Társoldalunk:

Maradona utolsó tangója

Szombat délután, helyi idő szerint négy órakor ötvenezer ember töltötte meg a Buenos Aires-i La Bombonera-stadiont, a Boca Juniors sporttelepét. Egy középkorú, túlsúlyos férfiútól jöttek elköszönni a rajongói - pontosabban sok százmillió rajongója közül ötvenezren -, köztük sokan olyanok, akik kerek negyedszázaddal ezelőtt az illető első bajnoki mérkőzésének is szemtanúi voltak. Természetesen Diego Armando Maradona búcsúmeccséről van szó, amely még egyszer - ám őt ismerve meglehet, hogy nem utoljára - minden idők legnagyobb labdarúgójára irányította a reflektorfényt.

DIEGO MARADONA
  Születési hely: Villa Fiorito (Buenos Aires)
Születési idő: 1960. október 30.

Klubok: Los Cebollitas (1966-1976), Argentinos Juniors (1976-1981, 116 gól), Boca Juniors (1981-1982, 28 gól), FC Barcelona (1982-1984, 38 gól), SSC Napoli (1984-1992, 115 gól), Sevilla (1992, 4 gól), Newell's Old Boys (1993, 0 gól), Boca Juniors (1995-1997, 7 gól).

Eredmények: Felnőtt és junior világbajnok az argentin válogatottal (1986, 1979), felnőtt világbajnoki ezüstérmes (1990), négy felnőtt vb-n szerepelt, argentin (Boca, 1981) és olasz  (Napoli, 1987, 1990)  bajnok, UEFA Kupa-győztes (Napoli, 1989) , olasz kupagyőztes (1987, Napoli)

 
Mindjárt egy olyan állítással kezdtük írásunkat, amely nyilván kiváltja a Pelé-szimpatizánsok felháborodását, csakhogy egy közelmúltban végzett internetes szavazás eredményeképpen toronymagasan Maradonát tartották a válaszolók a világ valaha élt legnagyszerűbb futballistájának. Igaz, hogy a brazil tízes három világbajnoki aranyérmet is őriz a vitrinjében, míg a "Hajasnak" - Pelusa volt a beceneve Diegónak hazájában - "csak" egy arany és egy ezüst jutott osztályrészül, ám mivel a Santos egykori megasztárja huszonegy évvel idősebb az argentin Aranyfiúnál - Pibe de Orónak is hívták, a változatosság kedvéért -, rá nyilván kevesebben emlékeznek az intenetezők korosztályából.

Pelé a díszpáholyban

Amúgy maga Pelé is ott volt az argentin fővárosban, pénteken érkezett, és azonmód nyilatkozott is, eloszlatva minden félreértést. "A kettőnk rossz viszonyáról terjesztett hírek a pletyka kategóriájába tartoznak. Nekem soha, semmi bajom nem volt Diegóval, de szerintem neki se velem" - mondta a Fekete Gyöngyszem. "Ha egyforma idősek vagyunk, és egy csapatban játszunk, akkor azt a csapatot soha, senki nem tudta volna legyőzni." Pelé még hozzátette, mintegy szavai alátámasztására: "Hiszen valaha én próbáltam meg Diegót a Santosba csábítani! Ha ez így van, akkor miért mondják, hogy nem szimpatizáltunk, netán féltékenyek voltunk egymásra?!" Pelé egyébként tréfásan megjegyezte, ha játszana a búcsúmeccsen, akkor őt illetné meg a tízes mez, nem pedig Diegót, hiszen ő az idősebb.

Maradona másfél órával a kezdést megelőzően érkezett meg a Bombonerába, és meghatódott a stadiont már akkor megtöltő fél százezer szurkoló tapsviharától. "Hálás vagyok a kedves fogadtatásért, úgy érzem, meg sem érdemlem ezt a nagy szeretetet" - lépett a mikrofonhoz, könnyeivel küszködve, miközben a kivetítőn feltűnt hatalmas képmása. "Remélem, valamit tudok majd adni nektek abból, amit éveken keresztül képes voltam adni. Szeretem a Bocát, szeretem a válogatottat, és mindenekfelett szeretem Argentínát. Azt hiszem, mindnyájan egy jobb országot érdemelnénk." Hogy ez utóbbi félmondatát mi motiválta, az nehezen megfejthető - vélhetően az országot sújtó gazdasági válság.

A gyepszőnyeg egyik térfelét égszínkék-fehérre, a másikat arany-tengerkékre festették - előbbi az argentin nemzeti lobogó színkompozíciója, utóbbi a Boca Juniorsé. A díszpáholyban ott volt a teljes Maradona család - Maradona-klánt is írhattunk volna -, élen a családfővel, a sztár édesapjával, don Diegóval és a mamával, dona Totával. Ott volt Maradona felesége, Claudia Villafane, valamint a két lány, Dalma és Giannina, s az elmaradhatatlan menedzser, Maradona legjobb barátja: Guillermo Cóppola. "Minden Maradona" égszínkék-fehér nemzeti színekbe öltözve.

A közönség rigmusokat énekelt, egyrészt éltetve Diegót, másrészt ócsárolva Bielsa szövetségi kapitányt, amiért nem veszi számításba a válogatottban Riquelmét, a Boca félistenként tisztelt sztárját. Az ugyancsak a díszpáholyban helyet foglaló Pelét is idegesíteni próbálták az alábbi mondókával: "Brasilero, brasilero, que amargado se te ve: Maradona es mas grande, que Pelé", azaz: "Hej, te brazil, hej, te brazil, miért oly' nagy a bánatod? Csak azért, mert nem Pelé, de Diego a legnagyobb!"

A fekete gyöngyszem csak elnézően mosolygott.

Fotó: Reuters

A mérkőzés végén elsírta magát a búcsúzó csillag 

Megáll az idő

Pontban négy órakor megállították a stadion nagyóráját, Maradona kifutott a gyepre. Tagadhatatlan, nem nyújtott kifejezetten sportos látványt jókora pocakjával. A két csapat sztárjai barátként fogadták - Lópezen át Matthäusig és Sztoicskovig mindenkivel összeölelkezett, majd négy óra húszkor útjára indult a labda. A közönség nem tagadta meg önmagát: kifütyülte az egykor az ősi ellenfél, a River Plate csapatában játszókat - "Mono" Burgos kapust, Sorínt, Aimart -, ugyanakkor melegen éltette az ex-Bocásokat: Samuelt, Kily Gonzalezt, Verónt.

"Maradooooo, Maradooooo" - zúgta a tömeg, és - csodálatos módon -  ahogyan elkezdődött a meccs, legalább huszonöt kiló "leugrott" a Hajasról, pardon, a Hájasról. A labda tapadt a lábához, mintha szőnyegen gurulna, úgy kapták a kényszerítő passzokat a társak: Verón, Zanetti, a Tetű, Kily... És vissza is adták a "főnöknek", szóval, igazi, békebeli futball muzsikált a pályán.  A másik csapatban - ahol ugyancsak játszott egy-két argentin - Francescoli, a Herceg és Riquelme vitte a prímet.

A második félidőben bejött Cantona, Careca - az egykori nápolyi klubtárs -, Castromán, mind-mind csillagok, csak Maradona maradt a pályán! Fújtatott, szuszogott, nyögött, esett-kelt, de játékszeretete nem engedte az öltözőbe. Csak a 75. percben, de addig rúgott két gólt, mindkettőt tizenegyesből! Gólpassz Aimarnak, aztán az első büntető. Higuita áll a kapuban, a bolondos kolumbiai, aki olykor az ellenfél térfelére is átmerészkedett. A labdának Diego fut neki, jobbra mutat, Higuita engedelmesen elvetődik, a golyóbis pedig pont az ellenkező sarokba gurul.

A futball a legszebb teremtmény

Amikor leballagott, lehúzta argentin válogatott mezét, és akkor tört ki az igazi ováció: alatta mindvégig ott volt a Boca Juniors aranysárga-tengerkék színű trikója is. Mintha csak azt akarta volna szimbolizálni ezzel a lelépő sztár: azért a Boca áll a legközelebb a szívéhez.

"Ennél boldogabb, elégedettebb már nem is lehetnék" - mondta zárszavában Argentína nemzeti hőse. "Ez az este maga a csoda. A futball a legszebb és a legegészségesebb sport, ami csak létezik a Földön."
A tömeg Maradona lábainál, ő maga pedig a magasban: társai vállukon viszik le a pályáról. Diego szeméből patakokban folyik a könny.

"No llores por mí, Maradona, don't cry for me, Maradona..."
 
Argentína - Világválogatott 6-3
Argentína:
 Burgos - Roberto Ayala, Samuel, Juan Sorín - Verón, Almeyda, Maradona, Javier Zanetti, Kily González - Aimar, Claudio López. Csere: Cavallero, Castromán, Cruz
Világválogatott: Óscar Córdoba (kolumbiai) - Ferrara (olasz), Bermúdez (kolumbiai), Iván Córdoba (kolumbiai), Gamarra (paraguayi) - Solano (perui), Riquelme (argentin), Valderrama (kolumbiai), Francéscoli (uruguayi) - Suker (horvát), Sztoicskov (bolgár). Csere: Cantona (francia), Carini (uruguayi), Matthäus (német), Recoba (uruguayi), Rodriguez  (argentin), Higuita (kolumbiai), Careca (brazil).

Ch. Gáll András

Korábban:

Megasztárok Maradona búcsúmeccsén

Megműtötték Maradona térdét

Maradona búcsúmeccsén Castro a díszvendég 

Visszavonultatják Maradona mezét

Maradona Angliában edzősködne