Hadfi: Vége a mélyrepülésnek, felhúztam a botkormányt

Az Európa-bajnoki arany- és ezüstérmes, világbajnoki harmadik helyezett Hadfi Dániel legutóbb két esztendeje, Bukarestben állhatott dobogóra Világkupa-viadalon, s a Honvéd 27 esztendős cselgáncsozójának az elmúlt hét végén éppen a román fővárosban szakadt meg a rossz sorozata. Miként 2007-ben, idén is ezüstérmes lett a 100 kg-os súlycsoportban, s miután pénteken remélhetőleg sikeres államvizsgát tesz a Testnevelési Egyetemen, minden idegszálával a dzsúdóra koncentrál.

- Bukarestbe általában nem repülővel, hanem vonattal szoktak utazni a románok hagyományos Világkupa-versenyre. Most is hosszú útjuk volt? - kérdeztük Hadfi Dánielt.
- Bizony hosszú, de ez most autós túra volt. Egészen pontosan ezúttal kisbusszal utaztunk, egy kamionokkal teli, igencsak kacskaringós úton. Jómagam reggel hatkor indultam el otthonról, Kecskeméten csatlakoztam a többiekhez, és éjjel tizenegykor érkeztünk meg Bukarestbe. Egyébként kérdéses volt, hogy utazom-e, mert nagy dilemmába kerültem. Tudniillik pénteken államvizsgázom a Testnevelési Egyetemen, testnevelő tanár leszek, de még van tanulnivalóm az utolsó számonkérésre.

- Akkor nyilván vitt magával könyveket is.
- A kidolgozott vizsgatételeket vittem, de azon a rettenetesen kacskaringós úton nem nagyon tudtam koncentrálni a tanulásra...

- A lényeg, hogy Bukarestben jól vizsgázott.
- Így igaz, tényleg jól ment a dzsúdó. S ebben nagy szerepe volt annak, hogy előtte a hét közepén a TF-en letudtam egy nagyon kemény vizsgát, az edzéselméletet Dubecz tanár úrnál. Ez olyan nagy lökést adott, hogy Bukarestben meg sem álltam a dobogóig. Az első fordulóban erőnyerő voltam, először egy brazilt vertem meg, utána egy svédet, majd egy románt, így kerültem be a döntőbe. Ott egy fiatal cseh srác volt az ellenfelem, aki junior világ- és Európa-bajnok. Kevésen múlt, hogy őt is legyőzzem, mert sokáig vezettem ellene. Sajnos nem sokkal a vége előtt a bal kezemen megsérült a hüvelykujjam. Nem volt komoly sérülés, a fogásoknál azonban megzavart, és utána már nem tudtam uralni a meccset. De az ezüstéremnek is nagyon örülök.

- Ha az adatbankok nem tévednek, akkor Világkupa-versenyen legutóbb is Bukarestben állt dobogón. Így igaz?
- Magam is így emlékszem. Bukarestben 2007-ben is ezüstérmes voltam, és akkor egy orosz sráctól kaptam ki.

- A 2007-es esztendőben megnyerte a belgrádi Eb-t, majd bronzérmes lett a Rio de Janeiró-i vb-n. Tavaly viszont a hírek szerint legyengült az immunrendszere, és az orvosok sem találták igazán a baj forrását. S bár ezzel együtt a pekingi olimpián hetedik lett, jól sejtjük, hogy ott többre számított?
- Igen, de úgy gondolom, hogy az adott helyzetben kihoztam magamból a maximumot. Két hónappal az olimpia előtt kivették a mandulámat, azonban akkor az sem segített helyreállítani az immunrendszeremet. A lábadozás időszakában pedig jó néhány edzést ki kellett hagynom, és ebből fakadóan törvényszerűen értek kudarcélmények.

- S mi történt az olimpia után? Mert idén sem akart megindulni a szekere.
- Fogalmazhatok úgy, hogy most pedig közbeszólt az iskola. Ennek a számlájára írom, hogy az idei Eb és az év eleji Világkupa-versenyek sem úgy sültek el számomra, ahogyan szerettem volna. Az utolsó év meglehetősen kemény a TF-en, ám ha meglesz a diplomám, akkor egyértelműen a sport kerül előtérbe, minden idegszálammal a dzsúdóra koncentrálok. De már most is úgy érzem, hogy erőm teljében vagyok, vége a mélyrepülésnek, mert felhúztam a botkormányt!