Furcsa állatfaj az olasz klubtulajdonos

A Cagliari elnöke, Tommaso Giuliani éppen azt fontolgatja, hogy a decemberben kirúgott Zdenek Zemant ülteti vissza a csapat kispadjára, mert elégedetlen a cseh mágust váltó Gianfranco Zola munkásságával. Olaszországban egyáltalán nem szokatlan ez az eljárás, ennek pedig az az oka, hogy az olasz klubtulaj egy roppant különleges, és általában igen szórakoztató állatfaj. 

Az olasz klubmodell egészen különleges felépítésű. Általában minden klubot egy triumvirátus irányít: van egy elnök/tulajdonos, van az átigazolásokat intéző sportigazgató és az edző, aki a szakmai munkáért felel. Ők azonban távolról sem állnak egy szintén, az elnök (főleg ha tulajdonos is) teljhatalommal bír, élet-halál ura, és inkább az a ritka, ha nem szól bele a másik két vezető munkájába.

Az olasz klubtulajok kasztja igen sokszínű, a pénzemberek között van maffiával kokettáló játékgyáros, többszörösen elítélt ingatlanmágnás, öntörvényű filmproducer és konkrét gengszter is. Nem csoda, hogy Olaszországban az edzősködés nem nyugdíjas állás.

A Palermói Mészáros és a többiek

Maurizio Zamparini az egyik legszórakoztatóbb figura, az ingatlanmágnás mielőtt átvette a Palermót, már a Veneziával is tett egy zajos sikereket és botrányokat hozó kísérletet. Szicíliában arról vált hírhedté, hogy közel harmincszor váltott edzőt az elmúlt évtizedben, és a bevezetőben említett Zemanhoz hasonlóan többször is visszahívta korábbi edzőit. 2004 és 2007 között szegény Francesco Guidolin négyszer is irányította a csapatot, de Delio Rossi, Gianpiero Gasperini és Stefano Colantuono is többször vezette a Palermót Zamparini alatt.

Massimo Cellino, a kukoricakirály Forrás: MTI/EPA

Nem sokkal marad el tőle Enrico Preziosi, aki egyértelműen üzleti vállalkozásként tekint a legelső olasz futballklubra, a Genoára. Amellett, hogy 2007-es feljutásuk óta 11 edzőt rúgott ki (Giovanni Vavassori kétszer is megfordult a padon), a Genoa arról híres, hogy a korlátozások miatt máshol létszámfelettivé váló játékosokat parkoltat náluk egy csomó nagy klub, például az Inter és a Milan.

Nem kispályás Massimo Cellino sem, a Cagliarit tavaly 22 év után eladó (most egyébként a Leeds United tulajaként fungáló), többszörösen elítélt gengszer nem kevesebb, mint 36 edzőt rúgott ki a szárd klubtól, de a klub stadionjával is egészen komoly kis ingatlanpanamát ügyeskedett össze.

A nagyfiúk

A Juventus mindig is kimaradt az olasz tulajdonosok kedvenc játékából, ami nem is csoda, hiszen valószínűleg a legrégebben egy család tulajdonában levő sportklubról beszélünk a torinóiak esetében. Az Agnelli család 1923 óta irányítja a klubot, ahol az edzők ügyét is másképp kezelik, mint a többi nagy klubnál.

Ott van persze a Silvio Berlusconi által irányított Milan, amely az üzletember politikai, üzleti és magánemberi gyarlóságaiból nem sokat érzékelve lett a világ egyik legnagyobb klubja. A Milannál is volt edzőgyilkos időszak, 1997 és 2001 között kilenc szakember is irányította a csapatot, és Berlusconi semmilyen ügyben nem fogta vissza magát, ha a Milan érdekeiről volt szó.

Berlusconi az egyik legnagyobb játékos Forrás: AFP/Soeren Stache

Még nála is agresszívebb fajta az Intert irányító dinasztia. Morattiék közül az idősebb (Angelo) a hatvanas években szintén nem nézett se Istent, se embert, ha a sikerről volt szó, és a Grande Inter végig is tarolta a világot, fia, Massimo azonban már jóval kevésbé választ edzőt szerencsésen: regnálása óta masszívan tartja az edző/év mutatót, Mourinho 2010-es triplázása óta például már hét edzője volt az Internek.

A Lazio elnöke, Claudio Lotito sem akárki, a zűrös ügyeiről ismert nagyhatalmú üzletembert kétszer is eltiltották a futballtól hosszabb időre, jelenleg mégis az egyik legbefolyásosabb klubtulajdonos, a szövetség új elnökének egyik legfontosabb szövetségese.