Vágólapra másolva!

"Nem örültem, hogy a magyaroknak rúgtunk hatot" - 5-5 lett a szovjetek elleni visszavágó

2011. augusztus 27. 23:17

A Magyar Labdarúgó Szövetség telki edzőközpontjában 300 néző előtt újra lejátszották azt az 1986-os vb-meccset, amelyen Magyarország 6-0-ra kikapott a szovjetektől. A szurkolók sanda mosollyal nézték, amint Détáriék - úgy, hogy egyszer sem vezettek - 5-5-re végeztek az aranylabdás Igor Belanov vezérelte szovjetek ellen. Szendrei József kapus szerint nem akartak a magyarok bosszút állni, mivel ez csak egy baráti kezdeményezés volt, míg a szovjet csapatban szerepelt kárpátaljai magyar Rácz László bevallotta, hogy 25 éve, a kiütéses győzelem után nagyon szomorú volt. (Itt megnézheti a visszavágó góljait.)

A magyar labdarúgó-válogatott 25 éve nem szerepelt világbajnokságon, pedig 1986-ban a brazilok elleni barátságos és a hollandok elleni vb-selejtezős siker után önbizalommal telve, titkos esélyesként utazott ki Mexikóba.

A nyitómeccsen aztán - a magyar közvéleménynek óriási csalódást okozva - 6-0-ra kikapott a szovjet válogatottól Irapuatóban. Erre a napra a legtöbben azóta is úgy tekintenek, mint a magyar futball hanyatlásának kezdetére.

Rácz László: Nem futottak rendesen, és kábultak voltak

A legfurcsább helyzetben az 1986-os mérkőzésen Vaszilij Rats, magyarul Rácz László volt, aki kárpátaljai magyarként, szovjet mezben futott ki a gyepre a 40-45 fokos mexikói hőségben.

"Őszinte leszek: én is meglepődtem, hogy megszervezték a meccs visszavágóját, de örülök neki, mert jó, hogy ismét találkozhatok az akkori csapattársaim többségével. De ugyanennyire örülök annak, hogy összefuthatok a magyar válogatott játékosaival" - nyilatkozta a meccs előtt a 48-szoros szovjet válogatott Rácz László, aki egy tévhitet is eloszlatott: a magyaroknak ugyan fájdalmas a 0-6, a szovjetek azonban nem foglalkoztak sokáig ezzel a sikerrel, mivel a csapat utána kiesett a vb-n. "Nem azt említik, hogy 6-0-ra legyőztük a magyarokat, hanem azt, hogy 4-3-ra kikaptunk a belgáktól, és nem jutottunk tovább."

A galériáért kattintson a képre!

Az egykori bal oldali középpályás azt mondja, számára kárpátaljai magyarként az a meccs nagyon furcsa volt: "Nagyon örültem volna annak, ha hatot rúgunk bármelyik csoportellenfelünknek, Kanadának vagy Franciaországnak, de annak nem örültem, hogy a magyaroknak rúgtunk hatot. A meccs után nagyon szomorú voltam, de ezt nem mutattam az öltözőben. Szomorú voltam, mert tudtam, hogy a magyar szurkolók nagyon várták ezt a vb-t, és sikeres magyar szereplésre számítottak. Tudtam, hogy a 6-0 után nagyon nehéz lesz talpra állniuk, és ezért nagyon rosszul éreztem magam."

A kilencvenes években a Ferencvárosban hét meccsen pályára lépett Ráczot soha nem bántották a magyarok azért, mert a szovjet csapat tagja volt. "Húsz éve Magyarországon élek - igaz, most Kijevben vagyok másodedző -, emlegették ezt a meccset, de hátrányom soha nem volt belőle."

Helyszíni riport és gólösszefoglaló:

Amikor a súlyos magyar vereség okairól kérdeztük, Rácz így fogalmazott: "Már a második gól után érezni lehetett, hogy valami történt a magyarokkal, nem futottak rendesen, és kábultak voltak. Nem volt erő bennük, lehetett érezni, hogy valami történt, de hogy mi, azt nem tudom. Egy-két nappal a meccs előtt beszélgettem újságírókkal, akik kérdezgették, hogyan készülünk, mire én: vagy kora reggel, vagy késő este edzünk, amikor nincs meleg - én ekkor tudtam meg, hogy a magyar válogatott délben tréningezett. Csodálkoztam, mert a meleget megszokni azok sem tudják, akik ott élnek. A mi edzéseinken ott voltak a szurkolók, fényképezgettek, autogramokat osztogattunk, míg a magyarok - mint megtudtam - zárt edzéseket tartottak. Sok mindent másképp csináltak, mint a többiek - talán ez lehetett az oka a végeredménynek." A Dinamo Kijev egykori kiválósága szerint a magyarokat az is megzavarhatta, hogy a szovjeteknél edzőváltás volt a vb előtt, és Valerij Lobanovszkijjal egy másfajta futballt játszott a csapat.

"Jobban örültem volna, ha a brazilokat hívjuk meg"

A Telkiben rendezett, egész napos focifesztiválon - ahol lehetett csocsózni, yorkiballozni, futsalozni, sörözni egyaránt - másfél órával a főmérkőzés előtt nem tolongtak az emberek (a nap folyamán összesen kétezren fordultak meg az eseményen, amivel a rendezők elégedettek voltak), ennek talán a meleg is az oka volt, de ahogyan egy 35 év körüli szurkoló fogalmazott, inkább az, hogy nem a exszovjeteket kellett volna meghívni. "Csodálkoztam, hogy megszervezték ezt a meccset, elég bizarrnak tartom, hogy egy 0-6-os vereséget 25 év után gálával ünnepelnek. Én jobban örültem volna, ha a brazilokat hívjuk meg, akiket ugye 3-0-ra legyőzött a vb előtt a magyar csapat. De látja, azért mégis itt vagyok, mert szeretem a focit!"

Még több kép

Egy, a kisfiával érkező apa futva érkezett, úgy tudta, hogy 17 órakor kezdődött a meccs, nem hallott az egyórás csúszásról. Amikor a meccsről kérdeztük, azt mondta: "A fiam miatt jöttünk ki, hogy focizhasson egyet, ő nem tud semmit a 0-6-ról, én viszont átéltem. Nagyon szorítottam a kedvenc játékosomnak, Détárinak, végül letargiába estem."

Két fiatal lányt is megkérdeztünk, akikről kiderült: a Ferencváros egyik utánpótláscsapatában játszanak, és tudják, hogy milyen meccs lesz este, de ők is focizni jöttek Telkibe, a Mezey-csapat nem hozza lázba őket.

Détári és Mezey kapta a legnagyobb tapsot

A gálameccs előtt a Dolly Roll Mexikó című, 1986-os hangulatot idéző slágere hangzott fel, majd egyesével szólították a játékosokat. A legnagyobb tapsot Détári Lajos és a magyar válogatott akkori kapitánya, Mezey György kapták, utóbbi a Videotonnal idén bajnoki címet nyert. A kispadon Mezey mellett - csakúgy, mint negyed évszázada - Egervári Sándor ült, most épp az ő csapatától várják a magyar labdarúgás felemelkedését.

A hajak őszesek és ritkábbak, mint a vb-n voltak, a pocakok megnőttek (igaz, Détári ugyanolyan sudár, mint annak idején), a sebesség megkopott, a labdával azonban a többség mindmáig nagyon jóban van, éppen ezért nem volt unalmas a két vb-csapatot nézni a telki edzőcentrum biliárdasztal-simaságú pályáján. Détári nyesései, Bognár passzai, Csongrádi indításai ugyanúgy látványosak voltak, mint Belanov góljai, Jevtusenko cselei vagy éppen Rácz keresztlabdái - hihető volt, hogy egykoron nagyra tartott focisták játszanak egymás ellen (a vb előtt még a magyarok is sztárnak számítottak).

A kezdőrúgást az Aranycsapat legendája, a 85 éves Buzánszky Jenő végezte el, miután odakocogott a kezdőkörhöz. Ha már ott volt, bemutatta, hogy mennyire érzi még mindig a labdát: egy csel után sarokkal rúgott bele.

A háromszáz fős lelátó megtelt, és mindenki sanda mosollyal szurkolta végig a meccset, a szurkolók nem érezték úgy, hogy egy esetleges mostani győzelem bárminemű gyógyírt jelentene a 0-6-ra.

Détári és Belanov gólpárbaja is döntetlen lett

De ezen nem is lehetett sokáig morfondírozni, mert az exszovjetek most is villámrajtot vettek, az aranylabdás Igor Belanov egy kiugratás után könnyedén ellőtt a magyarok kapusa, Somogyi Sándor mellett.

A csapatok komolyan vették a meccset, Rácz egy leshelyzet után kezeit széttárva méltatlankodott a bíró döntésén, Zavarov viszont másképp került kapcsolatba a játékvezetővel: véletlenül, de jó erősen nekirúgta a labdát.

Détári ezúttal sokkal jobb formában volt, mint 25 éve: Bognár szöktetése után könnyedén mattolta Daszajevet. A lelátó fellélegzett: 0-6 már nem lesz a vége.

De sokáig nem lehetett örülni, mert a nagyon élénk Belanov 14 méterről a kapus lábai között belőtte második gólját. Détári nem akart lemaradni, és öt méterről ismét túljárt a koromfekete hajú Daszajev eszén, ekkor úgy tűnt, a két exsztár, az aranylabdás szovjet csatár és a világválogatott magyar irányító különcsatája lesz a meccs.

Belanov ugyanis lapos lövéssel újabb gólt szerzett, Détári pedig, miután felvágták a büntetőterületen belül, tizenegyesből érte el a mesterhármasát (3-3).

A szovjetek csapatába betett ukrán kölcsönjátékos, egykori Dunaferr-csatár Igor Nicsenko egy csel után 18 méterről bombagólt lőtt, válaszként arra, hogy Csuhay pár perccel előtte öt másodpercen át ölelve akadályozta a futásban hátulról.

Szintén Csuhay vágta fel Belanovot, majd nagy tapsot kapott, mivel bűnbánóan csinált 10 fekvőtámaszt.

A második játékrész kezdőrúgását a magyar űrhajós, Farkas Bertalan végezte el.

Bognár nagyon szeretett volna gólt lőni, de csak a kapufát találta telibe, míg Belanov bombáját Somogyi szép vetődéssel hárította. Jevtusenko félsikerű ollózása is tetszett a közönségnek, de az még inkább, amikor Kovács Kálmán - válaszul az exszovjetek ötödik góljára - egy kiugratás után elgurított Daszajev mellett.

Hogy ne legyen magyar vereség a vége, arról Szokolai László gondoskodott, közeli gólja után rögtön le is fújták a meccset.

"A 0-6-ról szerintem nem szerencsés beszélni"

Az 5-5-re végződött gálamérkőzés után Szendrei József kapust kérdeztük a szombati, illetve az 1986-os találkozóról. "Nem biztos, hogy ez a visszavágó egy túl szerencsés ötlet volt, már csak a 25 évvel ezelőtti végeredmény miatt sem. Az, hogy most visszavághatunk vagy bosszút állhatunk, senkinek meg nem fordult a fejében, ez egy baráti összejövetel volt."

Szendrei akár még pozitívan is gondolhatna a mexikói vébére, hiszen egy meccsen játszott, és azt meg is nyerte a csapat Kanada ellen. "Az a csapat a 2-0-s győzelemnél sem azt játszotta, mint amire előtte képes volt, de a 3-0-s franciák elleni vereségnél sem. Az a csapat ennél többre lett volna képes, de ezen szerintem ma már nem érdemes rágódni."

Nézze meg képgalériánkat!

Az Újpestben, a Málagában és a Cádizban is megfordult kapus csodálkozik azon, hogy most ismét téma lett a mexikói vb. "A 0-6-ról szerintem nem szerencsés beszélni, arról viszont igen, hogy a válogatott akkor kijutott a világbajnokságra. Én negyven éven keresztül abban nőttem fel, hogy az Aranycsapatról beszéltünk, meg hogy milyen játékosok voltak az ötvenes, a hatvanas években, úgy látszik, most 86 lett a slágertéma. Szerintem mindent a maga idejében le kellene zárni, és a mával foglalkozni."

Szendrei hozzátette, a jelenlegi magyar fociról csak szurkolóként nyilvánít véleményt, és röviden annyit mondott: "Persze, hogy a drukkerek szeretnék, ha kijutna egy vb-re vagy Eb-re a csapat, de én elég nehéznek látom a mai magyar labdarúgás helyzetét."