Schumacher ütközött, Trulli nyert Monacóban

Szenzációs versenyt hozott a 2004-es Forma-1-es világbajnokság hatodik futama, a Monacói Nagydíj. Az élete első pole pozícióját szombaton begyűjtő Jarno Trulli megünnepelhette pályafutása első futamgyőzelmét is, másodikként Jenson Buttont, harmadikként Rubens Barrichellót intette le a kockás zászló. A zsinórban hatodik diadalára hajtó Michael Schumacher úgy esett ki, hogy Fernando Alonso balesete miatt pályán volt a safety car, a német a végül negyedikként befutott Juan Pablo Montoyának (is) köszönhette búcsúját. A sok kieső miatt Baumgartner Zsolt majdnem pontot szerzett, a Minardi magyar versenyzője (hat kör hátránnyal) a kilencedik helyet szerezte meg.

Pályafutása eddigi legjobb eredményét érte el Baumgartner Zsolt Monte-Carlóban, ahol a 2004-es Monacói Nagydíj kilencedik helyén végzett. Az első magyar Forma-1-es versenyző teljesítményének értékét növeli, hogy mind az időmérő edzésen, mint a versenyen kormányrásegítő nélkül kellett versenyben tartania a Minardit a pilótákat rendkívül igénybe vevő, technikás, kanyargós pályán.

"Annyira elfáradtam, hogy még örülni sincs erőm" - nyilatkozta Baumgartner a futam után. "Borzasztó sokat kivett belőlem a verseny, alig tudtam kiszállni az autóból. Egyelőre nem nagyon tudok örülni, de boldog vagyok, mert látom, hogy mekkora örömet okoztam az egész csapatnak. Amikor célba értem, ott lógtak a szerelők a palánkon, mindenki ölelgetett mindenkit, jó volt látni, hogy milyen sokat jelentett ennek a kiscsapatnak ez az apró siker."

"Őszintén szólva, a rajt előtt voltak kételyeim, hogy kormányrásegítés nélkül sikerül-e befejeznem a versenyt. Ahogy haladtunk előre, úgy fáradt a karom és a vállam, de erőt adott, hogy a csapat folyamatosan jelezte, pontszerző helyre is odaérhetek. A rajtom kifejezetten jól sikerült, hiszen tartani tudtam a pozíciómat Brunival szemben, és megelőztem az egyik Jordant, valamint a Jaguarral versenyző Klient. Aztán az első kanyar bejáratánál nekikoccantam Heidfeldnek, és a váltóval is akadtak gondjaim. Egy pillanatra megijedtem, de szerencsére kis bizonytalanság után folytatni tudtam a versenyt. Nem sokkal később jött Fisichella balesete, a hatalmas füstben a pályabírók jelzéseire kellett hagyatkoznom: tévesen azt mutatták, hogy jobbra kerüljek, így kis híján nekicsapódtam Fisichella autójának. Szerencsére az utolsó pillanatban korrigálni tudtam, és elkerültem az ütközést."

"Később egyre jobban fáradtam, de igyekeztem nem tudomást venni erről. A csapat a verseny felénél azt az utasítást adta, hogy a lehetőségekhez képest kíméljem az autót, és egyetlen célként azt jelölték meg, hogy 'vigyem haza a Minardit'. Az utolsó körig nem mertem hinni, hogy gond nélkül befejezem a versenyt, hiszen ott motoszkált a fejemben, hogy a komplett szombat délelőtti szabadedzést kihagytuk, és így az autót nem sikerült tökéletesen beállítani. Ez meg is látszott, mert alig lehetett pályán tartani a Minardit. Azt kell mondjam, hogy a kormányrásegítés hiánya mellett a nem tökéletes beállítások is nagyon komoly gondot okoztak. Jellemző az autó és az én állapotomra, hogy az utolsó körben azt üzenték rádión a fülemre, hogy a célvonal után álljak meg és hagyjam ott az autót, ne is próbáljak vele körbemenni és visszajutni a boxba. Ezt végül nem vettem figyelembe, mivel úgy gondoltam, inkább beviszem az autót a boxba, ha már így összenőttünk ezen a versenyen."

"Örülök az eredménynek, és annak, hogy bebizonyosodott, van értelme a rendkívül sok fizikai edzésnek, amit az öttusázókkal végzek hétvégente is, hiszen ezt a versenyt nem bírtam volna, ha nem vagyok tökéletes edzettségi állapotban. A csapatnak és a szerelőknek köszönöm a rengeteg segítséget, a kint lévő, valamint a televíziók előtt szorítóknak pedig a szurkolást!" - zárta nyilatkozatát Baumgartner.