Lékai Máté varázslata törheti meg a Telekom Veszprém BL-átkát
Lékai Máté élete formájában kézilabdázik. A 30 éves irányítónak elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy a Telekom Veszprém hat forduló után veretlenül vezeti csoportját a Bajnokok Ligájában. Vasárnap viszont komoly erőpróba vár Ljubomir Vranjes együttesére, hiszen a végső győzelemre is esélyes Paris Saint-Germain otthonába látogat. A veszprémi irányítóval erről és sok más dologról is beszélgettünk.
Januárban Horvátországban Európa-bajnokságot rendeznek, amelyen a magyar válogatott a nemzeti csapattól visszavonult Nagy Lászlót nélkülözve indul. Mire lehetünk ezen a tornán képesek?
Nehéz lesz nélküle, hiszen a mai napig a világ egyik legjobb játékosáról beszélünk. Védekezésben és támadásban is hatalmas segítséget jelentett, ráadásul ő volt a csapatkapitány, de minden válogatott életében eljön egy generációváltás, a magyar férfi kézilabda most éli ezt az időszakot.
Milyen elvárásokkal utazik majd Horvátországba?
Mivel a kézilabda főleg európai sportág, a kontinensviadal nehezebb lesz, mint egy világbajnokság vagy egy olimpia, itt vannak a legjobb csapatok. Ami viszont előny, hogy közel leszünk a határhoz, így vélhetően rengetegen jönnek majd szurkolni nekünk, és buzdítanak majd a helyszínen, ami nagy lökést adhat. A helyezésünkre nem szeretnék tippelni, új csapat, új edző, ilyenkor bármi megtörténhet. Mivel az Eb-szereplés alapján rangsorolják majd a csapatokat az alsó-, illetve a felsőágra a vb-selejtezők sorsolásánál, a legfontosabb az lenne, hogy mindenképpen olyan eredményt érjünk el, hogy a kiemeltek közé kerüljünk.
Lát rá esélyt, hogy egyszer kijöjjön a válogatottból egy igazán nagy eredmény?
Egy-egy bravúr mindig bennünk van, ezt már korábban is többször bizonyítottuk, de ha reálisan nézzük az erőviszonyokat, akkor a a világ három legjobb csapatában nem vagyunk benne. De hasonló a helyzet itt is, mint amit a PSG-nél beszéltünk, ha a papírforma alapján dőlnének el a meccsek és a nagy tornák, akkor le sem kellene játszani őket. Bármikor összejöhet egy kiugró eredmény.
Mennyire könnyíti a helyzetet, hogy a Veszprém edzője, Ljubomir Vranjes irányítja a válogatottat is?
Abból a szempontból biztosan egyszerűbb a helyzete, hogy vannak olyan játékosok, akiket sokkal jobban ismer, hiszen a válogatottnál nincs sok idő új rendszereket megtanulni. Személy szerint nekem is könnyebb, hiszen támadásban legfontosabb az irányító szerepe, és nem mindegy, hogy pár napom van megtanulni azokat a taktikai elemeket, amiket elvár, vagy esetleg több hetem, akár hónapom.
Mind a női, mind a férfi válogatott lemaradt a 2016-os olimpiáról, ez visszavetheti a magyar kézilabdát?
Ha abból indulok ki, hogy a Győr megnyerte a Bajnokok Ligáját, mi is ott voltunk a Final4-ban, illetve a nőknél a Fradi, nálunk pedig a Szeged is egyre erősebb, akkor klubszinten semmiképp. A válogatott már más kérdés, bár egyre többen kézilabdáznak Magyarországon, így adott a merítési lehetőség.
Ennek ellenére nem igazán jönnek Nagy Lászlóhoz, Császár Gáborhoz, Iváncsik Tamáshoz, Mikler Rolandhoz, vagy éppen Lékai Mátéhoz hasonló tehetségek. Hogy látja a magyar kézilabda jövőjét?
Vannak ígéretes játékosok, Bánhidi Bence, Győri Mátyás, Ligetvári Patrik, hogy csak néhány nevet említsek. Ők most járnak a húszas éveik elején, szép karriert futhatnak be. Hogy a fiatalabb korosztályoknál mi a helyzet, azt sajnos nem tudom, de bízom benne, hogy meglesz a megfelelő utánpótlás, akik továbbviszik azt, amit mi elkezdtünk, vagy még a mi eredményeinket is túlszárnyalják majd.
Jövőre még csak 30 éves lesz, így jó néhány sikeres év várhat még önre. Veszprémben vagy esetleg máshol?
Erre viccesen mindig azt szoktam mondani, hogy remélem, van még legalább négy-öt jó évem, meg három rossz. Mindenképpen hosszú távra tervezek a Veszprémmel, de a közös jövő nem csak rajtam, a klubon is múlik.
Eddig csupán Szlovéniában, a Celje csapatában légióskodott. Nem vonzza Nyugat-Európa valamely elitbajnoksága?
Nem feltétlenül. Tényleg nagyon jól érzem magam Veszprémben, szeretem a csapatot, szeretem a várost, szakmailag sem kaphatnék ennél többet sehol, és hát magyar vagyok, Magyarországon érzem magam a legjobban.
Ha nem kézilabdázó lenne, akkor mivel foglalkozna?
Édesanyám magasugró volt, édesapám is kosárlabdázott, bár csak amatőr szinten, de a sport erősen képviseltette magát a családban, így nálam sem volt kérdés, hogy az én életemben is fontos szerepet fog betölteni. Sporttagozatos általános iskolába jártam, ahol a kosár- és a kézilabda közül lehetett választani. Én az utóbbi mellett döntöttem, úgyhogy azon kevesek közé tartozom, aki megmaradt annál a sportnál, amit először kipróbált. Nem gondolkoztam még azon, hogy mi lennék, ha nem kézilabdáznék, de elég jó a labdaérzékem, úgyhogy szerintem akkor más labdajátékban próbáltam volna szerencsét.
A jó irányítókból gyakran lesznek jó edzők, ezt Vranjes, vagy éppen Dujsebajev példája is remekül bizonyítja. Látszik, hogy a habitusa és az irányítókészsége meglenne hozzá, vannak ilyen ambíciói?
Szívesen maradnék a kézilabda mellett az után is, ha befejezem az aktív pályafutásomat, de egyelőre nem érzem azt, hogy edzőként. Ha visszavonulok, akkor több időt szeretnék tölteni a családommal és a szeretteimmel, az edzősködés viszont ugyanannyi elfoglaltsággal járna, mintha kézilabdáznék, de lehet, hogy még többel. Játékosmegfigyelőként vagy menedzserként viszont el tudom képzelni magam. De egyelőre jól megy a játék, úgyhogy még egy ideig maradok a másik oldalon.