A magyar fociválogatott a görög, feröeri, északír, finn, román ötös mellől vág bele történelmi küldetésébe, az Eb-részvétel kivívásába. Új szövetségi kapitánnyal (Pintér Attila), állandó összetartásokkal, rengeteg kipróbált játékossal.
Kötelező győzelem! Ez a jelszó szeptember első napjaiban, mikor a válogatott az Eb-selejtezők nyitányán hazai pályán fogadja Észak-Írországot. Az északírek négy éve, 2010 szeptemberében győztek Szlovákiában, ám idegenben azóta sem, és most sem: bár a magyar csapat görcsösen játszik, Dzsudzsák balja elsül a 60. percben, majd nem sokra rá a jobbja is, így sima 2-0-val kezdjük a sorozatot.
Három ponttal a zsebben, óvatos derűlátással érkezik meg a csapat Bukarestbe, ahol megint egy csapásra rosszra fordul minden: a kissé felforgatott hátvédsor ajándékoz két gólt az ellenfélnek. Megszólalnak a cinikus hangok, melyek Pintér eposzi jelzőjét, a "küzdő" válogatottat pécézik ki, a higgadtabbak viszont tudják: úgysem Bukarestben dől el a továbbjutás, bele kell törődni, hogy mostanában ott nekünk nem osztanak lapot.
Október közepén szegény feröerieken tölti ki a dühét a csapat (5-0), majd jön az egyik kulcsmeccs: Finnország, itthon. A finnek még sosem jutottak ki Eb-re, nagyon motiváltak, de a hagyományos szerencsénk ellenük most sem válik köddé, 2-1-re nyerünk egy brusztolós, kicsit rögbire emlékeztető meccsen, melyen a nagyvilág (de a hazai drukkerek egy része is) felfigyel Korhut Mihályra. Dzsudzsák és Böde góljai szépek ugyan, de a drukkereknek erről a meccsről a debreceni védő képe ugrik be, ahogy vérző térddel is becsúszva tisztáz a gólvonalon a 93. percben.
Négy és fél hónap szünet következik a versenynaptárban, de nem úgy Pintérnél! A kapitány nyolc összetartást vezényel a görögök elleni hazai, úgynevezett sorsdöntő meccsig, a játékosok duzzadnak az önbizalomtól, de az állandó ingázás Telki és a klubjaik között kissé fásulttá teszi őket, a görögök lényegében simán nyernek 2-0-ra.
Pintér dühös, védelmébe veszi a módszert, a kritikusok viszont megint hangosabbá válnak, mondván, eddig két komoly meccset játszottunk a csoportban, ezeken pedig még gólt sem lőttünk.
Június közepén Finnországban szokatlan meleg, 32 fok várja az este hatkor pályára lépő csapatokat, a hazaiak szeretnék két órával későbbre tenni a találkozót, de az MLSZ rutinosan nem egyezik bele. A finnek joggal félnek a hőségtól, az első félidőben Böde, a másodikban Riku Riski talál be, az a fajta döntetlen ez, amely után mindkét ország sajtója azt írja: el kell felejteni.
Hat kör után tíz pontja van a Pintér-csapatnak, kezd körvonalazódni, hogy itt bizony a harmadik helyre kell hajtani, amihez hozni kell a hozható meccseket.
Szeptemberben eljön a nagy pillanat, Romániát fogadjuk a Puskásban, de a feszültség megint csomót köt a lábakra, a románok 2-0-ra elhúznak, a meccs után viszont mindenki azt találgatja, mit mondhatott Pintér a szünetben, merthogy ezúttal a mieink jönnek fel, és egyenlítenek a sérülések és cserék miatti túlórában.
A közvélemény kettészakad, az optimistábbak románok elleni feltámadást, matematikai esélyt és 24 csapatos Eb-t emlegetnek, a pesszimisták az utolsó három meccsen gyűjtött két pontot, és a csoport gyengeségét dörgölik az orruk alá.
Napra pontosan egy évvel a selejtezők kezdete után ismét az északírekkel meccselünk. "Észak-Írország Belfastban veszélyes ellenfél" - mondják a szakértők, hivatkozva a tavaly augusztusi, oroszok elleni vb-selejtezőre, amikor az északírek 1-0-ra nyertek. A magyar válogatottat azonban eddig sosem győzte le Észak-Írország, és ez 2015. szeptember hetedikén sem változik meg: az előrehúzódó Juhász Roland a 90. percben győztes gólt fejel, megmentve ezzel Pintér fejét is.
A feröeriek feletti újabb sima győzelem után még mindig kijuthatnánk egyenes ágon, csoportmásodikként az Eb-re, ehhez azonban le kellene győzni Görögországot Athénban. A becsülettel hajtó fiúk szórakoztató találkozón, a védekezést szinte teljesen feladva 3-3-at játszanak, egyből elő is kerül, hogy mi lett volna, ha itthon is...
Viszont a sorozat még nem dőlt el, jöhet a pótselejtező, az első 1997 óta, amikor Jugoszlávia oda-vissza cipóra verte Csank János fiait. Ezúttal azonban kedvez a hadiszerencse: a trükkös I csoportban elképesztő keresztbeverések után Albánia megszerzi a harmadik helyet, annak is köszönhetően, hogy az Eb-házigazda franciák eredményeit a selejtezőkön nem veszik figyelembe. Mivel a magyarok UEFA-együtthatója jóval magasabb, a nizzai sorsoláson meg is kapjuk a legkönnyebb ellenfelet.
Jöhet tehát az albán-magyar pótselejtező, a magyarok pedig - nehogy beleszaladjanak ismét egy olyan pofonba, mint a jugók ellen - támadnak, akár Athénban. Bátraké a szerencse: Szalai Ádám, aki közben visszakerült a Mainzba, ezzel pedig a válogatottba is, már az első percben kilép, kiharcol egy 11-est, Etrit Berisha kapust kiállítják. A sértett maga vágja be a büntetőt, majd a magyarok emberelőnyben még kettőt lőnek a hajrára teljesen elfáradó házigazdának, 3-0-s győzelemmel térnek haza a fiúk Tiranából.
A kijutásban ekkor igazából már az albánok sem hisznek, de az első félidőben próbálkoznak, ahogy tőlük telik. Bodgán Ádám két ziccert is fog, egyszer bravúrral kikap egy léc alá tartó löketet, de mindennek nincs sok jelentősége: marad a 0-0, összesítésben 3-0-val továbbjutó Magyarország. Pintér Attila nagyon szépen köszöni azoknak, akik a rosszul sikerült meccsek után is kitartottak a csapat mellett, majd karikás szemekkel a net elé ül, és böngészni kezdi a franciaországi szállásokat.
A 2016-os Eb-selejtezők magyar meccsei:
szeptember 7.: Magyarország - Észak-Írország 2-0
október 11.: Románia-Magyarország 2-0
október 14.: Feröer-szigetek - Magyarország 0-5
november 14.: Magyarország-Finnország 2-1
2015. március 29.: Magyarország-Görögország 0-2
2015. június 13.: Finnország-Magyarország 1-1
2015. szeptember 4.: Magyarország-Románia 2-2
2015. szeptember 7.: Észak-Írország - Magyarország 0-1
2015. október 8.: Magyarország - Feröer-szigetek 6-0
2015. október 11.: Görögország-Magyarország 3-3
Pótselejtezők:
Albánia-Magyarország 0-3
Magyarország-Albánia 0-0
