Magyar kézicsapat célozza meg az angliai aranyat

Magyar segítséggel kerülhet Európa és a világ térképére a sehol sem jegyzett angol kézilabda, már amennyiben a helyi szövetség pozitívan bírálja el a London Angels HC kérelmét. Az angol fővárosban néhány hónapja megalakult nőikézilabda-klub vezetője, Kondor Gábor nagy álmokat dédelget, szeretne csapatával elindulni az élvonalban, és úgy érzi, a bajnoki cím sem elérhetetlen.

"Tavaly novemberben gondoltam ki ezt az egészet, akkor szántam rá magam, hogy megpróbáljak összeszedni egy csapatra való lányt" - mesélte az [origo]-nak az angol fővárosban élő Kondor Gábor. "Eleinte a Facebookon keresgéltem Londonban élő magyarokat, és egyesével írtam nekik, de aztán januárban egy londoni magyar portálon is megosztották a levelemet, és máris 40-50 jelentkező akadt."

Az érdeklődők közül aztán sokan lemorzsolódtak, mert nem gondolták át, mennyi munkával is járna mindez és szabadidő terhére, de végül csak összejött egy 25 fős mag, amelyre már lehetett építeni.

"Február 5-én találkoztunk először, akkor a rutinos, TF-et végzett játékossal, Szántó Andreával közösen néztük meg a játékosokat. A csapat összetétele vegyes, vannak lelkes amatőrök, akik sohasem játszottak, vannak, akik alacsonyabb osztályban szerepeltek, de például a kapusunk, Burghardt Rozália a Győrrel volt bajnok és Magyar Kupa-győztes."

A London Angels Handball Club kerete:
Kapusok: Burghardt Rozália, Hangyál Anna, Rézműves Mariann
Mezőnyjátékosok: Ádám Mónika, Dombosné Horváth Noémi, Durst Klaudia, Gardalits Diána, Gergely Zsuzsanna, Gila Nikolett, Györki Ágnes, Hogya Andrea, Hornai Anita, Horváth Nikolett, Katona Gabriella, Kürti Nikoletta, Molnár Eszter, Nagy Zsuzsanna, Pörge Mercédesz, Rick Renáta, Rudolf Krisztina, Szabó Fruzsina, Szabó Nóra, Szántó Andrea
Edző: Kondor Gábor

A keretben megyei bajnokságban szerepelt és magyar NB II-es múlttal rendelkező játékosok mellett akadt rutinosabb is, Horváth Nikolett és Rick Renáta az NB I-es ifjúsági bajnokság mellett szerepelt az NB I/B-ben, csakúgy, mint Szántó Andrea, aki megfordult a Bőcs, a Túrkeve és a Kispesti AC együtteseiben.

"Akadtak többen, akik mindössze egy edzésre jöttek el, és nem is tudom, miért nem folytatták. Pedig voltak köztük NB I-es múlttal rendelkezők is, olyanok, akik megfordultak az Újbudában, a Vácban vagy Hódmezővásárhelyen, de járt nálunk a Siófok tavalyi kapusa, Laczkó Roxána is" - mondta Kondor.

A terv azonban nem csak egy jó hangulatú játszadozásban merülne ki, a London Angels HC ugyanis szeretne elindulni az angol bajnokságban. Ehhez még egyeztetni kell az angol szövetséggel,de Kondor szeretne újabb játékosokat toborozni, hogy legyen egy erős, élvonalban induló első és egy másodosztályban szereplő második csapat is.

"Szegeden a főiskolás csapatban játszottam, de sérülés miatt abba kellett hagynom a játékot. Miután tanárképzőre jártam, ott kisiskolásokkal foglalkoztam, de edzőként nem dolgoztam. Idén február végén azonban két hétig otthon voltam, akkor gyakorlatilag a Magvassyban éltem az életemet. Ambros Martín és segítője, Danyi Gábor, illetve Róth Kálmán nagyon sokat segített, tőlük próbáltam ellesni néhány dolgot, tanulmányoztam az edzésmódszereiket, például azt, hogyan kell egy bemelegítést levezényelni."

Az angol kézilabda nagyon gyerekcipőben jár, a Nemzetközi Kézilabda Szövetség 69 országot tömörítő világranglistáján - amelyen a magyarok a 4. helyet foglalják el - nem is szerepelnek. "Úgy tűnt, az olimpia segít a kézilabda népszerűsítésében, megmozdult valami, de az akkor kinevezett edzők már nincsenek is a válogatottnál" - magyarázta Kondor.

A nőknél Jesper Holmris irányította a válogatottat, amely ugyan öt vereséggel zárt Londonban, de az olimpiai döntős Montenegrótól csupán 31-19-re, az Afrika-bajnok Angolától pedig mindössze 31-25-re kapott ki. Holmris távozott, jelenleg a svájci női válogatott szövetségi kapitánya.A férfiválogatott szintén öt vereséget gyűjtött be, a legszorosabb meccset a szintén alsóházban jegyzett Argentína ellen játszotta, tőle 32-21-re kapott ki. A korábbi Szeged-edző, Dragan Djukic az olimpia után nem maradt, most az izraeli férficsapat szövetségi kapitánya.

Az ország férfibajnoksága fejlettebb, ott az első osztályban nyolc klub indul, a második vonalban öt régióban küzdenek a csapatok. A nőknél két hatos csoportból áll az élvonal északi és déli ligára bontva, az alapszakasz után a harmadik helyezettek játszanak az 5. helyért, az első két-két csapat pedig keresztbe játszással elődöntőzik, és utána jönnek a helyosztók. A másodosztály tízcsapatos.

Az egész angol kézilabda reformra szorul, Kondor szerint már önmagában az is meglepő, hogy a férfibajnokságban a győzelemért három, a döntetlenért, kettő, a vereségért egy pont jár.

"Az első edzőmérkőzésünket május elsején a South League harmadik helyén álló Thames HC ellen játszottuk, ellenfelünk mindössze hat mezőnyjátékossal érkezett, így az egyik kapusunkat kölcsönadtuk. Úgy kaptunk ki 26-22-re, hogy éppen ő védett kiválóan" - mesélte a csapatvezető, aki azt mondta, az eredmény rájuk nézve nagyon hízelgő.

"Csupán három hónapot dolgoztunk együtt, és egyáltalán nem szoktunk még össze. De ha a csapat összeérik, akkor újabb három hónap múlva már nem nyernének ellenünk, az biztos. Remek játékosaink vannak, és többre vagyunk hivatottak. Ha elindulhatnánk a bajnokságban jövőre, szerintem lenne esélyünk az aranyéremre. És akkor jó lenne elindulni nemzetközi szinten is a kiscsapatoknak indított Challenge-kupában" - osztotta meg álmait.

Az indulás anyagi feltételei teljesíthetők, amennyiben a szövetség áldását adná az indulásra, akkor regisztrálni kellene a bajnokságba és a kupába. A mostani szezonban nevetséges volt a nevezési díj, egy játékos egy idényre 20 fontba (7000 forint) került. Sokkal drágább tétel a csarnokbérlés, egy óra 60 fontba kerül, de miután a csapat szerda esténként 7-9 között két órát edz, 120 fontot (42 ezer forintot) kell kifizetni.

"A csarnokunk Kelet-Londonban van, így az utazás is sok időt elvesz, nekem két óra, amíg oda jutok. Otthon Győr mellett lakom, ennyi idő alatt Pestre is felautóznék" - mesélte Kondor, akinek játékosai mindannyian a munka mellett szakítanak időt a kézilabdára. "A legtöbben 8-16 óra között dolgoznak, így az esti edzésre már odaérnek. Persze jó lenne, ha anyagilag úgy állhatnánk, hogy a játékosoknak legalább egy részmunkaidős bérnek megfelelő összeget fizethetnénk."

Hisz abban, hogy ez megvalósulhat, ennek érdekében a klubhoz már egy marketing menedzser is csatlakozott. "Úgy érzem, Angliában adakozóbbak az emberek, az itteni közönség vevő minden újdonságra. A mostani meccsünkre száz néző volt kíváncsi, a Thames edzője, Frank Wuggenig nem véletlenül nyilatkozta, hogy az olimpián kívül nem láttak még ennyi szurkolót, hiszen az ő bajnokijukra átlagban húszan kíváncsiak. Londonban nyolcvanezer magyar él, így egy nagyobb meccsünkre akár ezren is eljöhetnek majd. Igény lenne ránk, most is sok üzenetet kaptunk, hogy jönnének, csak nem tudnak."

A következő felkészülési mérkőzést június közepére tervezi a csapat, a nyáron pedig népszerűsíteni akarják a klubot.