A napokban fejeződött be Kolumbiában az U20-as világbajnokság, amelyen a brazil csapat szerezte meg az aranyérmet, a döntőben hosszabbításban legyőzve Portugáliát. A tornán több olyan tehetség tűnt fel, akik a nem is távoli jövőben a világ labdarúgásának meghatározó alakjai lehetnek.
Noha korántsem biztos, hogy aki ilyen fiatalon kimagasló teljesítményt nyújt, abból később a világklasszis lesz, de az U20-as vébék legjobbjainak listáján végigtekintve azért megállapítható, hogy aki itt remekel, az csak ritkán tűnik el teljesen a süllyesztőben.
1977 óta a torna legjobb játékosának választották Diego Maradonát, Robert Prosineckit, Seydou Keitát, Javier Saviolát, Lionel Messit vagy Sergio Agüerót, míg a gólkirályi címért járó Aranycipőt többek között Ramón Díaz, Marcel Witeczek, Oleg Szalenko és Joseba Etxeberría is kiérdemelte.
A két trófea győztesei között mindössze négy olyan van, aki felnőttként nem jutott el a válogatottságig: az 1977-es brazil gólkirály, Guina, az 1993-ban a torna legjobbjának megválasztott brazil Adriano (aki nem azonos a később az Interben is megfordult csatárral), az 1997-es gólkirály Adaílton, valamint az 1999-es torna legeredményesebb játékosa, a spanyol Pablo.
Az U20-as vébék eddigi legjobbjai és gólkirályai
|
Az idei viadalon több olyan futballista is szerepelt, aki már letette a névjegyét a sportágban. Az argentin Eric Lamelát a River Plate-ben nyújtott teljesítménye alapján a nyáron az AS Roma vette meg; a kolumbiai James Rodríguez az előző idényben Európa Ligát nyert a Portóval; a spanyol Sergio Canalest még tavaly vette meg a Real Madrid a Racing Santandertől; a brazil Coutinho pedig egy éve az Internazionale légiósa, és többször is pályára lépett a Serie A-ban. A torna azonban mégsem elsősorban róluk szólt, hiszen a hivatalosan a vb legjobb három játékosának megválasztott labdarúgóról előzetesen nem lehetett túl sokat hallani.
A jövő brazil sztárjai
A gólkirályi címet és a torna legjobb játékosának járó trófeát is begyűjtő középcsatár, Henrique Almeida Caixeta Nascentes például egyáltalán nem olyan, amilyennek egy brazil támadót általában el szoktak képzelni. A Sao Paulo focistája természetesen remekül bánik a labdával, de a legfőbb erőssége az, hogy fantasztikusan érzi a kaput, és ha helyzetbe kerül, egyáltalán nem cifrázza: góljai többségét egyetlen labdaérintésből szerzi.
Öt góljából négy 1-0-s vezetést jelentett a braziloknak, vagyis lélektani szempontból rendre a legjobbkor talált be, de a spanyolok ellen gólpasszt is adott. Lehet, hogy ő jelenti majd a megoldást Mano Menezes számára a nagyválogatottban a középcsatár posztján.
A braziloknál Henriquén kívül rengeteg kiváló egyéni teljesítmény volt, elég, ha csak a fináléban mesterhármast szerző középpályása, Oscarra gondolunk, ám a szakértők szerint a legfényesebb jövő Danilo előtt állhat. Az idén a Santosszal Libertadores-kupát nyert futballista a torna elején még (jobblábas létére) balhátvédként szerepelt, később azonban egy sorral előrébb lépett a középpályára, és ott sem lehetett rá panasz. Klubjában is mind a két pozícióban játszik, ám az európai sztárcsapatok már lemaradtak róla, hiszen az FC Porto szerezte meg 13 millió euróért. Nem lennénk meglepődve, ha pár év múlva a portugálok ennél sokkal nagyobb összegért adnák tovább.
Középpontban a védekező középpályások
Persze nem csak a braziloknál akadtak remek játékosok. Az ezüstérmes portugáloknál elsősorban a négygólos, és a vébé második legjobbjának megválasztott csatár, Nélson Oliveira (a videón) nyújtott kiemelkedő teljesítményt, de Portugália leginkább a védelmének köszönhetően jutott ilyen messzire - a csapat a döntőig egyetlen gólt sem kapott.
A hátvédsor mellett ebben a legnagyobb szerepe a védekező középpályás Danilo Pereirának (képünkön, balra) volt, aki az elődöntőben gólt is fejelt a franciák ellen, és stílusát főleg Patrick Vieirához hasonlították.
De a bronzérmes mexikóiak legjobbja is egy védekező középpályás: a Chatón becenévre hallgató Jorge Enriquez csapatkapitányként igazi vezéregyéniség volt, közvetlenül a védelem előtt futballozva rengeteg labdát szerzett, ő kapta a torna harmadik legjobbjának járó Bronzlabdát.
A nagy esélyesnek tartott, és végül a brazilok ellen tizenegyesekkel elbukó spanyolok már ezen a szinten is ugyanazt a lapos passzokon és labdabirtokláson alapuló játékot mutatták, amivel a felnőttek között mindent megnyertek. Egyénileg közülük elsősorban az ötgólos támadót, Álvaro Vázquezt lehet kiemelni, aki barcelonai ugyan, de nem a BL-győztesnél nevelkedett, hanem a városi rivális Espanyolnál, és az előző idényben az élvonalban már négyszer is betalált. Rendszerint a bal oldalról indulva tört a kapura, akárcsak David Villa a Barcában és a válogatottban.
Henriquéhez és Vázquezhez hasonlóan a francia Alexandre Lacazette is öt góllal fejezte be a vébét: ő az Olympique Lyon játékosa, és a szezon során várhatóan több szerepet kap majd klubjában, mint eddigi, lévén az OL új koncepciója a saját nevelésű fiatalokról szól.
Végezetül szólni kell az argentinok legnagyobb reménységéről, Juan Manuel Iturbéról is, aki ugyan egyetlen gólt sem szerzett, de játékstílusa alapján máris az új Messinek nevezik. A paraguayi származású, és egy barátságos mérkőzésen már a paraguayi nagyválogatottban is bemutatkozott csatár annak ellenére Argentínát választotta, hogy itt valószínűleg sokkal nehezebb lesz bekerülnie a nemzeti csapatba. Ideje azonban még van, hiszen csak 18 éves, vagyis akár még a következő U20-as vébén is pályára léphet - 2013-ban Törökországban rendezik majd a tornát.