Hatvanéves az olimpiai bajnok sakknagymester, Sax Gyula

Az 1978-as Buenos Aires-i sakkolimpián aranyérmes válogatott tagja, Sax Gyula szombaton ünnepelte 60. születésnapját. Az aranyérem mellett Sax kétszer volt tagja olimpiai, egyszer a csapat-világbajnokságon ezüstérmes magyar együttesnek, de részese volt kétszer a csapat-Eb-n ezüstöt, kétszer pedig bronzot szerző válogatottnak is. Kétszer világbajnok-jelölt volt, kétszeres bajnok, tizenötszörös csapatbajnok.

Sax Gyula 1951. június 18-án született Budapesten, a Vasútépítő Törekvés csapatában kezdte pályafutását, a régi fényképek hűen őrzik, amikor Gyuszi a 12. táblán debütált, e sorok írója eggyel előrébb játszott.

Közös sikerünk volt a Kölcsey Ferenc Gimnázium csapatával elért bajnoki cím is. 19 évesen lett mester, megnyerte az ifjúsági Európa-bajnokságot. 1972-ben nemzetközi mester és Szkopjéban már az olimpiai válogatottban játszott, az ezüstérmes csapatunkban, 10 partijából 8,5 pontot szerzett.

Két évvel később Nizzában sem rajta múlott a jó szereplés, tizennégyszer ült sakkasztalhoz, tíz pontot gyűjtött, vigasztalhatta, hogy megkapta a nemzetközi nagymesteri címet. 1976-ban és 1977-ben megnyerte a bajnokságot.

A csúcs: olimpiai arany

Pályafutásának csúcspontja volt a Buenos Aires-i aranyérem, veretlenül küzdötte végig a svájci rendszerű lebonyolítású olimpiát, tizenkét játszmájából 8,5 ponttal járult hozzá a legfényesebb diadalhoz. A férficsapat olimpiai bajnoki címe, a női válogatott ezüstérme világszenzáció volt.

A fantasztikus utolsó forduló igazi sakkcsemegéjeként kétfrontos magyar-jugoszláv derbire került sor, hiszen az olimpiai bajnoki címért küzdő férfi és az ezüstéremért harcba szálló női csapatunk is déli szomszédunk ellen játszott. A helyzetet még tovább bonyolította, hogy a jugoszláv férfiválogatottnak semmi esélye sem volt jó helyezésre, míg a női csapatuknak az 1,5-1,5 is elegendő lett volna az ezüstérmükhöz.

A férfi olimpián ez volt az állás az utolsó forduló előtt: 1. Magyarország 34, 2. Szovjetunió 33,5, 3. Amerikai Egyesült Államok 33, 4. Német Szövetségi Köztársaság 31, 5. Izrael 30,5, 6-12. Anglia, Lengyelország, Jugoszlávia, Hollandia, Svájc, Románia, Kanada 30 pont.

A női olimpián így festett a táblázat a záró forduló előtt: 1. Szovjetunió 14, 2. Jugoszlávia 10, 3. Német Szövetségi Köztársaság 9,5, 4. Magyarország 9 pont. (A férfi olimpiát 14 fordulós svájci rendszerben, míg a nők versenyét elődöntők, majd 8 csapat részvételével megrendezett döntővel rendezték meg.)

Máig is nagyon jó érzéssel gondolok vissza arra, hogy semmiféle "árukapcsolási" ajánlat nem érkezett, a sakktáblán dőlt el minden.

Az utolsó forduló előtti szabadnap jó alkalom volt a kikapcsolódásra, városnézést szerveztek, délután követségünk fogadásán vettünk részt. A lazítás után már este elkezdődött a felkészülés, az otthoni kigyűjtések áttanulmányozásával, az informátorok, az enciklopédiák segítségével.

Az utolsó ütközet napján sincs változás a menüben, ebédre a megszokott csirke, Portisch Lajos ismét megvívta harcát a konyhafőnökkel. November 11-én a Sheraton Hotelből menetrendszerűen elindulnak a buszok, sokan bíztatják a fiúkat, drukkolnak azért, hogy megszakadjon a szovjet sakkozók sikersorozata.

A River Plate stadionban ezúttal főszerepet játszunk, igaz, nem az igazi arénában, hanem a labdarúgó-világbajnokság idején berendezett sajtóközpontban. Utolsó biztató pillantások, amikor elválunk a fiúktól, s mindenki elindul a saját táblája felé. Pattanásig feszültek az idegek, a kapitányok, a szekundánsok talán még idegesebbek, mint a játékosok.

Kedvezően alakult a férficsapat meccse, pillanatok alatt kiderült, Ljubojevic jóval tájékozottabb volt atekintetben, hogy hol lehet az argentin fővárosban jó marhasültet enni, minthogy, mi történt az olimpia kilencedik fordulójában játszott Portisch - Radulov partiban.

Alighanem riadtan nézte a táblát, jobban védekezett, mint a bolgárok akkori legjobbja, de Ribli Zoltán győzelméhez egy pillanatig sem fért kétség, a riválisokkal szemben lépéselőnybe kerültünk. Sax Gyula remek érzékkel választott megnyitást, a pozíciós küzdelmeket jobban kedvelő Alekszander Matanovic csak későn észlelte, hogy a gyalograblás mekkora veszélyeket jelentett számára.

A sötét futópár, a félig nyílt g vonal adta lehetőségekkel kombinálva az olimpiai aranyérmet jelentő győzelmet biztosította.

Az éltáblán a két legenda csatázott, Portisch Lajos és Szvetozar Gligoric az utolsó pillanatig küzdött, de a kölcsönös jó játék remihez vezetett. Döntetlen lett Csom István és Borislav Ivkov párharca is, s a 3-1-es győzelem az aranyérmet jelentette. A hollandok remekül tartották magukat a szovjet válogatottal szemben, Szpasszkijék csak 2,5-1,5-re nyertek, Viktor Korcsnoj vezetésével a svájci együttes 2 pontot rabolt az amerikaiaktól.

Válogatottunk fantasztikus hajrával megérdemelten győzött. A nyolcadik forduló után még két pont volt a hátrányuk a biztosan vezető szovjet csapattal szemben, a 11. fordulóban együttesünk befogta Szpasszkijékat, egy fordulóval később már egy ponttal vezetett. Navarovszky László kapitányként tökéletesen irányította a csapatot, a jó érzékkel elfogadott döntetlenajánlatok, vagy a kínált békekötések, az összeállítások remek intuícióval történtek, s ebben nagy segítséget nyújtott szekundánsként Bilek István nemzetközi nagymester és orvosunk, dr. Liptay László nemzetközi mester.

A nagy feszültség okozta kisebb nézeteltéréseket is bámulatos hidegvérrel kezelték. Az argentin fővárosban élő magyarok kitüntető szeretete, gondoskodása is szerepet játszott a világraszóló siker elérésében. Felejthetetlen emlék marad, amikor Navarovszky László a magasba emelhette a győztesnek járó aranyserleget, a Hamilton - Russel Kupát, Portisch Lajos, Ribli Zoltán, Sax Gyula, Adorján András, Csom István és Vadász László átvehette az aranyérmet. Szerencsére az ünneplésből kijutott női együttesünknek is, vertnek látszó helyzetből ezüstérmesek lettünk a nagy fölénnyel első szovjet négyes mögött.

Azon a Buenos Aires-i éjszakán az aranycsapat tagjai a sikerüket még csak ízlelgetve hajnalig a függőinket elemezték. Csom István és Sax Gyula közel hat órán keresztül boncolgatta a lehetőségeket Gordana Markovic elleni függőjátszmámban, miután engem éjfél körül aludni zavartak.

Reggel az ébresztő telefon, majd a rövid hír, megtalálták a nyerést. Alig hittem a szememnek. A zseniális huszárlépés, a világos király körül minimális anyaggal font mattháló, közben a vezérszárnyon rohannak előre a világos gyalogok, nagymestereink gyönyörű munkát végeztek. Gordana elvörösödött, amikor a játszma délelőtti folytatásakor megkapta a halálos döfést, majd a könnyebb megoldást választotta, mattba lépett, így a "tündérvari" a kulisszák mögött maradt.

Következhetett az ünneplés.

A 23. férfi sakkolimpia végeredménye:
Olimpiai bajnok: Magyarország 37 pont (Portisch Lajos 10/14, Ribli Zoltán 9/13, Sax Gyula 8,5/12, Adorján András 2/4, Csom István 6/10, Vadász László 1,5/3)
2. Szovjetunió 36 (Szpasszkij 7/11, Petroszjan 6/9, Polugajevszkij 8/11, Gulko 2/5, Romanisin 6,5/10, Vaganjan 6,5/10)
3. Amerikai Egyesült Államok 35
4. Német Szövetségi Köztársaság 33
5. Izrael 32,5
6. Románia 32,5
7. Dánia 32
8. Lengyelország 32
9. Spanyolország 32
10. Svájc 32
11. Kanada 32
12. Anglia 31,5
13. Bulgária 31,5
14. Hollandia 31,5
15. Jugoszlávia 31 (66 résztvevő)

Versenyfutás az aranyéremért

Két év múlva Máltán is feledhetetlen versenyfutást vívott a magyar és a szovjet válogatott. A hetedik fordulóban  Portischék másfél pontos előnnyel kezdhették a szovjetek elleni rangadót, a tervezett 2-2 megszületett, de Sax Gyula kecsegtető állásban nyerőesélyes folytatást hagyott ki Mihail Tal ellen.

Kezdődhetett a második félidő, egyre elkeseredettebb küzdelem folyt, a kilencedik forduló után válogatottunk előnye két és fél pontra nőtt, a szovjetek csak 2-2-öt játszottak a csehekkel. A tizedik játéknapon a mieink botlottak, a hollandok elleni szerény 2-2 megadta az esélyt Karpovéknak a felzárkózásra, a 11. fordulót befejezve a szovjetek befogtak minket. A sakk mellett a matematika is előtérbe került, az első számítások alapján még fölényes Bucholzunk volt. Jöttek a balszerencsés párosítások, korábbi ellenfeleink egymás ellen is játszottak, így a Bucholzunk alig javult.

Mindenki tudta, hogy csak 4-0, vagy legrosszabb esetben egy 3,5-0,5-ös győzelem adhat esélyt az aranyéremre. És eljött a sorsdöntő csaták napja. A női és férfi élcsapatok viszonylag közel játszottak egymáshoz, de arra azért ritkán adódott lehetőség, hogy átbandukoljak megnézni a partikat, lefoglalt bennünket a magunk csatája. A bíróknak nem volt könnyű dolguk, hogy rendet tartsanak a magyar és a szovjet csapatok meccsei körül, mindenki arra volt kíváncsi, hogy miként alakul a drámai versenyfutás.

Sax Gyula - Ljubomir Ljubojevic (1980)

Biztatónak tűnt, hogy nagyon mérgesen szaladgált a nagyfőnök, a Szovjet Központi Sakk-klub rettegett igazgatója, Baturinszkij. Kegyetlenül leszidta Kaszparovot, hogy a tiltás ellenére remire adta a partiját. A dán sakkozó kínálta a békekötést, de a szovjet kapitány határozottan továbbjátszásra szólította fel Garrit. Neki azonban nem tetszett az állás, s hosszas gondolkodásba kezdett, majd amikor csak két perc volt a sakkórán, akkor elfogadta a remiajánlatot, ebből lett a balhé.

Kaszparovot ezután beosztották Bucholz-számításra, az ifjú titán lelkesen rohangált a teremben. Remekül tartotta magát Jakobsen is az éltáblán Karpov ellen, míg nálunk az izlandiak ellen minden tökéletesnek tűnt. Portisch professzori módon oktatta Olafssont, Ribli simán verte Arnasont, Pintér már a megnyitásban két vállra fektette ellenfelét. Sax Gyula is biztatóan állt, de hatalmas időzavarban királya örökös sakkba került. Két perccel(!) a játékidő letelte előtt még a mienk volt mindkét aranyérem.

A szovjetek is 3,5-0,5-re nyertek, és döbbenettel nézhettük, hogy a szovjetek korábbi ellenfelei jól szerepeltek, a mieink pedig gyengébben. Görögország-Skócia 3,5-0,5? A skótok legjobbja már az utolsó forduló előtt hazautazott, talán ezen múlott az aranyérem! A papíron már feketén-fehéren állt, a szovjetek Bucholz-pontszáma 449,5, míg a mienk 448 pont. A szovjetek visszahódították a győztesnek járó Hamilton-Russel aranyserleget. A női fronton egy huszárlépésen múlott az aranyérem sorsa, fél pont hátránnyal lettünk másodikok, pontegyenlőség esetén a Bucholz-pontszámítás nekünk kedvezett volna.

A 24. férfi sakkolimpia végeredménye:
1.Szovjetunió  (Anatolij Karpov 9/12, Lev Polugajevszkij 3/7, Mihail Tal 3,5/6, Jefim Geller 6,5/9, Jurij Balasov 7,5/10, Garri Kaszparov 9,5/12) 39 pont
2. Magyarország  (Portisch Lajos 9,5/13, Ribli Zoltán 8,5/13, Sax Gyula 7,5/12, Csom István 7/9, Faragó Iván 2/4, Pintér József 4,5/5) 39
3. Jugoszlávia  (Ljubojevic 7,5/13, Ivkov 5,5/8, Parman 4,5/8, Kurajica 3,5/7, Marjanovic 7,5/12, Nikolic 6,5/8) 35
4. Egyesült Államok 34
5. Csehszlovákia 33
6. Anglia 32,5

A legemlékezetesebb parti: Matanovic ellen

Sax Gyula összesen tíz sakkolimpián játszott, 114 játszmájából ötvenet nyert meg, ötvenszer remizett, tizennégyszer szenvedett vereséget. 1985-ben a csapat- világbajnokságon ezüstérmes válogatottunkkal. 1977-ben és 1980-ban tagja volt a csapat Európa-bajnokságon ezüstérmes válogatottunknak, 1973-ban és 1983-ban bronzérmet szerzett csapatunkkal.

Sax Gyula - Viswanathan Anand 0-1 (Philadelphia, 1986)

Kétszer világbajnok-jelölt lett, párosmérkőzésen 1988-ban az angol Nigel Shorttól szenvedett vereséget. 1991-ben Viktor Korcsnojtól kapott ki, utóbbi ellen meccse 4-4-re végződött, a rájátszásban nyert a svájci nagymester. Az 1988. január 1-től érvényes ranglistán 2610 ponttal szerepelt, így meghívást kapott a nagy sikerrel megrendezett Világkupára, a hat versenyből álló sorozatban végül a 25 főből álló mezőnyben 14. lett.

Számos tornagyőzelméből kiemelkedő a Rovinj/Zágráb(1975), Las Palmas (1978), Vrsac (1981), Smederevska Palanka (1982), Róma (1984), Clemont Ferrand (1989). Sax Gyula hatszor tagja volt a honi csapatbajnokságon bajnoki címet szerző Honvédnak, háromszor a Miskolccal győzött, hatszor pedig jelenlegi együttesével, a Zalaegerszegi Csuti-Hydrocomp együttesével lett bajnok.

Fénykorában remek támadó sakkot játszott. Az ellenfél királya volt a célpont, világossal és sötéttel is sikeres volt a szicíliai védelemben. Az 1978-as olimpián az utolsó fordulóban aratott győzelme örökké emlékezetes marad.

Matanovic,A (2505) - Sax,G (2550)
Szicíliai védelem [B33]

1.e4 c5 2.Hf3 e6 3.d4 cxd4 4.Hxd4 Hf6 5.Hc3 Hc6 6.Hdb5 d6 7.Ff4 e5 8.Fg5 a6 9.Ha3 b5 10.Fxf6 gxf6 11.Hd5 f5 12.Fd3 Fe6 13.Vh5 Fg7 14.0-0 f4 15.c4 bxc4 16.Fxc4 0-0 17.Bac1 He7

Sötét másik, talán jobb lehetősége a 17...Bb8!? változat.

18.Bfd1

18.Hc7 Fxc4 19.Bxc4 Ba7 20.Bfc1 d5 21.Hxd5 Hxd5 22.exd5 Vxd5 kölcsönös esélyekhez vezet.

18...Bc8 19.Hxe7+ Vxe7 20.Ve2

Matanovic lebecsüli a sötét támadás lehetőségét, világosnak jobb esélyeket nyújtott volna  a 20.Bc3 Kh8 21.b3 f5 22.Bh3 h6 23.Fxe6 Vxe6 24.Bhd3 Bcd8 25.Ve2 folytatás.

20...Kh8! 21.Fxa6?

Matanovic elfogadja az áldozatul felkínált gyalogot, jobb volt 21.Fxe6.

21...Bxc1 22.Bxc1 f5 23.exf5 Fxf5 24.Hb5 

24...e4!

Sötét támadása óriási erővel bontakozik ki, s a pozíciós játék híveként ismert jugoszláv nagymester nem tudott megbirkózni a taktikai jellegű állással.

25.Hc3 Vg5! 26.f3

Azonnal vesztett 26.Hxe4 Fxe4 27.Vxe4, mert 27...f3 a kettős fenyegetés miatt döntő anyagi előnyhöz juttatta volna nagymesterünket.

26...exf3 27.Vxf3 Fg4 28.Vd5 Fe5! 29.He4 Vg7! 30.Ff1 f3 31.Bc2

Matanovic már nem talált védelmet, a sötét támadásvezetés, a futópár erejét remekül mutatják a látványos változatok is: 31.g3 f2+ 32.Kh1 ( 32.Hxf2 Ff3 33.Vd2 Fxg3) 32...Ff3+ 33.Fg2 Vh6 34.Bf1 Fxg3; 31.Hf2 fxg2 32.Vxg2 Bxf2 a nyerés útja.

31...fxg2 32.Fxg2

Matthoz vezetett 32.Bxg2 Fd4+ 33.Hf2 Bxf2 34.Bxf2 Ff3+ 35.Fg2 Vxg2 változat.

32...Ff3 és világos a reménytelen állásban túllépte a gondolkodási időt. 33.Bd2-re ( 33.Vd3 Fxe4 34.Vxe4 Fd4+ 35.Kh1 Bf1+; 33.Kh1 Fxg2+ 34.Bxg2 Bf1+ 35.Bg1 Vxg1 matt) 33...Bc8 vezetett volna nyeréshez.