Lienen irreálisnak tartja a hannoveri célokat

A Hannover '96 az elmúlt idényben története legjobb élvonalbeli szereplését érte el azzal, hogy a tizedik pozícióban fejezte be a Bundesliga küzdelmeit, de az egyesület ambiciózus elnökének, Martin Kindnek ez is kevés volt. A nyáron aztán a klub annyi pénzt költött új focistákra, mint korábban soha, és ennek megfelelően a célkitűzés is merészebb lett, aminek a vezetőedző, Ewald Lienen nem különösebben örül - főleg, hogy a gárdát sérüléshullám sújtja.

A hannoveri egyesület az elmúlt években elnyerte a nem éppen hízelgő "mini FC Hollywood" nevet, köszönhetően annak, hogy a klub háza táján szinte mindegyik szezonban a sportigazgató és a szakvezető vitája jelentette a fő beszédtémát - függetlenül attól, hogy ki töltötte be e két posztot. Eleinte Ricardo Moar és Ralf Rangnick volt a két vitapartner, majd az elmúlt szezonban Ilja Kaenzig és Ewald Lienen véleménykülönbsége jelentett problémát.

Kész csoda, hogy eközben az együttes viszonylag jól szerepelt, persze könnyen lehet, hogy ha nyugodtabbak a körülmények, akkor a gárda még előkelőbb helyen végezhetett volna, elvégre 19 forduló után a hannoveriek még a hatodik helyen álltak - ebből a szempontból viszont a bajnokság végén megszerzett tizedik helyezés kissé csalódást keltő is lehetne.

Összességében véve azért a vezetőség elégedett volt Lienen munkájával, és az elnök ígéretet tett a szakvezetőnek, hogy a nyáron az eddigieknél sokkal több pénzt költhet játékosvásárlásra. Kind nem a levegőbe beszélt, hiszen a Hannover a nyáron összesen több mint négymillió eurót adott ki a játékospiacon, ami klubrekordnak számít - pedig ezért az összegért négy labdarúgót igazolt az egylet.

Erre persze szükség volt, mert néhány kulcsember távozott a gárdától, és elsősorban a középpálya gyengült meg: a kanadai Julian de Guzman az RC Deportivóba igazolt, míg Nebojsa Krupnikovics az Arminia Bielefeldbe szerződött, és mindketten ingyen hagyták ott a klubot. A pótlásukra a hannoveriek egyrészt megvették az FSV Mainz futballistáját, Hanno Balitschot, akinek a vételára egymillió euró volt, illetve kölcsönvették a bolgár Szlavia Szófia válogatott focistáját, Cavdar Jankovot, akiért egy évre kétszázezer eurót kellett fizetni.

Még fontosabbnak tűnt azonban a támadórészleg felfrissítése, hiszen a hannoveriek az előző idényben elképesztően kevés gólt, mindössze 34-et szereztek: csupán az utolsó két helyen végzett Hansa Rostock és SC Freiburg futballozott eredménytelenebbül. Ennek megfelelően két vérbeli gólvágó is érkezett az AWD Arenába: a válogatott Thomas Brdaric volt a drágább, hiszen 1,8 millió euróba került a megvétele a VfL Wolfsburgtól, de a Bayern Münchentől szerződtetett iráni Vahid Haszemjan is 1,2 millió eurót kóstált. Ha mellettük megemlítjük még a kölcsönből visszaérkezett Ricardo Sousát és Mohamed Idrissout, valamint az FC Schalke 04-től ingyen megszerzett Michael Delurát, akkor valóban konstatálhatjuk, hogy egy viszonylag erős keret állt össze Hannoverben.

A felkészülési időszakban nem is szerepelt rosszul a gárda, és Lienen legtöbbször 4-3-3-as felállásban küldte pályára tizenegyét, a bajnoki rajtra azonban a korábbi elképzeléseken változtatni kellett a csapatot sújtó sérüléshullám miatt. Összesen hat játékos dőlt ki a sorból, közöttük több olyan, akire a mester a kezdő csapatban számított. A legnagyobb problémát az jelentette, hogy egyik jobbhátvéd, az amerikai Steve Cherundolo és Delura sem állt a rendelkezésére, így Lienen jobb híján az eredetileg a középpályán számításba vett Balitschot vezényelte vissza a védelem jobb oldalára.

Ez viszont azt jelentette, hogy a pálya közepén szereplő csapatrészben maradt "lukat" Christoph Dabrowskival volt kénytelen betölteni, aki már a legutóbbi idényben sem számított a tréner kedvencei közé. Támadók terén sem maradt sok alternatívája a szakvezetőnek, hiszen Idrissou, Ricardo Sousa, Silvio Schröter és Daniel Stendel is feliratkozott a maródik listájára, így aztán nem csoda, hogy az első három fordulóban ugyanaz a kezdő tizenegy futott ki a pályára, és az első, valamint a harmadik körben Lienen nem is cserélt, de a második játéknapon is csak az utolsó húsz percben változtatott.

A "kényszerpályán" mozgó Lienen szempontjából így a három mérkőzésen szerzett három pont nem is olyan rossz teljesítmény, a vezetőség számára viszont ez kissé kevés, főleg, hogy Kind a bajnokság kezdete előtt kissé nagyvonalúan már a Bajnokok Ligájáról beszélt.

A hivatalos célkitűzés az első tízbe kerülés, és a szakember ezt is csak úgy tartja reálisnak, ha a klub az átigazolási időszak vége előtt még tovább erősít. Lienen leginkább egy támadó középpályást szeretne igazolni, a sportigazgató, Ilja Kaenzig azonban határozottan kijelentette, hogy nemhogy nincs elegendő pénz egy új igazolásra, de a Hannovernek semmilyen forrás nem áll a rendelkezésére. A jelek szerint tehát megint előkerült a régi lemez...