Vágólapra másolva!
Ifjabb Ocskay Gábor, az Alba Volán és a válogatott egyik csatársztárja október közepétől december végéig nem edzhetett társaival, mert - legalábbis úgy tűnt - egy krónikus szívbetegség váratlanul leparancsolta a jégről. Aztán januárra kiderült: a népszerű "Csicsó" mégiscsak játszhat, a Kontinentális-kupa döntőjében már jégre is lépett, most pedig válogatottbeli visszatérésére készül a pénteken kezdődő Pannon GSM-tornán.

Pénteken kezdődik tehát minden idők egyik legerősebb mezőnyű hazai hokitornája a Papp László Sportarénában. Szlovákiát alapjában véve a két évvel ezelőtti világbajnok csapat képviseli, Kanada válogatottjában is lesznek NHL-hokisok, Németország kapuját pedig Olaf Kölzig, a 2000-ben Vezina-trófeát nyert csodakapus, a "Godzilla" védi. A magyar nemzeti együttesben pedig újra jégre lép a fehérvári kedvenc, Ocskay Gábor.

- Izgul?
- Olyan nagyon nem, mert már számtalan meccsen, edzésen vagyok túl, amióta újrakezdhettem a hokit. Persze a válogatottban szerepelni egészen más,
mint klubszínekben.

- Mennyire vetette vissza a betegsége?
- Betegségről nem beszélhetünk, nekem az égvilágon semmilyen tünetem nem volt, s ez nem is betegség, csupán arról van szó: "gyárilag" kicsit más a szívem, mint az átlagembernek. Természetesen a tétlenség hetven napja alatt kondicionálisan egy kicsit leépültem, jóllehet orvosi utasításra nem emelkedhetett 120 fölé a pulzusszámom, de azért futottam meg egy kicsit hasizomra is dolgoztam. Persze ez nem volt az igazi, most kezdem utolérni önmagam.

- Mit szól az ellenfelekhez?
- Közülük a németekkel játszottunk legrégebben, még az 1999-es B csoportos vb-n, akkor 5-2-re kikaptunk, de az elején még mi vezettünk. A szlovákok a nagy esélyesek, talán a másik két csapat ellen van némi keresnivalónk. De mindenkit kérek, ne tápláljon vérmes reményeket. Ha mégis elcsípnénk egy-egy pontot vagy pontokat, az maga lenne a csoda.

- Igen, de az utóbbi években már-már hozzászoktunk az ilyesfajta csodákhoz, a legutóbb a fehérvári klubtornán, amikor legyőzték a Milano Vipers gárdáját. Sokan már úgy gondoljuk, hogy ott állnak az A csoport határán.
- A realitás nem ezt mondatja velem. A körülmények, sajnos, még
messze vannak az ideálistól, annak ellenére, hogy nekünk például
Székesfehérváron cseh vagy szlovák szinten biztosítják a lehetőségeket.
És az is igaz, hogy egyre több hokibottal közlekedő srácot lehet látni az
utcákon, érezhetően nő a sportág népszerűsége. Fehérvár és Dunaújváros
után talán a Fradi és az UTE is lábra kap, Miskolc, Győr is nyomul, azaz
talán valóban sikerülhet a felzárkózás a legjobbakhoz.

Ch. Gáll András

[origo]