A futballal jött vissza az életbe a menekültek csapata

Vágólapra másolva!

2014-ben a német SV Babelsberg 03 klub vezetése merész vállalkozásba kezdett, egy már meglévő negyedosztályú férfi és egy női futballcsapat mellé bevállalt egy harmadikat is. Egy olyat, amelyben csak menekültek kaphattak helyet.

A németek szociális érzékenységét mutatja, hogy korábban is voltak kezdeményezések, mint a berlini „Bajnokok határok nélkül" (Champions ohne Grenzen) project vagy a hamburgi FC Lampedusa csapata, de ilyen komoly összefogásra még nem volt példa.

A játékosok klubéletbe történő teljes integrációja az, ami ezt a projektet különlegessé teszi"

- olvasható a brandenburgi klub hivatalos honlapján. A kiválasztott játékosok tagokká váltak, ugyanolyan jogokkal és kötelezettségekkel bírtak, mint a klubon belül mindenki más. Így az edzéslehetőség mellett ellátást (és a szurkolók gyűjtésének köszönhetően felszerelést), biztosítást kaptak, nem csoda, hogy rövid idő alatt közel hatvanan kezdték meg a közös munkát.

A Babelsberg nem titkolta, modell kíván lenni más egyesületek és csoportok számára. "Hisszük, hogy minden emberi lény a társadalom fontos tagja lehet" - áll a klub honlapján.

Nyitányként 8-2-es siker

Néhány felkészülési mérkőzés után a csapat úgy döntött, hogy versenyrendszerben is megméretteti magát, és benevezett Brandenburg szövetségi tartomány Havelland körzetének a 2015-16-os bajnokságába és a hozzátartozó regionális kupaküzdelmébe.

Augusztus elsején hazai pályán, a potsdami Karl Liebknecht Stadionban debütált, a helyi kupasorozatban az USV Potsdam ellen 2-2-re végzett a rendes játékidőben, de aztán a kétszer 15 perces hosszabbítás végén 8-2-re nyert.

Nem kell rejtőzködni

"Nagyon boldogok vagyunk, hogy megmutathatjuk magunkat, és nem egy menekülttáborban kell rejtőzködnünk” - idézte a Spiegel a Welcome United nigériai játékosát, Uzoukuw Ejikét.

Így néz ki az öltöző Forrás: Babelsberg03.de

A 35 éves, angolul és németül folyékonyan beszélő férfi négy éve hagyta el az országot, ahol politikai üldözöttként nem bírta elviselni a teljes bizonytalanságot. Hosszú ideig egy idősek otthonában dolgozott, de azt mondta, nagyobb kihívásra vágyott.

A babelsbergi klub nyitottsága közismert, a stadion bejáratnál a "A náciknak nincs jövőjük" felirat (Keine Zukunft für Nazis), a pálya szélén pedig az "Antirasszista szurkoló" szlogen (Antiracist-Fan) minden labdarúgót megnyugvással tölt el.

Aki Istentől kapta a tehetségét

Akad a csapatban olyan játékos is, aki hazájában ifjúsági válogatott volt, és szép jövőt jósoltak neki. Abdihafid Ahmed azonban nehéz szívvel gondol vissza Szomáliára, és élettörténetét olvasva látható, annak is örülhet, hogy egyáltalán még él.

Szerencsére a futballtehetségemet Istentől kaptam, és ez soha el nem múlik

- mondta a Welt riporterének. Arról mesélt, hogy hazája U23-as válogatottjának tagjaként szerepelt regionális tornán, pályára lépett Egyiptom, Etiópia, Dzsibuti és Eritrea korosztályos csapatai ellen, közben pedig profi pályafutásról, a Bayern Münchenről és a Manchester Unitedről álmodott.

2012-ben megnősült, az ugandai fővárosban, Kampalában járt iskolába, ahogy fogalmazott, jó élete volt.

A terrort és a hajószerencsétlenséget is túlélte

2012 decemberében aztán az al-Shabaab szomáliai terrorcsoport meggyilkolta az apját, aki nem akarta, hogy az iszlamista milícia toborzása az ő családjának férfitagjait is elragadja.

"Emlékszem, amikor hazaértem, mindenki ott ült és sírt. Szörnyű volt! Hat idősebb testvéremet is meggyilkolták, én közel egy évig a vadonban bujkáltam, mert engem is kerestek. A családom és a barátok 5000 eurót gyűjtöttek össze, hogy elhagyhassam Afrikát, de a feleségemet nem vihettem magammal" - mesélte.

Líbián keresztül Olaszországba szeretett volna hajózni, de a lélekvesztő 177 emberrel a fedélzetén hajótörést szenvedett a Földközi-tengeren.

172-en meghaltak, Abdihafid Ahmed az öt túlélő egyike volt.

"A sport jelenti számomra a menekülési utat, a futballal jöttem vissza az életbe. Már nem szabad visszatekinteni" - tette hozzá. Teljesen új életet kezdett, igaz, nem honfitársaival, hanem egy vegyes társasággal, amelyben akad szerb, macedón, csádi, kenyai, kameruni, ghánai, albán, afgán, csecsen és szír is.

A futball és az integráció

"A futball mindig is a kultúra és az integráció része volt" - mondta Helmut Sandrock, a német szövetség főtitkára, aki fényes példaként említette a szurkolók és a klub összefogását.

"Németországban 39 millió embert érdekel a foci. Ezt a lehetőséget ki kell használnunk arra, hogy ezeket a menekülteket beillesszük a társadalomba" - nyilatkozta Reinhard Rauball, a Német Labdarúgóliga elnöke.

Multikulturális válogatott

Németországban eddig sem volt probléma azzal, hogy a nemzeti csapatban olyan játékosok szerepeltek, akik szülei nem echte németek voltak. A tavalyi világbajnok csapatban hat ilyen labdarúgó is szerepelt: a lengyel származású Lukas Podolski és Miroslav Klose, a tunéziai apától származó Sami Khedira, a török felmenőkkel bíró Mesut Özil, a ghánai apától és német anyától született Jérome Boateng, illetve az albán családból származó Shkodran Mustafi.

De a multikulturális válogatottban szerepelt a közelmúltban Mario Gomez (spanyol ősökkel), Marko Marin (bosnyák), Piotr Trochowski (lengyel), Dennis Aogo (nigériai), Serdar Tasci (török), Ilkay Gündogan (török) és Karim Bellarabi (marokkói) is. A jelenlegi U21-es keretben pedig Yunus Malli (török), Emre Can (török), Amin Younes (libanoni) és Serge Gnabry (elefántcsontparti) játszik.

A kétezres években a válogatott játékosok közül egyedül Cacau volt honosított, a brazil születésű csatár nyolc év után kapott német útlevelet és szerepelhetett 23 válogatott mérkőzésen, amelyeken hat gólt szerzett.