Vágólapra másolva!
Az mindenképpen nagy meglepetést jelentett, hogy a Chelsea FC mestere, José Mourinho felállt a kispadról, de sokak szerint nem a távozásának ténye volt váratlan, hanem annak módja és időpontja. A szakvezető széke már az előző idényben megingott, és a nyáron is felmerült az edzőcsere lehetősége, ami végül nem történt meg, de az új sportigazgató kinevezése miatt valóságos időzített bomba ketyegett a londoni egyesületnél.

A Chelsea FC már Roman Abramovics érkezése előtt is az élcsapatok közé tartozott az angol bajnokságban, hiszen az orosz üzletember 2003-ban lett a londoni gárda tulajdonosa, a klub pedig már 1998-ban KEK-et nyert, és 1997 óta folyamatosan ott volt az első hatban a Premier League-ben, miközben olyan világklasszisok kergették a labdát színeiben, mint Ruud Gullit, Gianluca Vialli, Gianfranco Zola, Marcel Desailly vagy Didier Deschamps.

Abramovics jelenlétének és pénzének köszönhetően az egyesület még egy szinttel feljebb lépett, ám Claudio Ranierivel a kispadon még nem tudott trófeát nyerni, így a tulajdonos egy év elteltével menesztette az olasz szakembert, és a friss BL-győztes José Mourinhót nevezte ki a helyére.

Ez a húzás maximálisan bejött: a szakember szabad kezet kapott, és bár a Chelsea rengeteg pénzt költött, de szó sem volt arról, hogy világklasszisnak számító futballistákat vett volna. A 2004 nyarán szerződtetett Arjen Robben, Paulo Ferreira, Ricardo Carvalho, Mateja Kezsman, Tiago, Didier Drogba és Jirí Jarosík, illetve az egy évvel később érkezett Asier del Horno, Shaun Wright-Phillips, Michael Essien ugyan kiváló játékosnak számított, de nem volt sztár.

Akiből az lett, az a Chelsea sikereinek köszönhette mindezt, mint ahogyan a már korábban is a londoni klub állományában lévő John Terry vagy Frank Lampard is Mourinho áldásos munkája nyomán lett világklasszis.

A legfontosabb azonban talán az volt, hogy a portugál szakember győztes mentalitást hozott a korábban a nagy sikerek kapujában rendre elbukó gárdához - és ez még akkor is igaz, ha a Bajnokok Ligáját nem is sikerült elhódítani a csapatnak.

Utóbbi alighanem egyre inkább szálka lett Abramovics szemében, de ha hinni lehet a pletykáknak, a két bajnoki cím után a tulajdonos már nem annyira sikerekben gondolkozott, hanem azt szerette volna, ha a Chelsea világszerte kedvelt egyesületté, amolyan "branddé" válik - hasonlóan mondjuk a Manchester Unitedhez, a Liverpoolhoz, vagy külföldi példával élve a Real Madridhoz és az FC Barcelonához. Alighanem ennek érdekében csábította el a Manchester United ügyvezető igazgatóját, Peter Kenyont, és ezért igyekezett 2006 nyarán két, kifejezetten világsztárnak számító futballistát is szerződtetni Andrij Sevcsenko és Michael Ballack személyében.

Forrás: EPA

A gond ezzel csak az volt, hogy Mourinho szakmai elképzelései nem illettek Abramovics, illetve az ő fő tanácsadójának számító "szuperügynök", Pini Zahavi terveibe - a pletykák szerint különösen Sevcsenko megvétele "verte ki a biztosítékot" a trénernél.

Ezzel együtt a legutóbbi szezonban sem hiányzott sok ahhoz, hogy a Chelsea megnyerje a Bajnokok Ligáját, hiszen a klub az elődöntőben csak büntetőpárbajban esett ki a Liverpool FC-vel szemben - és miközben a bajnokságban ezüstérmes lett, az FA-kupát és a ligakupát azért elhódította. A nyáron mindenesetre másról sem lehetett hallani, mint hogy Mourinho lapátra kerülhet, de a portugál maradt (bár állítólag csak azért, mert Jürgen Klinsmann nemet mondott Abramovicsnak), viszont kapott még egy felettest Avram Grant személyében.

Voltak olyan elképzelések, is amelyek szerint a volt izraeli szövetségi kapitányt csak azért kapta meg a szakmai igazgatói állást, hogy ezzel valósággal kikényszerítsék Mourinho távozását, amihez most azért nyilván a viszonylagos eredménytelenség is hozzájárult. Az viszont már kifejezetten a portugál trénerre vall, hogy pár nappal a Manchester United elleni rangadó előtt, különösebb előzmény nélkül köszönt el a Chelsea-től, amit akár gesztusként is értelmezhetünk: "Tessék, csináljátok nélkülem".

A klub mindenesetre Grantot nevezte ki szakvezetőnek, asszisztense pedig a korábban Mourinho munkáját is segítő Steve Clarke lett, és az izraeli mester első feladata éppen a MU elleni szuperrangadó. A Chelsea új trénere klubedzőként eddig csak Izraelben tevékenykedett, ahol meglehetősen sikeres volt, hiszen a Maccabi Haifával és a Maccabi Tel-Avivval is két bajnoki címet nyert (utóbbi klubnál Nyilas Elek is volt a játékosa, míg a Hapoel Haifánál Véber György és Végh Zoltán dolgozott a keze alatt), aminek köszönhetően 2002-ben szövetségi kapitánynak nevezték ki.

Az izraeli válogatottal főleg a 2006-os világbajnokság selejtezőin szerepelt kiválóan, elvégre csak egy hajszálon múlott, hogy nem lett második a csoportban. A szentföldiek egy szextettben voltak Írországgal, Svájccal és Franciaországgal, de veretlenül végeztek, és csak rosszabb gólkülönbségül miatt szorultak le a második helyről. Szerződése lejártával távozott a nemzeti csapattól, és előbb az angol Portsmouth FC szakmai igazgatója lett, majd júliusban jó barátja, Roman Abramovics a Chelsea-nél adott neki hasonló pozíciót - hogy pár hónap múlva már ő legyen a vezetőedző.