Leírhatatlan hangulatban zajlott a Bajnokok Ligája döntője, a közönség több alkalommal is átsegítette a holtponton a Győrt. Ami viszont a lefújás után zajlott, arra szintén nehéz szavakat találni. (Tessék megnézni a cikk alatti galériát, tényleg érdemes.) Az Origónak nyilatkozó győri játékosok is nehezen találták a szavakat.
„Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy újra mi nyertünk, szavakkal leírhatatlan, amit érzek. Iszonyatosan kemény meccs volt, talán egész pályafutásom alatt az egyik legkeményebb. Büszke vagyok a csapatra" – fogalmazott Kari Aalvik Grimsbö, aki megannyi szenzációs bravúrt mutatott be a találkozó folyamán. Ha kellett hétméterest, ha kellett ziccert fogott, ám milyen az élet,
a finálé és talán a szezon védését mégis Kiss Éva mutatta be,
aki gyakorlatilag a dudaszó pillanatában ütötte ki Covic ajtó-ablak helyzetét, megmentve ezzel a Győrt a büntetőpárbajtól. A Győr ennek a védésnek köszönhette, hogy a finálé nem hétméteresekkel fejeződött be.
„Nagyon izgultam, de mielőtt beálltam, Ambros megnyugtatott és
azt mondta, minden rendben lesz, én fogom megnyerni nekünk a meccset.
Igaza lett. Hogy ez volt-e életem legfontosabb védése? Az egyik egészen biztosan – mondta a mindent eldöntő pillanatról Kiss.
Tessék akkor most jól és sokszor megnézni a felvételt, hallgatni Méhes Gábor ordítását, a pillanatot, amely a Győr negyedik BL-győzelmét jelentette.
Kiss Éva drámája
Kiss Évát a 2017-es németországi világbajnoki keretbe be sem hívta Kim Rasmussen szövetségi kapitány. Most meg az a helyzet, hogy a Vardar kapusa, a francia Amandine Leynaud Győrbe tart, ami azt jelenti, hogy a magyar kapus újabb világsztár vetélytársat kap. Ez az igazi dráma - Kiss Éva szempontjából mindenképpen az. Mert a sokak által epizodistának gondolt, de főszereplővé előlépett magyar beáll és kivédi azt a ziccert, amely hárítása nélkül most egyáltalán nem biztos, hogy a Győrt ünnepelnénk.Görbicz Anitából érezhetően rendkívül felkészültek a Vardar játékosai, a mérkőzés napján a születésnapját ünneplő klasszis azonban így is dobott három gólt, és alighanem puszta jelenlétével is hatalmas erőt adott a társaknak.
„Nagyon-nagyon büszke vagyok és nagyon-nagyon boldog, ilyen csodálatos szülinapi ajándékot még sohasem kaptam.
Mindenki hozzátette ehhez a sikerhez a magáét, a csapategység és az egymásért való küzdelem volt sorsdöntő a találkozón.
Iszonyatosan elfáradtunk, de hatalmasat fogunk ünnepelni."
Görbiczen kívül az ETO többi csillaga is kitett magáért a fináléban, a mérkőzés embere címre mégis a hosszabbítást gyakorlatilag egymaga eldöntő Eduarda Amorim szolgált rá.
„Végig nyugodtnak és pihentnek éreztem magam, csak azt hajtogattam belül: ezt meg kell csinálnunk! Szerencsére a legjobbkor jöttek a góljaim, de ez a győzelem nem az én érdemem, ez
az első pillanattól az utolsóig kőkemény csapatmunka volt"
– mondta a társak körében csak „Duda" becenéven ismert brazil légiós.
És ha már Brazília, kíváncsiak voltunk, hogy Amorim mit szól ahhoz, hogy Magyarországon több rajongója van, mint hazájában.
„Otthon nálunk minden a labdarúgásról szól, a focival kelnek és a focival fekszenek az emberek.
A magyarok viszont a legspeciálisabb szurkolók a világon, teljes szívükkel szeretik magát a sportot, így a kézilabdát is.
Páratlan hangulatot képesek teremteni a lelátón, ezt ezen a hétvégén is bizonyították."
Stine Oftedal története igazi káprázat, hiszen a norvég játékos élete első Final Fourjában szerepelt, amely után aranyérem került a nyakába, ráadásul tevékeny részt vállalt a sikerből.
„Valóban, ez egy igazi tündérmese, egy csodálatos álom, úgyhogy remélem, senki nem csíp meg és ébredek fel, hogy csak képzeltem az egészet. Iszonyatosan nehéz szezonunk volt, rengeteg sérülés hátráltatott minket, és mégis, egy ilyen győzelemmel tudjuk megkoronázni az egész éves teljesítményünket.
Végig hittünk egymásban és a csapatban, aminek meglett az eredménye."
Egy másik norvég légiós, aki a tavalyi döntő egyik hőse volt, történetesen az Oftedal által is említett sérüléshullám vezéráldozata: Nora Mörk ezúttal csak a pálya széléről figyelhette az eseményeket. A győzelemnek persze ugyanúgy örült, mint egy éve ilyenkor.
„Leginkább egy érzelmi hullámvasúthoz tudnám hasonlítani a hétvégémet.
Átélni azt, hogy a szezon és a Bajnokok Ligája nagy részében fontos szerepet töltöttem be a csapatban, ám a Final Fourban nem léphettem pályára, rendkívül frusztráló.
Furcsa volt kintről nézni a meccseket, de nagyon drukkoltam a lányoknak, és végig bíztam a végső sikerben, amit megérdemelten szereztünk meg. Egy hetesre mondjuk szívesen beszaladtam volna, de majd jövőre" – zárta gondolatait a februári, Nykoping elleni BL-csoportmeccsen keresztszalag-szakadást szenvedett jobbátlövő.
De térjünk vissza még egy kicsit a tündérmesékhez és az álomszerű történetkehez, Anja Althausé is ilyen. A német beállós az előző év fináléjában még a Vardart erősítette, majd
a vesztes döntő utáni sajtótájékoztatón zokogva jelentette be visszavonulását.
A Győri ETO hívószavára azonban nem tudott nemet mondani, és milyen jól tette.
„A világ legboldogabb embere vagyok. Az hogy ennek az egésznek a részese lehettem, egy óriási ajándék a számomra, épp ésszel nem is tudom felfogni. Komolyan gondoltam egy évvel ezelőtt, hogy befejezem, de
amikor a BL-győztes próbál győzködni a folytatásról, az azért simogatja az ember lelkét, és én is elcsábultam.
Életem egyik legjobb döntése volt, tudtam, hogyha belevágok, akkor egészen elképesztő dolgok várhatnak rám, és tessék. Most itt állok, ezzel az aranyéremmel a nyakamban, és ugyanazt mondom, amit 12 hónappal ezelőtt:
ennyi volt, itt a vége, ez tényleg az utolsó szezonom.
De micsoda különbség van a kettő között!"
Különbség a Győri ETO és a Vardar Szkopje között is volt, és bár csak nüansznyi, Yvette Broch pontosan tudta, micsoda.
"Nem igazán találom a szavakat, ez őrület.
Számomra annál nagyobb megtiszteltetés, hogy ennek a csapatnak a tagja vagyok és ennek a sikernek a részese lehetek, nem létezik.
A Vardar szenzációs játékosokból áll, óriásit küzdött, de ilyen egységet, ilyen csapatszellemet csakis a Győri ETO-nál lehet tapasztalni. Ennek köszönhető a győzelmünk és a történelmi címvédés."
Ambros Martín óriásit húzott, amikor Kiss Évát beküldte a hosszabbítás hajrájában, a magyar kapus ugyanis az utolsó pillanatokban ziccert védett, így a csapat megúszta a heteseket és megnyerte a BL-döntőt.
Martín elmondta, Grimsbö és Kiss maguk döntik el, mikor ki lép a pályára, és ez most is így történt.
"Éva nagyon jól dolgozott az elmúlt hónapban, és nagyon jó formában is van, megérdemelte a lehetőséget és azt, hogy ő lett a meccs egyik hőse. Ez a csodálatos a sportban, hogy vannak ilyen sportemberek" - mondta Martín.
"Szombaton is kemény meccset kellett játszanunk, de most nem volt opció a fáradtság.
A játékosokat csak a sérülés állíthatta volna meg. Fizikálisan és mentálisan is mindenki a topon volt, mindenki nagyon akarta ezt a sikert. Ez a sportolói nagyság, a kulcsmomentumokban mindenki odatette magát, ismétlem, fejben mindenki nagyon erős volt ma.
Remekül kezdtük a meccset, kicsit elhittük, az első félidőben, hogy ez könnyebb lesz, ekkor visszajött a meccsbe a Vardar. Nagyon sok volt az izgalom, de nemcsak ma, hanem az egész sorozatban, Életem végéig hiányozni fog mindaz, amit ettől a csapattól kaptam."
Újfent bearanyozta tehát a magyar kézilabdát és ezáltal a magyar sportot a Győri Audi ETO, amely a következő szezonban az eddig másodedző Danyi Gáborral vág neki annak, hogy sorozatban harmadszor nyerje meg a Bajnokok Ligáját. Ilyen sorozatot, mármint triplázást a BEK/BL történetében eddig két csapat ért el. Az osztrák Hypo (1992-1995) és az akkor még szovjet Szpartak Kijev (1970-73 és 1985-88.)
A triplázás lehetőségére egy évet várni kell. Most annyi a dolgunk, hogy örüljünk a sikernek - maradéktalanul.