Alpesisí

Mielőtt sportolási és szabadidős célokra használták volna, a sí munka- és szállítóeszköznek számított. A legöregebb ismert verzióját a mai Svédország területén találták, mintegy 4500 évvel korábban használták. Elsősorban abban különbözött a mai lécektől, hogy jóval rövidebb és szélesebb volt.

A téli olimpia sportágai:

alpesisí	biatlon
bob	curling
északisí	gyorskorcsolya
hódeszka	jégkorong
műkorcsolya	síakrobatika
síugrás	szkeleton
szánkó

Az első léceket főleg vadászok vagy utazók öltötték magukra, és elengedhetetlen eszköze volt a hosszú tél birodalmában élőknek. Persze nem gyorsaságuknak, sokkal inkább stabilitásuknak köszönhették fennmaradásukat. Az alpesisí és az északisí furcsa elegyét először az 1700-as években kezdték el élvezni: Norvégia Telemark körzetében egyre gyakoribbak voltak a viadalok, amelyeken mind a lesiklásnak, mind a síugrásnak hódoltak a fanatikusok.

Az első szervezett versenyek a XIX. század korai éveiben kezdtek kialakulni, de majdnem egy évszázadnak kellett eltelnie, hogy egész Európa felfedezze a síelés örömeit. Norvég mintára azonban főleg a sífutás terjedt el, így ez a versenyszám kapott helyet elsőként a téli olimpiákon. Az alpesi sí az 1930-as években kezdte meg térhódítását, olyannyira, hogy az 1936-os, garmisch-partenkircheni játékokon már helyet kapott a programban a "kombináció", amely lesiklásból és műlesiklásból állt.

Az igazi robbanás a második világháború után következett be, ekkor fedezte fel Svájc és Ausztria az alpesi lejtőkben rejlő lehetőséget. Négy különböző szakág fejlődött: a már meglévő műlesiklás és lesiklás mellett az 1952-es oslói játékokon felbukkant az óriás-műlesiklás, majd a szuper óriás-műlesiklás, szaknyelven szuper-G (az óriás-műlesiklás és a lesiklás egyfajta hibridterméke), amely az 1983-as Világkupa-sorozatban debütált, és 1988-ban, Calgaryban lett olimpiai sportág.

Az olimpiai alpesi versenyeken tíz számban avatnak győztest, öt-öt női, illetve férfi aranyérmet osztanak szét.

Esélyesek
A kétszeres olimpiai bajnok osztrák Hermann Maier kiesésével az esélyesség terhe egyértelműen csapat- és honfitársát, Stephan Eberhartert nyomja majd. Eberharter hihetetlenül jó formában várja az olimpiát, kilenc Világkupa-futamot nyert meg, megszerezve ezzel az összetett elsőséget is. Lesiklásban és óriás-műlesiklásban is esélyes. Nagy riválisa az olasz Kristian Ghedina és a svájci Didier Cuche lehet,  mindketten állandósítani tudták idei formájukat. Műlesiklásban és óriás-műlesiklásban titkos favoritként emlegetik az amerikai Bode Millert, az Aspenben 64-es rajtszámmal is nyerni tudó horvát Ivica Kostelicet és Benjamin Raichet is.

A hölgyeknél az osztrákok üdvöskéje, Michaela Dorfmeister a legnagyobb favorit, aki akár több számban is az élen végezhet, de Isolde Kostner kétszeres olimpiai érmesként, lesikló Vk-győztesként és kétszeres szuper óriás-műlesikló világbajnokként is felérhet a csúcsra. Az amerikai Picabo Street kétéves sérüléséből visszatérve szintén éremmel fejezné be pályafutását, Janica Kostelic, tavalyi sorozatban elért szlalom-győzelmével, és a jelenlegi szuper-G-világbajnok, a svájci Sonja Nef, valamint minden idők legfiatalabb világbajnoka, a svéd Anja Paerson is csodát tehet.

Akik meglepetést okozhatnak
Nők:
Kirsten Clark (amerikai, lesiklás), Kristina Koznick (amerikia, műlesiklás), Caroline Lalive (amerikai, kombináció), Daniella Ceccarelli (olasz, szuper óriás-műlesiklás), Alexandra Meissnitzer (osztrák, műlesiklás), Christel Pascal-Saioni (francia, műlesiklás).
Férfiak:
Christian Greber (osztrák, lesiklás), Fredrik Nyberg (svéd, szuper óriás-műlesiklás), Erik Schlopy (amerikai, óriás-műlesiklás), Kalle Palander (finn, műlesiklás).

Pincési László