Két régi-új csapatnév is megjelenik a Forma-1 idei mezőnyében, kettő pedig eltűnik: ebből már sejthető, hogy a Renault és a Racing Point nem veszett el, csak átalakult, Alpine és Aston Martin néven folytatják a versenyzést a világbajnokságban. Ez elsőre furcsa lehet, de ilyesmi a labdarúgásban sem példátlan, elég a londoni Arsenalra gondolni, ami Dial Square-ként indult, aztán volt Woolwich és Royal Arsenal is.
Manchester Unitednak viszont nem nevezték, de a Forma-1-ben volt már ehhez fogható névváltozás is, bár jóval gyakoribb, hogy ismert márkák felvásárolnak kisebb manufaktúrákat és saját cégérükkel folytatják a versenyzést. Cikkünkben bemutatjuk az idei csapatok gyökereit, de ahogy látni fogjuk, ez nem is mindig egyszerű!
Kezdjük a legsimább esettel, a Scuderia Ferrarival, ami az 1950-ben elindított sportág második nagydíjától a világbajnokság tagja, és minden évben szerepelt a mezőnyben, igaz, 1964-ben az utolsó két futam erejéig előfordult, hogy nem az olasz istálló, hanem a gyár támogatását élvező NART versenyeztette az autókat, amikor Enzo Ferrari vitába keveredett az olasz sportszövetséggel.
Bár a Ferrari autógyár az évek során gazdát cserélt és átalakították a tulajdonosi körét is, a Scuderia mindig is elválaszthatatlan része volt, még akkor is, amikor John Barnard technikai igazgató irányítása alatt az F1-es autókat Maranello helyett az angliai Guildfordban működtetett tervezőirodában álmodták meg.
Az egyik legkacifántosabb história a manapság mindent megnyerő Mercedeshez köthető a Forma-1-ben. A Mercedes-Benz már a II. világháború előtt részt vett nagydíjakon, majd 1954-ben és 1955-ben összesen kilenc győzelmet szerzett a Forma-1-ben, az autókat akkoriban közvetlenül a Daimler-Benz AG nevezte és versenyeztette. Az 1955-ös Le Mans-i 24 órás versenyen történt tragédia után viszont a gyártó hosszú időre felhagyott az autóversenyzéssel, a Forma-1-be csupán az 1990-es évek elején kezdett visszatérni először a Sauber majd a McLaren partnereként, később résztulajdonosaként.
A Mercedes gyári csapata a jelenlegi formában a 2010-es szezonra állt össze az angliai Brackley-ben, az istálló gyökerei viszont 1968-ig nyúlnak vissza, amikor Ken Tyrrell benevezte a Tyrrell Racinget a Forma-1-be és egészen 1998 végéig a mezőnyben is tartotta azt. A csapat nevezését ekkor átvette a British American Racing (BAR), így a jogfolytonosság fennmaradt, de az eszközeire nem tartott igényt. A BAR 2005 végéig szerepelt az F1-ben, ekkor az istálló a Honda gyári csapata lett a japán vállalat 2008 végi távozásáig.
A szakadék szélére jutott gárdát a rutinos csapatfőnök, Ross Brawn vette a nevére, és Brawn GP-ként világbajnokságot nyert vele, mielőtt 2009 végén, jó ütemérzékkel eladták a csapatot a Mercedesnek.
A sok változást követni is nehéz, de akadnak veteránok, akik több korszakon át is a csapatnál maradtak: Andrew Shovlin, a Mercedes vezető versenymérnöke 1999-ben a BAR-nál kezdte pályafutását és a Brawn GP, valamint a Mercedes révén már nyolc világbajnoki címnél jár.
Nem áll ennyi epizódból, de többfelvonásos a mai Red Bull Racing története is, amit eredetileg Sir Jackie Stewart és fia, Paul hozott létre Paul Stewart Racing majd 1997-től az F1-ben Stewart Grand Prix néven. A kis skót startup 1999-re futamgyőzelemig jutott, de inkább eladták a csapatot a Fordnak, ami Jaguar Racing néven versenyeztette tovább, mígnem költséges és kínosan eredménytelen évek után 2004-ben a kiszállás mellett döntöttek.
Ekkor jött Dietrich Mateschitz és a Red Bull, az utolsó pillanatban mentőövet dobtak a csapatnak, és 2005-től Red Bull Racing néven versenyeznek. Az energiaitalos vállalat Christian Horner és Adrian Newey vezetésével élcsapatot épített Milton Keynesben, ami 2009 óta lényegében folyamatosan futamgyőzelmekért harcol.
A Red Bull ennyinél nem állt meg, 2005 végén felvásárolta az 1985-től az F1-ben versenyző Minardit is, és 2019 végéig Toro Rosso néven fiókcsapatként működtette a faenzai kiscsapatot. A cégvezetés többször is megpróbált túladni az istállón, de az eladás mindig meghiúsult, 2020-tól már divatmárkát reklámozva Scuderia Alpha Tauri néven állnak rajthoz.
Az egyszerűbb történetű csapatok közé tartozik az 1963-ban létrehozott és 1966 óta folyamatosan a Forma-1-ben versenyző McLaren. A wokingi istálló sohasem változtatott a nevén, de ki kell emelni, hogy 1980-ra a csapat mélypontra került és a Philip Morris nyomására a McLaren egyesült Ron Dennis akkori csapatával, a Project 4-ral, innen ered az autók híres MP4 típusjelzése. Megalakult a McLaren International, ami rengeteg átszervezés, holdinggá alakítás és tulajdonosváltások után a mai napig is létezik, bár Dennis és a dohánygyártó sem érdekelt már benne.
Hasonló a helyzet a Williamsnél is, ami a Forma-1 utolsó családi csapata volt 1977 és 2020 között, amikor az alapító, Sir Frank Williams és lánya, Claire is elhagyta a fedélzetet, de az istálló neve a Dorilton Capital égisze alatt is fennmarad. A létrehozása óta az alapító tulajdonában áll a Haas-csapat is, ami 2016-ban jött létre Gene Haas révén, de nem áll kapcsolatban Carl Haas egykori istállójával, a Haas Lola-csapattal, ami 1985-ben és 1986-ban indult a mezőnyben.
Ha verseny lenne, hogy melyik csapatnak volt eddig a legtöbb elnevezése, az Aston Martin és az Alpine is előkelő helyen szerepelne. Az idei évtől a brit luxusautógyár nevét viselő csapatot bennfentesek már csak Team Silverstone néven emlegetik, eredetileg Eddie Jordan Racing volt, 1991-től a Forma-1-ben szerepelt Jordan Grand Prix néven egészen 2005-ig, amikor az alapító eladta azt az orosz hátterű Midland Groupnak. 2007-től már a holland sportautó manufaktúra, a Spyker nevét viselte, de ez a korszak is gyorsan tovatűnt, mert jött Vijay Mallya, aki 2008 és 2018 között Force India néven hazája önjelölt F1-es csapatát faragta belőle.
A halmozódó adósságok miatt a csapat a 2018-as Magyar Nagydíj előtt csődbe ment, ekkor némi ügyeskedéssel Lawrence Stroll konzorciuma vette át az irányítását, és az elmúlt két szezon során Racing Point néven versenyeztek. A furcsa elnevezés egyik oka, hogy Strollék nem tudtak jobban csengő nevet vásárolni, ezért vettek (majdnem) egy egész autógyárat: a kanadai milliárdos megszerezte az F1-ben korábban már szereplő Aston Martint, és 2021-től a világbajnokság ismertségét felhasználva igyekeznek fellendíteni az utcai autók eladását is.
Ugyanebben gondolkodnak a Renault-nál is, ezért nevezték át az eddigi Renault-csapatot Alpine-ra. Önálló konstruktőrként a Renault 1977-ben lépett be a Forma-1-be még franciaországi központtal, de az 1985-ös szezon végén a gyári istállót kivonták a sportágból. 2000-ben megvásárolták a Benetton-csapatot, amit 1981-ben Toleman néven alapítottak, majd 1985 és 2001 között a divatmárka nevét viselte.
A Renault 2002 és 2010 között, majd 2016 és 2020 között adta a nevét az istállóhoz, közben Lotus F1 Team néven is szerepeltek (akkor egy luxemburgi befektetőcég, a Genii Capital volt a tulajdonos), de ez nem azonos a „klasszikus” Team Lotusszal, ami 1954 és 1994 között versenyzett, és a 2010-es inkarnációval sem, ami malajziai háttérrel rendelkezett. Nem egyszerű átlátni, magunk között maradjunk inkább a Team Enstone-nál!
Akadt viharos időszak az 1970-ben alapított Sauber történetében is, amit 2019 óta hivatalosan Alfa Romeo Racingnek hívnak, de az autót továbbra is a svájci istálló építi és versenyezteti. A Sauber az 1993-ban történt F1-es bemutatkozás és a 2005-ös szezon vége között az alapító, Peter Sauber nevét viselte, ekkor az alapító úgy érezte, biztosítja a csapat jövőjét azzal, hogy eladja azt a BMW-nek.
A bajor gyártó négy szezonon keresztül volt gazdája az istállónak, 2009 végén viszont a gazdasági válság és a befagyasztott motorszabályok miatt a menedzsment úgy döntött, elhagyja a sportágat. Peter Sauber visszatért és megmentette az életművét, a névváltozás viszont 2010-re akadályba ütközött, így a csapatot továbbra is BMW Sauber F1-nek hívták és Ferrari-motort használt.
A groteszk helyzet később elhárult és 2018 végéig a Sauber ismét önállóan szerepelt az F1-ben, bár az eddigi utolsó szezon során főszponzorként megjelent már az Alfa Romeo, ami 2019-től teljesen a saját képére formálta a svájci csapat arculatát. Így az 1950-ben és 1951-ben saját gyári csapatával történelmet író olasz márka is visszatért a mezőnybe, de a nyilvánosan elérhető adatok alapján nem rendelkezik részesedéssel a csapatot működtető vállalatban.
A fenti példák alapján látható, hogy a Ferrarit kivéve a Forma-1-ben igen nehéz eldönteni, hogy egy adott csapat mennyire köthető a névadójához és valóban az-e, aminek hívják. Jó példa erre a lényegében teljesen Angliában készülő Mercedes, amiben ráadásul a nevet birtokló Daimler már csak 1/3 arányban tulajdonos vagy az Aston Martin, ami szintén Mercedes-motorral szerepel, és eddig más nevet viselt, a tulajdonosi köre viszont hasonló a névadó autógyárhoz.
Segíthetné a tisztánlátást, ha a jogfolytonosságot követnénk és az Alpine-t képletesen Team Enstone-nak, az Aston Martint pedig Team Silverstone-nak tekintenénk, de ha kötni akarjuk az ebet a karóhoz, akkor a mai Aston Martin 2018-ban jött létre, amikor Lawrence Stroll és befektetőtársai az egykori Force India eszközeivel megalapították a Racing Pointot, de új jogi személyiséggel.
Hasonló a probléma például a Mercedes vagy az Alfa Romeo részvételével, hiszen mindkét márka önálló gyári csapattal részt vett ugyan a sportág hőskorában, az 1950-es években, manapság mégis egy leányvállalaton keresztül szerepelnek az F1-ben, ráadásul még csak résztulajdonosnak is csupán a Daimler mondhatja magát.
Noha a részletekben elveszve kialakulhat az érzés, hogy a nevek és az arculatok csupán üzleti mesterkedések eredményei, mégis jó hír a Forma-1-nek, hogy az autózás és versenyzés kultúrájához köthető márkák jelen vannak és visszatérnek a mezőnybe. Ha nem is mindig vegytiszta formában, de tovább írják a történelemkönyveket és segítenek fenntartani a mítoszokat, amelyek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a Forma-1 manapság a legismertebb autóverseny lehessen.