Sousa: Jöhet az örömfoci

Több mint tízezer néző előtt a Videoton a magyar klubfutball utóbbi évtizedének egyik legnagyobb sikerét aratva 3-0-ra legyőzte az Európa Liga tavalyi elődöntősét, Paulo Sousa vezetőedző volt csapatát, a Sporting Lisszabont. A játékosok sok helyről hallották, hogy nincs esélyük egy ilyen erős ellenféllel szemben, Sousa azonban beléjük szuggerálta a sikert. Az edző szerint a Videotonnak most csak élveznie kell a futballt.

A székesfehérvári közönség persze hálás volt a sikerért, a Videoton játékosai hosszú ideig el sem tudták hagyni a székesfehérvári Sóstói stadiont, mert a szurkolók, ameddig csak lehetett, ünnepelni akartak. A diadal nagyságát nehéz megfogni, de talán érzékelteti az augusztusi klubvilágranglista, amelyen a portugál csapat akkor 17. volt, a magyar pedig 146.

Sousának nem tetszett Nikolic gólöröme

A közönség egyik nagy kedvence az a Nikolic Nemanja, akire a magyar válogatottnál még nem figyeltek fel, a csatár ez ellen a 35. percben egy mesteri csavarással igyekezett tenni. Aki nem látta, el sem hitte volna, hogy ez már a harmadik Videoton-gól volt. Miután a meccs egyharmadánál Nikolic beállította a végeredményt, levette a mezét, belerúgott a szögletzászlóba, és már kapta is a sárga lapot, magára vonva Paulo Sousa szikrázó tekintetét. A szórakoztató, de büntetendő gólörömöt mégsem bánta meg. "Tőlem ezt már megszokták a drukkerek, pedig jól tudom, hogy le kell szoknom erről" - mondta az [origo] érdeklődésére a 25 éves támadó.

A meccs előtt úgy látta, hogy kevés ember hisz a Videoton sikerében, egyvalaki azonban nagyon bízott benne: Paulo Sousa, aki Portugália legnagyobb megdöbbenésére 1993-ban a Benfica mezét épp a nagy rivális Sportingéra cserélte, hogy aztán a Juventusszal és a Dortmunddal is Bajnokok Ligáját nyerjen.

"Sok helyről hallottam, hogy nem nyerhetünk egy ilyen erős ellenféllel szemben, aztán mégis sikerült, mert a mester belénk szuggerálta" - folytatta Nikolic. A 2010-es év NB I-es gólkirálya elismerte, hogy a sima vezetés ellenére csak akkor tudta elhinni, hogy nyert a Videoton, amikor a bíró lefújta a találkozót.

De mitől tarthatott a 35. perc, azaz 3-0 után? "A második félidőben nem nagyon volt helyzetünk, de szerintem érthető, hogy 3-0-s vezetésnél nem támadjuk le az ellenfelet. A Sporting végig nyomott, a kispasszos játékot nagyon jól alkalmazta, végig próbálkozott beadásokkal és lövésekkel. Sokat futottunk mi is, ők is, jó tempójú mérkőzés volt, de a focit gólokra játsszák, és mi hármat tudtunk rúgni."

A Videoton túlteljesítette a tervet

A Sporting sokak szerint nagy mellénnyel érkezett Magyarországra, de ha ez így történt, annak Paulo Sousa csak örül. "Ha lenéztek minket, akkor remélem, hogy a jövőben is így fognak tenni, mert még van egy meccsünk ellenük. Ez így még előnyt is jelenthet számunkra" - mondta a szakvezető csütörtökön késő este magyar és portugál újságírók előtt.

A 42 éves szakember nagyon örül annak, hogy a Videoton egy szép estét szerzett a szurkolóknak, és a magyar klubfutball szempontjából is nagyon fontosnak tartja a sikert. De számára is már-már mérföldkővel ér fel: "Sokat jelent nekem ez a győzelem, hiszen így a csoportban két kör után a második helyen állunk. Nyertünk egy olyan nagy klub ellen, mint a Sporting, amely az előző szezonban az elődöntőig jutott az Európa Ligában, ráadásul majdnem ugyanezekkel a játékosokkal."

A csapat szervezettségét és fegyelmezettségét kiemelő Sousa szerint a továbbjutásban mostantól még inkább reménykedő csapatának felszabadultan kell játszania, hiszen túlteljesítette a tervet. "Úgy kalkuláltunk, hogy az érkezésem után a harmadik évben kijutunk az egyik európai kupába, a mostani viszont még csak a második szezon. Azt mondom, most csak élveznünk kell a futballt, de közben persze gyűjtögethetjük is a pontokat. Már a genki meccs bizonyos részeiben is megmutattuk, hogy versenyképesek vagyunk. Hogy végül sikerül-e továbbjutnunk, majd meglátjuk a végén" - fogalmazott a tréner, aki szerint a Fradi elleni, vasárnapi rangadóra a kupameccset könnyebben ki tudja így pihenni a csapata, hogy hazai pályán játszott, ráadásul nyert.

Kollégája, Sá Pinto 1994-ben éppen akkor igazolt a Sportinghoz, amikor Sousa elment onnan. Most a lisszaboni tréner húzta a rövidebbet. "Sá Pinto a meccs után odajött hozzám, gratulált, nem volt jókedvű, látni lehetett rajta, hogy komoly dolgok játszódnak le benne, de hogy pontosan mi, azt nem tudom" - nyilatkozta Sousa.

Ezt a meccset egy darabig nem fogjuk elfelejteni

A 33 éves portugál Marco Caneira számára legalább annyira különleges volt a meccs, mint Sousa számára, a Portugáliával két focivébét is megjárt védő ugyanis a Videoton előtt épp a Sportingban kereste a kenyerét. "Számomra ez volt a legkeményebb mérkőzés, amióta a Videotonban játszom, főképp persze azért, mert a volt csapatom ellen léptem pályára. Meg akartuk mutatni, hogy csalóka volt a genki vereségünk, mert a csapatnak igenis nagyon fegyelmezett és összeszedett védekezése van. Nem a belgiumi volt az igazi arcunk, hanem az, amit ma lehetett látni."

Tóth Balázs éppen a csoportellenfél Genktől érkezett Székesfehérvárra, de most végképp megbizonyosodhatott arról, hogy jó döntést hozott. "Örülök, hogy a hazatérésem után Székesfehérvárból ilyen futballváros lett, és ennyi szurkoló kilátogatott a mérkőzésünkre" - mosolygott a 31 éves középpályás, aki a végén belőhette volna a negyedik Vidi-gólt is. "Sajnos kicsit lecsúszott a lábamról a labda, de nem baj, a következő mérkőzésen majd sikerül."

A magyar válogatottkeretben mostanság rendre számításba vett Gyurcsó Ádám csereként állt be a 68. percben. Volt pár jó megmozdulása, majd örülhetett, hiszen az ünneplésből is kivehette a részét. "Az első félidőben olyan dolog történt, amire senki nem számított, de mi mégis megcsináltuk. Fantasztikusan játszottunk, ráadásul még a végén is voltak lehetőségeink. Ez egy olyan este volt, ami emlékezetes lesz minden Videoton-szerető ember számára, ezt a meccset egy darabig nem fogjuk elfelejteni" - lelkendezett a Puskás Akadémia neveltje, akinek az önbizalmával semmi probléma nincsen, hiszen így fejezte be nyilatkozatát. "Gyorsan szereztünk három gólt, de én úgy érzem, hogy még bennünk maradt egy-kettő."