Élő:
Vágólapra másolva!
Az RC Strasbourg szurkolói a pocsékra sikeredett szezonkezdetet követően attól féltek, hogy kedvenc csapatuk erejét meghaladja majd a bennmaradás kiharcolása, ám az októberi edzőcsere nagyon jót tett az együttesnek. Az Antoine Kombouarét váltott Jacky Duguépéroux vezérletével az elzásziak ugyanis egyre feljebb kapaszkodnak a tabellán, már a 13. helyen állnak, ráadásul a Ligakupában bejutottak a fináléba.

A strasbourgi klub az előző két idényben egyaránt a 13. helyen végzett a Ligue 1-ben, ez alapvetően nem rossz teljesítmény a gárdától, azonban az egyesület vezetősége ennél többet szeretett volna elérni, és nem is titkolta, hogy a mostani pontvadászatban a tabella első felében szeretnék zárni a küzdelmeket.

A trénerrel, Antoine Kombouaréval azonban elégedettek voltak, a nyáron 2007-ig meghosszabbították szerződését, és a keret megerősítése is viszonylag jól sikerült. A gárda több kulcsemberét is elveszítette, ugyanakkor az új szerzemények megfelelőnek tűntek ahhoz, hogy az előzetes célkitűzést elérje az együttes - ehhez képest a bajnoki rajt egyenesen pocsékra sikeredett.

Kilenc forduló alatt az RC Strasbourg egyetlen mérkőzést sem nyert, döntetlent is csupán négyszer játszott, és az utolsó helyen, meglehetősen rossz pozícióban várhatta a folytatást. Szinte nem volt olyan csapatrész, amelyet dicsérni lehetett volna: kilenc mérkőzésen mindössze hét gólt ért el a gárda, kapott viszont 16-ot - mindkét mutató a legrosszabb volt a ligában.

Az FC Nantes elleni, hazai 2-0-s vereséget követően így aztán nem jelentett meglepetést, hogy a vezetőség Kombouaré menesztése mellett döntött, a kérdés már csak az volt, hogy ki lesz a szakvezető utódja. A hírek szerint felmerült Alain Perrin és Raynald Denoueix neve is, ám végül Jacky Duguépéroux-ban látták a megoldást, és személyében egy olyan szakember került a kispadra, akinek a neve kis túlzással egyet jelent a klubéval.

Játékosként egykoron hat éven keresztül futballozott az elzásziaknál, 1979-ben tagja volt a bajnoki címet nyert gárdának, és edzői pályafutása jelentős részét is ott töltötte: 1995 és 1998 között volt a csapat mestere (a mérleg egy Ligakupa-győzelem), ezt követően az utánpótlás irányítását vette át, 2002 óta pedig az átigazolásokért felelős az egyesületnél. Nála jobban tehát valószínűleg senki sem ismerte a keretet a jelöltek közül, és ennek az eredménye gyorsan megmutatkozott.

A Strasbourg ugyanis már a második mérkőzésén megszerezte első győzelmét a szezonban, és utána szorgalmasan gyűjtögette a pontokat. A leglátványosabb változás a hazai szereplésben állt be: míg Kombouaré idejében a csapat négy mérkőzésből egyet sem tudott megnyerni a La Meinau-stadionban, addig az új mesterrel az első három otthoni találkozóján begyűjtötte a három pontot a gárda, összességében véve pedig tíz összecsapáson keresztül veretlen maradt házigazdaként, és a szériát megszakító, listavezető Olympique Lyon is csak 1-0-ra tudott nyerni Strasbourgban.

Mindennek köszönhetően az elzásziak elhagyták a kiesési zónát, 32 fordulót követően már a 13. helyen állnak, és bár teljesen még nem nyugodhattak meg, a tendencia mindenképpen biztató. Arról nem is beszélve, hogy a nemzetközi kupaszereplés kiharcolása is kézzelfogható közelségbe került, miután a Ligakupában a csapat bejutott a fináléba. Szó se róla, a sorsolással volt némi szerencséje az együttesnek, hiszen az első forduló kivételével mindig otthon játszhatott a gárda, és a hazai pálya előnyét maximálisan sikerült kihasználni.

A teljesítményjavulást ráadásul szinte ugyanazzal a csapattal sikerült elérni, mint Kombouarénak: noha a téli átigazolási időszakban több focistával is kapcsolatba hozták a Strasbourgot (szóba került Martin Djetou és Sébastien Piocelle szerződtetése is), végül egyetlen új játékos sem érkezett a gárdához.

Duguépéroux-nak egy kisebb sérüléshullámmal is meg kellett birkóznia: a csapatkapitány Christian Bassila, a középpályás Ulrich le Pen, a középhátvéd Karim Hagui és a házi gólkirály Mickael Pagis is hosszabb-rövidebb időre kidőlt a sorból - utóbbi játékos sérülése előtt a Ligue 1 góllövőlistáját is vezette 12 találattal, és még mindig a második helyen áll.

A Strasbourg egyik fő erőssége egyébként a szélsőjáték, a támadások nagy része a pálya két oldalán fut, és a két szélső középpályás (a jobb oldalon a marokkói Jaszin Abdesszadki, a bal szélen pedig Szalim Arras) az együttes két legjobbjának számít: Abdesszadki már hat gólnál tart, emellett három gólpasszt is adott, míg Arras négy assziszttal szerepel a műfaj ranglistáján, és egyszer ő is betalált.