A hibrid korszak kezdete óta a Mercedes és Lewis Hamilton uralja a Forma-1-et, és az elmúlt hét szezonból hat alkalommal a brit pilóta végzett a pontverseny élén. Ennek következtében statisztikailag a sportág legeredményesebb versenyzőjévé vált, idén pedig jó esélye van rá, hogy a világbajnoki címek tekintetében is felülmúlja Michael Schumachert.
A 36 esztendős pilóta kritikusai elsősorban azért vonják kétségbe teljesítményét, mert úgy vélik, ilyen domináns autóval sokan képes lennének nyerni. A Mercedesnél viszont időről időre kiemelik, hogy Hamilton folyamatosan fejlődni akar, ami jelentős mértékben hozzájárul a sikerhez. Így tett Mike Elliott, a Mercedes technológiai igazgatója is, aki a hétszeres világbajnok F1-es bemutatkozása előtti korszakig ment vissza, ugyanis 2008-ig a McLaren aerodinamikai részlegén tevékenykedett.
Hosszú ideje ismerem Lewist, hiszen a régi szép időkben több aerodinamikai tesztet hajtottunk végre különböző kifutópályákon, az ország legfurcsább pontjain
– nyilatkozta a The Muscle Help Foundationnek. – Olyan helyeken, mint Elvington [alig több mint 1000 fős falu Kelet-Angliában – a szerk.], takarítottuk a havat, hogy az autó oda-vissza mehessen, mi pedig méréseket végezhessünk. Erre a feladatra a fiatal pilótákat jelölték ki. Lewis pedig már két vagy három éve járt [tesztelni], amikor elkezdett vezetni a McLarennél, szóval akkor már hosszú ideje ismertem. Lewisban az volt az érdekes, hogy ő volt az első versenyző, aki egy aerodinamikai teszten megkérdezte, hogy mit tud tanulni ebből, miben fejlődhet a legközelebbi alkalomra.”
Elliott hozzátette, ezek a tesztek általában borzasztóan unalmasak voltak, hiszen a pilótáknak egy bizonyos sebességgel kellett eljutniuk a kifutó egyik végéből a másikba, majd fordulás után ugyanilyen tempóval kellett visszamenniük.
Ennek következtében a többségnél egy idő után alábbhagyott a koncentráció, és elkezdtek hibázni, Hamilton azonban ebben a tekintetben is más volt.
Persze nem ez volt az egyetlen pozitívum a brit versenyzővel kapcsolatban, hiszen eközben a normál pályákon bizonyította tehetségét. 2005-ben a Forma-3-as Euro Seriesben, egy évvel később pedig a GP2-ben végzett a tabella élén, hogy aztán az F1-ben is megállja a helyét.
„Látva őt az alsóbb kategóriákban, úgy gondolom, a McLarennél tudtuk, hogy az F1-be tart, látszott, hogy mire képes, amikor pedig először ült az autóban, mindenki láthatta, hogy már ekkor felveszi a versenyt [Fernando] Alonsóval – emlékezett vissza Elliott. – Azt gondoltam, hogy ez nagyon különleges teljesítmény. Később, ahogyan teltek az évek, hozzánk hasonlóan érettebb lett.”
Ami a jelent, illetve a közeljövőt illeti, a technikai szabályok viszonylagos változatlansága miatt Hamiltonnak nagy esélye van a címvédésre. Persze a Red Bull minden erejével azon van, hogy ezt megakadályozza, és Elliott úgy véli, az energiaitalosokkal jó lesz vigyázniuk.
Szemügyre véve ellenfeleinket, nyilvánvaló, hogy [elsősorban] a Red Bullra fogunk figyelni.
Ők lesznek a legerősebb riválisaink, és úgy gondolom, [Max] Verstappen személyében nagyon jó pilótájuk van. [Sergio] Pérez pedig elég erős másodikszámú versenyző ahhoz, hogy pontokat szerezzen, amikor Verstappen ezt nem teszi meg, vagy segítséget nyújtson a konstruktőri világbajnokságért folytatott harcban.”
A tavalyi szezont látva nem valószínű, hogy más istálló önerőből képes lenne akár csak megközelíteni a Mercedes tempóját, ezzel együtt így is akadnak izgalmas projektek, melyekre érdemes lesz figyelni. A brit szakember ki is emelt néhányat ezek közül.
A kulcsfontosságú pilóták közül [Charles] Leclerc nyilván nagyon jó versenyző, emellett érdekes lesz látni, hogy [Sebastian] Vettel hogyan boldogul az Aston Martinnál,
képes lesz-e újjáéleszteni pályafutását. A Mercedes tagjai pedig a saját pilótáinkon kívül vélhetően George Russell Williamsben nyújtott teljesítményét is figyelemmel fogják követni.”
Ezzel együtt Hamilton végső győzelme számítana papírforma eredménynek, minden más forgatókönyv meglepetésnek minősülne. Ugyanakkor hosszabb távon az sem probléma, ha egy-egy futam nem a tervek szerint sikerül, sőt, attól még erősebbé válnak.
Van egy idézet Niki Laudától, amiben a következőt mondta: »a győzelemből semmit nem tanulunk, okulni a vereségből lehet«.
A kudarcra adott érzelmi reakció ugyanis sokkal erőteljesebb, mint a diadal esetében. Ha az ember kikap, ki akarja deríteni az okokat, és ezt a csapaton belül is látjuk. Amikor elveszítünk egy futamot, arra gondolunk, hogy ez miért történt.”
A brit szakember szerint a vereségből levonják a kellő tanulságokat, ami akár teljesítménybeli fejlődésben is megnyilvánulhat. Elliott az istálló csapatfőnökét, Toto Wolffot is idézte, aki egyszer úgy fogalmazott, hogy „azon a napon, amikor kikapunk, az ellenfeleink elkezdhetnek félni”.
A brackley-i alakulat technológiai igazgatója ugyanakkor hozzátette, a csapattagok még a zsinórban hét duplázás ellenére is úgy érzik, messze vannak még a tökéletességtől.
„Amint az ember elkezdi nézegetni magát a tükörben, és arra gondol, hogy »mi vagyunk a győztesek, mi vagyunk azok, akik évről évre megcsinálták«, hibát követ el. Szükség van bizonyos mértékű alázatra, hiszen az ellenfél erős, és ha nem vagyunk elég éberek, megvernek minket. Ez még akkor is megtörténhet, ha nem alszunk el, szóval a legjobb, ha arra koncentrálunk, hogy miként válhatunk jobbá hétről hétre.”