vereség után állt ki Manny Pacquiaóval, aki  viszont korábban valósággal ledarálta Barrerát. Nem csoda hát, hogy a filippino volt a favorit a bukmékereknél és az internetes szakportáloknál egyaránt, ám hiába nyújtotta élete talán legelszántabb teljesítményét, mindez nem volt elegendő Morales ellen. A profiboksz két állócsillaga feledhetetlen csatát vívott, de Rettenetes becenévvel illetett mexikói valamivel jobbnak bizonyult.

Májusban egy mérkőzés erejéig újra szorítóba lépett a mexikói ökölvívás egy másik legendája, a 43 éves Julio Cesar Chávez, aki pályafutása 107. győzelmével búcsúzott 18 ezer Los Angeles-i szurkolótól. Szintén reaktiválta magát a nehézsúlyú David Tua, és bár érződött rajta a kétéves kihagyás, régi szokása szerint KO-győzelemmel fejezte be meccsét, az új-zélandi Aucklandben a tizedik menetben tett pontot a Talmadge Griffis elleni találkozó végére.

Újfent megpróbálkozott a visszatéréssel Mike Tyson is. A nyolcvanas évek második felének megasztárja, aki minden idők legfiatalabb profi nehézsúlyú világbajnoka volt Washingtonban mérte össze az erejét a 122 kilós Kevin McBride-dal. Tyson a hetedik menet kezdete előtt nem állt fel sámlijáról, mire a vezetőbíró beszüntette a küzdelmet, s a sehol sem jegyzett ír kezét emelte magasba. A nemrégiben Brazíliában garázdaségért perbe fogott Vas Miska veresége után kijelentette, nem bokszol többé, most azonban állítólag újra edzőterembe vonult, hogy felkészüljön a félnehézsúlyú bajnok, Antonio Tarver ellen.

Lennox Lewis ezzel szemben a visszatéréséről hetente felröppenő hírek dacára sem követte el nagy elődei hibáját. A világbajnokként visszavonult brit óriás mind Vitalij Klicsko, mind a busás pénzdíjakkal kecsegtető promóterek ostromlásának ellenállt, s legfeljebb szakkommentátorként fintorgott a jelenlegi nehézsúlyú bajnokok kvalitásain.

A független listák és szaklapok 2005-ben egyértelműen az idősebbik Klicskót tartották a nehézsúly királyának, ő azonban különféle sérülésekre hivatkozva egyre csak halogatta a Hasim Rahman elleni címvédését, mind ingerültebb és becsmérlőbb nyilatkozatokra késztetve ezzel Rahmant és menedzsmentjét. Miután Klicsko egy térdsérülés miatt novemberben harmadszor is lemondta az összecsapást, pár napra rá a visszavonulását is bejelentette, a WBC pedig Rahmant tette meg világbajnokká.

Év végen a a királykategória egy másik trónján is cserére került sor, a WBA-címmeccsén a hatalmas Nyikolaj Valujev erősen vitatható pontzással legyőzte John Ruizt, amivel minden idők első az első orosz nehézsúlyú világbajnoka lett.

Ruiznak nem ez volt idei első veresége, májusban ugyanis a mezőny egyik legtrágárabb tagjának számító James Toney is felülmúlta, ám mint a doppingvizsgálaton kiderült, győzelmében a szervezetében kimutatott nandrolon is segítségére lehetett, így nemsokára visszaadták a címet Ruiznak. 

Az utóbbi két év kínos vereségei után kezd magára találni Vlagyimir Klicsko, aki egy márciusban a negyedik menetben,  technikai KO-val verte a nagy csalódást keltő kubai Eliseo Castillót, majd szeptemberben a nigériai Samuel Peter veretlenségét is elvette, s ismét ott van a ranglisták élvonalában. 

Az április inkább a könnyebb súlycsoportokról szólt: a WBO nagypehelysúlyú vb-címét a Nagy Jánosra váró  argentin Jorge Rodrigo Barrios TKO-val nyerte el Mike Anchondótól, a korábbi ötszörös világbajnok Johnny Tapia pedig Frankie Archuletátának vágott vissza tavalyi vereségéért.  

Május 7-én a boksztörténelem egyik legváratlanabb talpraállásával fordította a maga javára Diego Corrales a José Luis Castillo elleni könnyűsúlyú döntőt, amelyen a Castillo által birtokolt WBC-világbajnoki öv volt a tét. A tizedik menetben Corrales néhány másodpercen belül kétszer is a padlóra került , ám amikor nagy nehezen felállt, egy hatalmas balhoroggal állon találta a mérkőzés gyors befejezésére készülő, és óvatlanul közeledő Castillót, majd addig sorozta, amíg a bíró véget nem vetett a mérkőzésnek. Az októberi visszavágó aztán már koránt sem volt ennyire fordulatos, Castillo a negyedik menetben kivégezte Corralest, más kérdés, hogy üres kézzel kellett hazamennie, mert a mérlegelésen nem tudta hozni a felső súlyhatárt, így Chico megtartotta címeit, a WBC pedig elrendelte a párharc harmadik felvonását.   

Egy hét múlva jött az év egyik slágermérkőzése, amelyen Ronald "Winky" Wright meglepetésre magabiztosan legyőzte - és ezzel vissza is vonultatta - Felix Trinidadot. A Los Angelesben rendezett középsúlyú mérkőzés a sportág történetének legmagasabban díjazott olyan csatája volt, amit nem világbajnoki övért írtak ki. Wright ötmillió dollárt kapott, míg Trinidad azzal vigasztalódhatott, hogy ennek az összegnek a kétszeresét tehette zsebre. Wright a WBC ranglistájának élére került, s ezzel kivívta a jogot arra, hogy kihívja a címvédő Bernard Hopkinst, akinek azonban előbb - július 16-án - még meg kellett védenie címétt Jermain Taylorral szemben.

             Tarver másodszor is ellátta Jones baját 

Ez azonban huszonegyedszer már nem sikerült neki, a 26 éves Taylor Las Vegasban megosztott pontozással megszakította a középsúly történetének leghosszabb veretlenségi sorozatát, megfosztva a veterán Hóhért a WBC, az IBF, a WBA és a WBO világbajnoki övétől. Hopkinsnak - nemcsak az eredmény vitathatósága miatt - természetesen kijárt a visszavágó, amelyre december 3-án került sor, és amely szintén Taylor győzelmét hozta. Úgy tűnik tehát, hogy a vége felé közeledik egy nagy pályafutás, és Hopkinsnak sem tenne egy jót egy esetleges újabb vereség, hiszen a jelek szerint nem igazán tud veszíteni - az egyhangú pontozás ellenére a mai napig úgy véli, hogy ő nyerte meg a összecsapást. 

Május 22-én a lengyel ökölvívók kerültek a figyelem középpontjába Chicagóban: a karrierje utolsó nagy lehetőségében reménykedő Andrzej Golota egy percig sem állta Lamon Brewster rohamait a WBO nehézsúlyú címmérkőzésén, a félnehézsúlyú Tomasz Adamek ugyanakkor többségi pontozással legyőzte Paul Briggset, így megszerezte a WBC világbajnoki övét.

Bár nem a négy nagy szervetet valamelyikének címéért ment, mégis "a félnehézsúly uralkodója" titulus volt a tétje a júniusi Glencoffe Johnson-Antonio Tarver csatának, amelyet utóbbi nyert meg egyhangú pontozással, visszavágva tavaly decemberi vereségéért. Megpróbálkozott a revánssal a két éve még verhetetlennek tartott Roy Jones Junior is, az álmos és óvatoskodó mérkőzésen azonban ismét Tarver volt a jobb. Az összecsapás hőfokáról sokat elmond, hogy nemcsak a nézők, de még a vezetőbíró is többször nagyobb erőbedobásra sarkallta a bokszolókat. 

Az év nyertesei között mindenképpen meg kell említenünk még Floyd Mayweather Juniort, aki a Arturo Gatti földbe döngölésével a harmadik súlycsoportban - nagypehelysúly, könnyűsúly, kisváltósúly - is megszerezte  a WBC világbajnoki övét; Ricky Hattont, aki Carlos Maussa kiütésével egyesítette a WBA és az IBF kisváltósúlyú címeit; valamint Zab Judah-t, aki a Cory Spinks elleni TKO-val a váltósúly vitathatatlan bajnokává avanzsált.