Társoldalunk:

A saját hibám miatt estünk ki

2018.08.29. 13:43

Sokévnyi hazai versenyzés után 2018-ban nemzetközi mezőnyben is megméretteti magát a négyszeres abszolút magyar ralibajnok, Herczig Norbert és új navigátora, Ferencz Ramón. A MOL Racing Team színeiben azzal a SKODA Fabia R5-tel vesznek részt a rali Európa-bajnokság futamain, mellyel a korábbi években számtalan sikert ért el Herczig Norbert. A nyolcállomásos sorozat eseményeiről Herczig Norbert rendszeresen beszámol az Origón, hogy megmutassa, mi rejlik a kulisszák mögött, hogyan telik egy-egy versenyhétvége, és mit tapasztalnak a legendás helyszíneken. Most épp a csehországi Barum-ralin.

Elérkezett az a pillanat is, amikor úgy tértünk haza egy versenyről, hogy nem értük el az utolsó gyorsasági szakasz végét. Szándékosan nem úgy fogalmaztam, hogy nem értük el a célt, mert ez nem lenne teljes mértékben igaz. A Barum-rali céljáig ugyan nem jutottunk el, de sokszor elmondtam már, hogy az idei évben a tapasztalatszerzés az első számú feladatunk, és annak ellenére, hogy csak az ötödik gyorsasági szakaszig teljesítettük a versenyt, tapasztalatból most is gyűjtöttünk bőséggel.
Kezdjük azonban a balesettel, ami látványos volt ugyan, de szerencsére nem volt annyira komoly, mint amilyennek az első képeken tűnt.

Csak az ablakokat kitörve jutottunk ki az autóbólForrás: Herczig Norbert

A szombati napon esett az eső, amikor egy balos kanyarba érkeztünk az ötödik gyorsasági szakaszon. Az aszfalt az a fajta csúszós típus volt, amit csak black ice-nak, azaz fekete jégnek nevezünk versenyzői körökben. A sebességünk egy hajszálnyival több volt a kelleténél, az autó hátulja elindult a kanyarban, én pedig továbbra is álltam a gázon, bízva abban, hogy sikerül stabilizálni a kocsit. Sajnos nem sikerült, így az út menti erdős rész aljában álltunk meg. Az autó a tetején és az oldalán landolt, így csak Ramón oldalán át tudtunk volna menekülni, ha nyílt volna az ajtó. A segítségünkre érkező nézők sem tudták kinyitni, így végül az ablakot kitörve másztunk ki.
Természetesen végtelenül csalódott voltam, nagyon régen estem ki versenyből a saját hibám miatt, és ez most teljes mértékben az én hibám volt. Hivatalos nyelven szólva nem az út- és látási viszonyoknak megfelelő sebességgel érkeztünk a kanyarba, de hát a rali végül is erről szól: minden kanyarba gyorsabban érkezünk, mint szabadna. Itt most egy kicsivel több volt a kelleténél. Persze nem elviccelni akarom a balesetet: a keserűség még mindig ott van bennem, és nagyon lassan múlik. El kell fogadni, a rali ilyen sport, ez sajnos minden versenyben benne van. Talán azért bosszantóbb ez a mostani eset, mert nem feszegettük a határainkat, nem amiatt történt a kicsúszás, mert mi akartunk a leggyorsabbak lenni a mezőnyben. Igaz, épp komoly felzárkózásban voltunk, mert az első gyorsaságin, a péntek esti Zlín belvárosában megrendezett szuper speciálon egy dupla defekt miatt több mint másfél percet veszítettünk, de szombaton a három szakasz alatt majdnem 70 pozíciót tudtunk javítani, és már az abszolút értékelés 18. helyén álltunk. 

A tempónk biztató voltForrás: zila@email.cz/Zilinsky Zdenek

Ez azonban nem befolyásolta a tempónkat, ugyanúgy versenyeztünk, mintha a legjobb tíz közt kezdtük volna a napot.
Innentől kezdve szinte csak pozitívumok jönnek majd, mert szerencsére a csehországi hétvégén ebből is akadt bőven. Rögtön az imént említett szombati első gyorsaságik, ahol az idei év legerősebb ERC mezőnyének elejében tudtunk menni, úgy, hogy a pályákat töviről hegyire ismerő helyi versenyzők közül is többet megelőztünk. 

Jöhetnek majd a tesztek vizes aszfalton isForrás: Minden jog fenntartva/Peremicki Istvan

Indult a futamon a világbajnokságon gyári pilótaként versenyző Dani Sordo is, akivel szintén tartottuk a lépést, és ez talán az egyik legjobb mércéje a teljesítményünknek, hiszen nemcsak nekünk, hanem neki is teljesen újak voltak ezek a pályák. Ez az egyik legnagyobb pozitívuma a hétvégének, mert kézzelfogható jele volt annak, hogy sportszakmai szempontból is jó irányba haladunk. A tanulság pedig az, hogy az aszfaltos versenyek előtt be kell majd iktatnunk egy hosszabb tesztet vizes aszfalton is, mert ezekkel az abroncsokkal most mentem először ilyen körülmények között. Sordóék egyébként nagyon szimpatikus emberek, a verseny közben ralis nyelven szólva többször is együtt „bandáztunk".
Bajban ismerszik meg az igaz barát, tartja a mondás, és ez most is beigazolódott. Ramón, a navigátorom pontosan úgy viselkedett a kicsúszás közben és az után is, ahogy egy nemzetközi szintű navigátornak kell. Az első pillanattól kezdve higgadt volt, profin kezelte a helyzetet, büszkén mondhatom, hogy megint magasabb szintre lépett a kettőnk közti kapcsolat. 

Ramón ismét fantasztikus munkát végzettForrás: Minden jog fenntartva/Peremicki Istvan

A csapat is megmutatta, hogy milyen alapossággal végzi a feladatát. Természetesen felmerült, hogy az úgynevezett superraly szabályai szerint folytassuk vasárnap a versenyt, de a vezető mérnökünk megvétózta ezt. Mégpedig azért, mert a mentésre várva olyan sokat állt a versenyautó a tetején és az oldalán, hogy az összes motorolaj kifolyt, és bejutott a karosszéria eresztékeibe. Az éjszaka nem volt elég arra, hogy mindent kitakarítsanak, annak a kockázatát pedig nem vállalta a csapat, hogy egy esetleges szikrától egy megbúvó olajréteg meggyulladjon, mert akkor könnyen porig éghetett volna a versenyautó. Illetve a két első váznyúlván is megsérült egy kicsit, ennek a javítása sem fért volna bele az időbe. Nem hiszem, hogy túl sok olyan versenycsapat van Európában, ahol ilyen részletekre is odafigyelnének. Végül pedig tovább nőtt a bizalmunk a versenyautónkban is. Tudtuk, hogy a Skoda Fabia R5 mennyire versenyképes, és gyors, de most azt is megtapasztaltuk, hogy mennyire biztonságos. Több tucat métert zuhantunk a fák között a szakadékba, de az autó megvédett minket, sőt, még a bukókeret sem sérült meg.

Az eddigi európa-bajnoki futamok közül minden versenynek megvolt a maga különlegessége, és ez alól a Barum-rali sem volt kivétel. Az első, és legfontosabb, hogy hihetetlenül sok magyar szurkoló utazott el erre a versenyre. 

Köszönjük a szurkolást rengeteg magyarnak!Forrás: Herczig Norbert

Az indulók közt is sok magyar páros volt, a pályák szélén pedig mindenütt ott voltak a piros-fehér-zöld zászlók. Megható volt az a szeretet, amit a rajongóktól kaptunk. A rajtsorrend választáskor Zlin főterén ugyanakkora ováció fogadott minket, mint a hazai pályán versenyző cseh pilótákat. 

Elképesztő volt a hangulatForrás: Herczig Norbert

Szerencsére ez nem helyez ránk nyomást, hanem motivál minket, ugyanúgy ahogy a közösségi oldalakon kapott üzenetek, biztatások is. Megint csak azt tudom mondani, hogy köszönjük a támogatást, mert elmondhatatlanul sokat jelent ez nekünk. Ráadásul nemcsak a magyar szurkolók, hanem a csehek is buzdítottak minket. Csehországban is magas szintű az autósport kultúra, a szurkolók elismerik a sportteljesítményeket, a pályák mentén mindenütt feliratokat tesznek ki, úgy, hogy a versenyzők is lássák őket.

Kreativitásból nincs hiányForrás: Herczig Norbert

Ezeket olvasgatni persze nincs időnk futam közben, de a pályabejárás alatt már jó kedvre derített minket. Csakúgy, mint az a kreativitás, amivel megoldják, hogy a lehető legjobban lássák a versenyt. A kedvencünk a nagyon igényesen kivitelezett háromszemélyes „mobil lelátó" volt, aminek az elemeire még hordozófület is tettek a lelkes ezermesterek. A másik kedves képünk is a sporthoz kötődik, bár nem a ralihoz. Csehországban a síelésnek is nagy hagyománya van: a pályabejáráskor mi is megálltunk annál a kerítésnél, amit egymás mellé állított sílécekből építettek. 

A sílécekből álló kerítésForrás: Herczig Norbert

Nemcsak a magyar szurkolók teremtettek olyan hangulatot, mintha otthon versenyeztünk volna, hanem az is kellemes meglepetés volt, hogy a csehországi MOL kutakon is olyan reklámplakátok vannak, amelyekről én mosolygok.

Mit mondjak, furcsa érzés volt külföldön is úgy teletankolni az autónkat, hogy közben saját magamat láttam a kútoszlopnál. Ráadásul óriásplakátokon is szerepeltünk, viccelődtünk is Ramónnal, hogy egy magasságba emelkedtünk Karel Gottal, mert az óriásplakát másik oldalán a híres énekes volt látható. 

Furcsa volt találkozni magammal a cseh benzinkutakonForrás: Herczig Norbert

A verseny előtt adminisztratív gépátvételen a múlt egyik fontos szelete láttán pedig megdobbant a szívünk. A falakon tablók örökítették meg a korábbi győzteseket, és egy hatalmas serlegen is ott volt bevésve az előző évek nyerteseinek neve, mi pedig büszkén láttuk a Ferjáncz Attila-Tandari János párost az 1987-es esztendőnél, amikor ők nyerték a Barum-ralit. Abban az évben ráadásul harmadik helyen végzett csapatunk, a BRR Racing Team tulajdonosa Raimund Baumschlager. 

Kedves emlékek között zajlott a gépátvételForrás: Herczig Norbert

Nemcsak a mezőny, a rendezés is világszínvonalú volt a Barum-ralin. Professzionálisan kezelték a nézősereget, és a legkisebb problémát is azonnal, és hatékonyan orvosolták. A versenyzők kiszolgálása is elsőosztályú volt, az autókba például olyan GPS nyomkövetőket szereltek, ami nemcsak a pozíciónkat mutatta, hanem a gyorsulást és lassulást is figyelte. Emiatt történhetett az, hogy amikor a baleset után megállt a Skodánk a szakadék mélyén, a versenyigazgató azonnal látta, hogy baj van, és már azelőtt felhívott telefonon, hogy megkérdezze, jól vagyunk-e, mielőtt a sportbírók a helyszínre érkeztek. Megnyugtató volt megtapasztalni, hogy ennyire figyelnek ránk.

Felemás hétvégén vagyunk tehát túl, és ahogy múlnak a napok, úgy halványodik a kiesés még mindig fájó emléke. A gondolatainkba pedig már egyre többször szerepel a következő kihívás, ami a lengyelországi Rally Poland lesz, szeptember végén, és ott már a Barum-ralin tapasztaltakkal is felvértezve versenyzünk majd.