Társoldalunk:

"Rosszat tett, amikor rádöbbentem, hogy egy utolsó senki vagyok" - interjú Szabics Imrével

2010.07.24. 12:57

Szabics Imre a Ferencvárosban - hozzávetőleg - minden második, a Sturmban és a Stuttgartban minden harmadik-negyedik, a Kölnben és a Mainzban pedig már csak minden tizedik meccsén szerzett gólt, hogy aztán Augsburgban kissé javuljon a mérlege. A huszonegyszeres válogatott csatár hét év után visszatért Grazba, ahol rögtön duplázott, ám úgy érzi, ettől nem lett jobb, de rosszabb játékos sem. Azt gondolja viszont, hogy amikor jó formában van, akkor beférne a magyar válogatottba. A huszonkilenc éves csatár szerint a sajtó a túlzott dicséretével tönkreteszi az olyan fiatal játékosokat, mint Németh Krisztián, hiszen ő maga az itthoni ajnározás után "egy utolsó senkinek" érezte magát külföldön.

- Miért igazolt ismét a Sturmhoz?
- A Graz régóta szerette volna, ha visszatérek, és én is azt mondtam, hogy szeretnék még a pályafutásom során a Sturmban játszani. Sokszor, már évekkel korábban is beszéltünk erről, és meggyőztek, hogy érdemes ismét Ausztriába igazolnom.

- Hogyhogy nem lehetett hallani erről, hogy már hívták?
- Egyetlen átigazolásom előtt sem derült ki, hogy klubot fogok váltani, én nem vagyok az a típusú ember, aki így futtatja fel magát. Mert ami otthon folyik, az borzasztó. Az egyik játékosunkat a Bayern München, a másikat a Real Madrid vinné, majd létrejön egy teljesen átlagos klubváltás. Az ilyen híreket mindig meglepődve olvasom. Nem értem azt, aki arra kéri vagy talán még fizet is érte az újságíróknak, hogy azt írják róla, ez vagy az a csapat érdeklődik iránta. Szerintem ez szánalmas.

- Önt pedig, ha nem is a Reallal, de - a Rostockon és az 1860 Münchenen kívül - a Ferencvárossal hozták hírbe.
- Nem gondolkodtam azon, hogy visszamenjek Magyarországra, ameddig igény van a játékomra külföldön, addig légiósként szeretnék futballozni.

- Mennyit változott a Graztól Grazig tartó hét év alatt?
- Sokkal jobb játékos lettem, mert a rutin sokat számít, s nekem a mostani már a tizenkettedik szezonom külföldön. Magyarországon nem sokan tudják felmutatni, hogy ennyi ideig igényt tartottak rájuk. Voltak nehéz időszakok a pályafutásomban, ám ezek megedzik és megerősítik az embert.

- Sok ismerős arccal találkozott Grazban?
- A harmincöt éves Mario Haasnak, a Sturm legnagyobb gólszerzőjének ez az utolsó szezonja, de annak idején együtt játszottam a hátvéd Ferdinand Feldhoferrel, és akad pár játékos, aki fiatalként néha-néha a csapattal edzett. Mindenkit ismerek, olyan, mintha hazajöttem volna.

- Mostani edzőjével, Franco Fodával is játszott egy csapatban, ez előny vagy hátrány?
- Az utolsó szezonomban már pályaedző volt, utána fél évig a nagycsapatot is irányította. Inkább akkor volt furcsa, hogy egy évvel korábban még együtt edzettünk, aztán ő lett a főnököm. Más a viszonyunk amiatt, hogy korábban együtt játszottunk, nem úgy áll hozzám, mint egy vadidegen új igazoláshoz. Részben könnyebb a dolgom, ám az ismeretség nem megy a követelés rovására. Ugyanúgy megköveteli tőlem a munkát, sőt talán jobban is piszkál, nehogy azt higgyék a többiek, hogy kivételezni akar velem.

- Hogyan fogadták?
- Négy évet töltöttem el itt, s egy nagyon sikeres csapatot hagytam el. Háromszor játszottunk a Bajnokok Ligájában, majd az UEFA-kupában is szerepeltünk. Ezt nem felejtik el az itteniek, amire jó példa, hogy az akkori csapat kapusából kapusedző lett, és a korosztályos együtteseknél is több olyan játékosból lett edző, aki a BL-t megjárt Sturmnak volt a tagja.

- A visszatérése parádés lett: egyből két góllal nyitott. Volt nagy ünneplés?
- Két gólt rúgtam, ez igaz, ám ettől se rosszabb, se jobb nem lettem, én most is ugyanazt tudom, mint amikor nem szerzek gólt. Nyilván egy ilyen rajt jót tesz az önbizalmamnak, örülök neki, de tudom, hogy lesznek olyan meccsek is, amelyeken nem fogok gólt lőni.


- Inkább a lesipuskás góljairól híres, míg most rúgott egy távoli bombát is a Riednek. Lőtt már ekkora gólt korábban?
- Sokat lőttem én messziről is, nem emlékszik a Manchester elleni gólomra? Nem hiszem, hogy az lesipuskás lett volna. Amikor tudok, tüzelek messziről is, próbálkozni kell. Aki azt mondja, hogy huszonöt-harmincról biztosan kilövi a bal felsőt, az egyszerre játszik a Manchester Unitedben és a Real Madridban; arra célzok ezzel, hogy nagy gólt azért kevesen tudnak sűrűn lőni.

- A Fradiról és a Sturmról már beszéltünk, de hogyan gondol vissza a stuttgarti évekre?
- Nagyon szép emlékek fűznek a klubhoz, hiszen a csapatnak és nekem is minden összejött, szép időszaka volt ez a karrieremnek. Utólag elárulhatom: nagy hiba volt, hogy Stuttgartból sérülten igazoltam át a Kölnhöz. Ha bárkinek utólag ezzel tudok segíteni, akkor azt javaslom: sérülten senki ne váltson csapatot.

- Mi volt a probléma?
- Úgy volt, hogy három-négy hét alatt felgyógyulhatok, aztán fél év kihagyás lett belőle. Mire felépültem, kirúgták az edzőt és a sportigazgatót, az új stáb pedig hozta a saját embereit, majd kiestünk az első osztályból. Borzasztó volt.

- Következő csapatában, a Mainzban húsz meccsen két gólt szerzett. Itt mi volt a gond?
- A csípőízületem kificamodott, heteket kihagytam, majd játszottam, de nem ment a csapatnak. Aztán kikerültem a kezdőből, a Mainz pedig kiesett. A kölni és a mainzi időszakom során nagyon sok minden nem stimmelt. Más lett volna, ha nyugodt körülmények között, egy német középcsapatnál ki tudom pihenni a sérülésemet, hogy aztán beépítsenek a csapatba. Amikor kiesés ellen küzd egy csapat, nagyon nehéz visszakerülni.

Forrás: AFP

- Az Augsburgban sok meccsen játszott (52), már több gólt lőtt (8), de még mindig nem túl sokat.
- Úgy érzem, hogy a másodosztály nem nekem való. A test test elleni harcra épül, s ez nekem nem fekszik.

- Amikor a Ferencvárosnál Nyilasi Tibor a kezdőbe tette, sok szurkoló a magyar foci megmentőjének tartotta, talán úgy, mint most Németh Krisztiánt.
-  Mit akarnak Németh Krisztiántól? Feláll a hátamon a szőr, ha ezt meghallom. Huszonegy évesen tönkreteszi a sajtó a gyerekeket, beállítják, hogy a Real Madridban lenne a helyük, amivel nagyon rosszat tesznek velük. Nekem is nagyon rosszat tett, amikor külföldön rádöbbentem, hogy egy utolsó senki vagyok. Biztos, hogy ha valaha is foglalkozom majd gyerekekkel, nem fogom engedni, hogy nyilatkozzanak. Épp valamelyik nap néztem utána, hogy Németh Krisztián hány mérkőzésen szerepelt: tizenhét felnőtt bajnokin játszott külföldön, és ő lenne a magyar futball megmentője? Én most rúgtam két gólt, de ezt a helyén tudom kezelni, viszont a sajtónak is a helyén kell kezelnie a dolgokat.

- Hogyan értette azt, hogy külföldön egy utolsó senkinek érezte magát?
- Tizennyolc évesen kikerültem külföldre, és azon gondolkodtam, hogy nem úgy állnak hozzám, mint ahogy azt elképzeltem. A sok dicséret és címlap eléggé el tudja kényeztetni az embert.

- Visszagondolva a karrierjére: ki tudta hozni magából a maximumot?
- Maximálisan elégedett vagyok az eddigi pályafutásommal. Ha valamit másképp csinálhatnék, akkor nem mentem volna el Stuttgartból sérülten, megvártam volna, amíg teljesen felépülök.

Forrás: MTI/Földi Imre

- A válogatott támadójátékát sok kritika éri, gondolt arra, hogy egyszer még meghívót kap?
- Nem foglalkozom azzal, hogy válogatott leszek-e. Csak a klubommal, illetve azzal törődöm, hogy a családomnak jó legyen. Majd meglátjuk.

- De ha lenne egy jó grazi idénye, akkor könnyebben meghívót kaphatna.
- Ha játszom egy jó szezont, attól még nem leszek jobb futballista, mint amilyen tavalyelőtt vagy tavaly voltam. Valaki kitalálta, hogy a Málta elleni meccs után nem kell többé Szabicsot meghívni, és "elkezdünk fiatalítani". Ezek szerint huszonöt-huszonhat évesen már nagyon öreg voltam.

- Tényleg nem hisz benne, hogy ha rúgná a gólokat Grazban, akkor Erwin Koeman felfigyelne önre (az interjú még Koeman leváltása előtt készült - a szerk.)?
- A kapitány azt sem tudja, ki vagyok. Pedig egészségesen, jó formában helyem van a válogatottban. Hogy ki hogyan dönt, az már nem az én felelősségem.

- Torghelle Sándor - aki nemrég még klubtársa volt az Augsburgban - biztos pontja a válogatottnak. Milyen játékosnak tartja?
- Sanyit - aki egyébként nagyon jó barátom - jó játékosnak tartom. Ám amíg a magyar válogatott nem játszik támadó futballt, addig soha nem fogunk kijutni sehová. De ha nem is csak az eredményességet nézzük, hanem a szurkolók érdekeit: melyik volt a jobb, amikor itthon a portugálok 1-0-ra legyőzték a vereség elkerülésére koncentráló magyar csapatot, vagy amikor a Debrecen a BL-ben egy nyílt sisakos, élvezetes meccsen 4-3-ra kikapott a Fiorentinától? Utóbbinál mindenesetre őrjöngött a közönség.

KAPCSOLÓDÓ CIKK