Az érdekesség kedvéért megnéztük, az előző, tehát 4. fordulóban a csapatok kezdőiben összesen 24 magyar játékos kapott helyet. Ez mindössze 34,3%-os arány, és egy klubnál sem volt háromnál több hazai játékos a parketten feldobáskor.
Három magyart összesen két csapat küldött pályára az első ötösben,
ez a kettő a Zalakerámia ZTE és az Alba Fehérvár, akik történetesen egymás ellen játszottak. A hazaiknál Horváth Ákos, Szabó Zsolt és Benke Szilárd kezdett, míg a vendégeknél Keller Ákos, Filipovity Márkó és Markovics Luka volt fent a pályán. Utóbbi egyébként szerb-magyar kettős állampolgár és szabadkai születésű.
Hat olyan együttes volt, amelynél csupán egy magyar került be a kezdőbe. Ezek a DEAC (Molnár András), a Sopron (Dénes Gábor), a Jászberény (Kerpel-Fronius Balázs), a Kaposvár (Hendlein Roland), a Körmend (Csorvási Milán) és az ASE (Eilingsfeld János).
Ez azért érdekes, mert szeptemberben a magyar válogatott minden várakozást felülmúlt a kosárlabda Európa-bajnokságon azzal, hogy bejutott a legjobb 16 közé, ezt követően pedig abban bízhattunk, hogy emelkedik a hazai kosarasok aránya a bajnokságban, főleg a kezdőcsapatokban.
Van olyan játékos is (Wittmann Krisztián), aki a válogatottban kezdett a kontinensviadalon, de a saját klubjában jelenleg nem.
Hozzá kell tenni azt is, hogy ennek is igencsak egyszerű magyarázata van: a szabály szerint a csapatok öt idegenlégióst foglalkoztathatnak és tarthatnak az aktív keretükben, így egyik klubnak sem célja olyan külföldit igazolni, amely érdemben nem tud hozzátenni a teljesítményhez. A bajnokság rendkívül kiélezett, nagy a harc a bajnoki címért és senki nem szeretne lemaradni, ezért is szerződtetnek minőségi külföldi játékosokat. A magyaroknak addig is marad a versenyhelyzet a kezdőpozíciókért.
Ráadásul a kosárlabdának az egyik örök igazsága az, hogy
nem az a fontos, ki kezd, hanem az, ki van fent a pályán a szoros végjátékban.
Mint például Mohácsi Máté, aki ugyan nem kezdett a ZTE-ben, de ő szerezte a dudaszó pillanatában a mindent eldöntő kosarat.
